A tavasz elején még Román Viktor nevével kezdődött a Pest megyei I. osztályban szereplő, jelenleg 36 ponttal a hatodik helyen állomásozó Viadukt-Biatorbágy összeállítása, aztán történt valami. A 2015 nyarán érkező kapus kikerült a kezdőből, így a 26 esztendős sportember manapság csak tréningezik, és a kispadot koptatja.
– Benne volt valamelyik gólban? Vagy megbeszélt dolog volt, netán egyszerűen csak így alakult, hogy a 19. fordulóban, Nagykátán még az ön nevével kezdődött az összeállítás, majd a 20. játéknapon, a CSO-KI ellen már Retezi Károlyéval?
– Is-is – felelte Román Viktor, a Biatorbágy kapusa. – Sajnos a tavaszi első fordulóban benne voltam a kapott találatunkban. Utána is megkaptam a lehetőséget, de inkább külső szemlélőktől kellene megkérdezni, hogy miképpen teljesítettem. Karcsi jó kapus, nem hiába van mögötte sok megyei I. osztályú és NB III-as mérkőzés. Az már nem az én kompetenciám eldönteni, hogy ki mikor játszik.
– Nem titok, korábban még az is megfordult a fejében, hogy visszavonul. Felteszem, azért aligha bánja, hogy a folytatás mellett döntött.
– Nem bántam meg, nem is adom fel olyan könnyen. Nyáron még úgy volt, hogy Hatvanban maradok. Még a Puskás Akadémia II. elleni meccs végén bátorított Komjáti Bandi bá’, hogy egyezzek meg a hatvani vezetőkkel, de sajnos nem úgy alakult. Azért is igazoltam Biatorbágyra, hogy visszahozzam a meccsrutinomat. Vannak még céljaim a labdarúgásban. Remélem, vissza tudok kapaszkodni az NB-s szintre.
– Nem irigylem az edzőjüket, Varga Lászlót – akit ön a III. Kerületi TVE-től jól ismerhet, hiszen Óbudán is a játékosa volt –, lévén két jó kapusa van a csapatnak. Biatorbágyon is jellemző az, hogy a kapusok jóban vannak egymással?
– Így van, Laci az edzőm volt, de nem sok ideig. Nem töltöttem túl sok időt az óbudai csapatban. Nem vagyunk baráti kapcsolatban Karcsival, csak munkakapcsolat van közöttünk, de természetesen figyelünk egymásra, akárki is véd. Hiszen a kapusposzt egy bizalmi poszt, ami a csapat számára nagyon fontos. Sok mozdulatot, technikát inkább Gróf Dácitól, Szatitól (Szatmári Zoltán – a szerző), Komora Lacitól, valamint Kondor Tomitól tudtam „elcsenni”.
– A tavasszal hét bajnokin tizennégy pontot gyűjtött a Biatorbágy. Mindez megfelel a realitásnak?
– Úgy gondolom, lehetne több pontunk, ezáltal jobb pozícióban is állhatnánk a tabellán. De ez már a múlt, előre kell nézni, a következő eseményre kell koncentrálni.
– Tegyük azt: szomszédvárak csatája következik, hiszen vasárnap délután a Törökbálintot fogadják. Mire számít azok után, hogy a TTC nagy meglepetésre lefékezte a listavezetőt? Hiszen a fekete-fehér sereg 0–0-ra végzett a Dabas-Gyónnal.
– Van revánsunk. Ősszel nagy verést kaptunk ott. Nem is szeretnék visszaemlékezni arra a meccsre. Van két olyan csapattársam is, akik korábban Törökbálinton játszottak, valamint az edzőnk, Laci is törökbálinti kötődésű, így remélem, hogy győzni fogunk és készülhetünk az utána lévő meccsre.
– Ahhoz mit szól, hogy a Dabas-Gyón még így is tetemes előnnyel vezeti a bajnokságot a Vecsés előtt?
– Mindkettő remek csapat. A Vecsést kicsit jobban ismerem, vagyis pár játékost, akikkel együtt játszottam. A bajnokság elején azt gondoltam, hogy a Vecsés nyeri meg a bajnokságot, de több mint valószínű, hogy nem így lesz.
– Még messze van, de az utolsó előtti, 29. fordulóban a Tura látogat a Viadukt otthonába. Román Viktor számára több mint egy bajnoki az a meccs, vagy ugyanolyan, mint bármelyik?
– Mindig különleges a volt csapatod ellen játszani, így nekem is különleges az ilyen meccs. Az ősszel is vegyes érzelmekkel érkeztem Turára, a mérkőzésre.
– Amennyiben most kezdődne a bajnokság, a tabellán hol volna a helye a Biatorbágynak?
– Úgy gondolom, ha a télen távozott emberek közül egy páran maradnak ezzel a kerettel, akkor lehet, hogy most a dobogóért harcolnánk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: