Mindenkihez volt egy-két kedves szava. Nyárasdi Zsombor tulajdonképpen hazatért vasárnap este, ugyanis a BKV Előre a Ferencváros II. otthonában vizitált az NB III, Nyugati csoport 32. fordulójában, csakhogy a Kismartoni úton két furcsa, már-már megmagyarázhatatlan góllal – amelyeket Hodgyai László és Adamcsek Máté szerzett – a Fradi-fakó nyert 2–0-ra.
Nem volt egyedül. A közlekedésiek középső védője mellett Birtalan János és a 81. percben Csepregi Tamást váltó Balazsin András is eltöltött több-kevesebb időt a zöld-fehér egyesület kötelékében.
– Megérdemelt vereséget szenvedtek?
– A meccset visszatekintve, kijelenthető, hogy a döntetlen reálisabb lett volna – felelte Nyárasdi Zsombor, a BKV Előre labdarúgója. – A Fradi egy fokkal többet birtokolta a labdát, ennek ellenére a mezőnyben zajlott a játék, helyzeteket egyik csapat sem nagyon tudott kialakítani. A két kapusnak csupán egy-egy nagyobb védést kellett bemutatnia.
– Az mennyire sorsszerű, hogy a két félidő végén kapitulált a hátsó alakzatuk? Csak azért vetem ezt fel, mert volt, amikor a BKV Előre is a véghajrában mentett pontokat.
– Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy kapitulált a védelmünk, hiszen aki látta a mérkőzést, tudja, hogy nem ez történt. A félidő vége előtt sikerült a saját szabadrúgásunkból lekontráztatni magunkat, akárcsak a Videoton II. ellen, amit egy igencsak lesgyanús gól követett. A második kapott találatunk pedig egészen kaotikus volt.
– Miért, mi történt?
– Az utolsó percekben mindent egy lapra feltéve próbáltunk egyenlíteni. Egy kapu előtti kavarodást követően kivágta az egyik zöld-fehér játékos a labdát és a visszafutó játékosunkat lefaultolta az ellenfél edzője az oldalvonal mellett, a partjelző orra előtt. Mivel ő elesett, ezért a fradista fiatal egy az egyben vihette a kapusunkra a labdát és higgadtan a hálóba gurított. Érdemes visszanézni a jelenetet, még a ferencvárosi nézők is hangos nevetésben törtek ki a gól után… Senki sem értette, hogyan maradhatott néma a síp…
– Sok ismerőssel találkozott a Kismartoni úton vasárnap délután?
– Igen, számtalan ismerőssel találkoztam, mindig nagyszerű érzés „hazatérni”. Sok szép élmény köt a Ferencvároshoz, hiszen hét szép és sikeres évet töltöttem a klubban. Remek kapcsolatot ápoltam a stábbal, ami a mai napig szintén elmondható. Szép fogadtatásban volt részem, hiszen a teljesítményemmel kiérdemeltem a gratulációjukat a mérkőzés után. Az ellenfélben már annyira sok ismerős nem volt, hiszen többnyire nálam fiatalabb játékosokból áll a csapat.
– Furcsa élmény ellenfélként a Ferencváros II. otthonában pályára lépni?
– Mindig különleges érzés pályára lépni a volt csapatom ellen, hiszen ha rajtam múlott volna, egyedül a Fradi mezében léptem volna pályára Magyarországon. Ferencvárosi távozásom óta ez volt az első tétmeccsem vendégként a Népligetben, de ha adódik következő alkalom vendégként, azért remélem, három ponttal távozom!
– Belülről átélve, illetve olykor esetleg kívülről nézve a meccseiket, miben jobb Lipcsei Péter együttese, mivel emelkedik a mezőny fölé?
– Főként az őszi menetülésüknek köszönhetik, hogy vezetik a bajnokságot. Tavaszra gyengült a keretük, több húzóemberük is távozott, illetve visszajátszó is kevesebb volt, ami meg is látszott a pontjaik számán. Szerintem egyértelműen Lipcsei Péternek és Dejan Milovanovicsnak köszönhető ez az abszolút sikeresség, hiszen annyira kimagasló játékosok nem alkotják a Ferencváros II. keretét, két-három tehetség kivételével. Fizikálisan, mentálisan és taktikailag is tökéletesen fel voltak készítve a fiatalok minden szituációra. A meccset visszanézve az feltűnő volt, hogy labda nélkül sokkal többet mozogtak a játékosaik. Sikerült elültetniük minden játékos fejében a győztes mentalitást, ami régen is jellemezte a klubot és ami szerintem a legfontosabb a sportban. Remélem, a hátralévő két fordulóban nem változik már a tabella. Gratulálok nekik a sikeres szezonhoz! Hajrá, Ferencváros!
– Ami a jövőt illeti, mi lesz önnel a nyáron?
– Sikerült kimagasló teljesítményt nyújtanom az egész szezon során, szerintem itt az ideje, hogy ismét magasabb szinten futballozhassak. Úgy érzem, még rengeteg van bennem és minden nap azért dolgozom keményen és végzek plusz munkát, hogy ezt kihozzam magamból. Június 30-án lejár a szerződésem, és mivel betöltöttem a huszonharmadik életévemet, ezért már nevelési költség sem jár a Fradinak. Érdeklődők már vannak, meglátjuk, mit hoz a jövő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: