Vezér volt az NB II-ben és az maradt az NB III-ban is. Makrai Lászlónak – jó néhány társához hasonlóan – nem a harmadosztályú gyepeket kellene koptatnia, de a „Maki” becenévre hallgató hátvéd hűséges maradt a Vasutashoz. A Ceglédhez, amely akár bajnok is lehet az NB III, Keleti csoportjában.
– Minden úgy történt, ahogy eltervezték?
– Elmaradt meccs lévén elég nehéz volt, már csak azért is, mert a második csapatoknál nem lehet tudni, kik játszanak vissza, hány ifista szerepel vagy éppen kik a sérültek – felelte Makrai László, a Ceglédi Vasutas védője. – Úgyhogy arra törekedtünk, hogy próbáljuk a saját játékunkat játszani, ami többé-kevésbé sikerült. Sok helyzetünk kimaradt, ezért is vagyunk mérgesek, mert sokkal simább is lehetett volna ez a meccs.
– Nem érdemtelenül nyert a Cegléd, azonban egy finoman fogalmazva is erősen véleményes tizenegyessel.
– Kétes volt, vagy kéz volt vagy váll, a bíró befújta, és mindig az a tizenegyes, amit megadnak. Azt gondolom, több helyzetet dolgoztunk ki, amelyek elég nagy ziccerek voltak, úgyhogy ezek alapján mindenképp megérdemelt a sikerünk.
– Megvan az NB II-es szereplés kivívása, amihez gratulálok, de meglesz-e a bajnoki cím?
– Köszönjük szépen a gratulációt, jelenleg azonos pontszámmal vagyunk a Nyíregyházával, vannak még papíron könnyebb és nehezebb mérkőzéseink is, de azon vagyunk, minél többet megnyerjünk ezekből.
– Mint a hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn. Most éppen felfelé tartanak, de miként érzi magát a csapatkapitány Cegléden?
– Nagyon jól, már a negyedik évemet kezdem, és tavaly, amikor kiestünk, nagyon kicserélődött a keret, az előző szezonbeli csapatból csupán ketten-hárman maradtunk. Mondtuk is vezetőknek, próbálunk visszaadni valamit a Ceglédnek, tartozunk azzal, hogy nem távozunk és megpróbálunk azonnal visszajutni. Ugye, edzőként Varga Attila került hozzánk a nyáron, így bizakodó voltam, nem is alaptalanul, mert sikerült egy jó és fiatal társulatot összerakni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: