Nem Örkény, de egyperces

Baráti beszélgetések kapcsán nem egyszer előkerült egy-egy rutinos labdarúgótól, úgy fog visszavonulni, hogy valamelyik pályatartozékot jól képen törli. Ehhez kiegészítésként csupán annyit, hogy 1.: nem a szögletzászlóra gondolt, 2.: ennél olyannyira vulgárisabban fogalmazott, hogy a „piros betűs” napjain még Aleska Diamond is elpirult volna. Mindez csak onnan jutott eszembe, hogy a közelmúltban a huszonnégy órával korábban az első NB III-as gólját megszerző fiatal labdarúgót az önmagát a Fővárosi Nagycirkuszban elképzelő „oldalvonal” – lásd még: nem tudja, milyen rendezvényen van – bohócot látott a futballistában. Hogy mire fel a minősítés, gőzöm sincs, és bár általánosítani nem szerencsés, alacsonyabb osztályban a kivagyiság, a pökhendiség, a szereplés a módi, nyilván azért, mert az alázat az első oldalak egyikén található, amit a többség balga módon hajlamos hamar átugrani. Tisztelet a kivételnek, avagy utóbbira jó példa: a mezőnyben elnézett kezezés után, észlelve a bakit, a megkülönböztető mezt viselő pályán lévő tartozék a hazaiak meglepett mesteréhez szaladt, majd – partnerként kezelve a kispad urát – elnézést kért a nyilvánvaló hibáért. Hogy a „lebohócozott” labdarúgótól valaki bocsánatot kért-e – lásd még: (sport)emberi gesztus, ami mindenhol és mindenhogyan az alázat után található –, arról nincs hír, az viszont könnyen meglehet, hogy a tehetséges labdarúgó még vígan „bohóckodni” fog magasabb osztályban, ahol valamivel „komolyabb” pályatartozékok is megfordulnak.