Amint arról röviden már beszámoltunk, az NB III, Nyugati csoport 27. fordulójában vasárnap délután az Érdi VSE Palásthy Norbert hajrában született találatával 1–0-s győzelmet aratott a BKV Előre otthonában.
Nem volt üresjárat, nem volt megállás. A fanatikusok eljöttek, itt voltak, doboltak és persze énekeltek. Az EBH Ultras tagjai ezúttal is kitettek magukért, aminek köszönhetően a meccs egy-egy periódusában azt hihette az ember, hogy Érden került sor a bajnokira. A játék képe alapján persze aligha gondolhatta ezt bárki is, lévén az első félidő ikszesnek tűnt még akkor is, ha a közlekedésiek voltak a bátrabbak, a kezdeményezőbbek, míg a Csizmadia Zoltánt eltiltása miatt nélkülöző vendégsereg a biztonságra törekedett. Az első negyedórában a sérülése után újra bevethető Kiss Károly mellett Csepregi Tamás is próbálkozott, de gól nem született a játékrészben. Egyik társulat sem okozott különösebb meglepetést a másiknak, hiszen Menczeles Iván alakulata továbbra is a gyors, robbanékony embereiben (Birtalan János, Herczeg László, Kiss Károly) bízott, míg a keretébe három kapust nevező, a kispadra Borek Norbertet és Nagy Endrét is leültető látogató feleslegesen nem kockáztatott.
A szünetben egyik szakember sem cserélt, de ez nem is baj, hiszen lüktetőbb, eseménydúsabb, izgalmasabb játékrész várt a jelenlévőkre. Előbb alig öt perccel a kezdés után Kertész Ferencnek kellett kiütnie a kapu bal oldalába tartó szabadrúgást, majd alig tíz minutumra rá a túloldalon Gelei Vincének még nagyobbat kellett mentenie a jobb felső sarok előtt. Aztán a BKV Előre percei következtek, hiszen többet birtokolta, jól járatta a labdát a VIII. kerületi egylet, de valahogy semmi nem jött össze a sárga mezeseknek. Intő jelnek bizonyult, hogy a meccs egyik legszebb támadása után Pallagi Gábor Botond lövését Gelei Vincének kellett mentenie a bal alsó saroknál. A BKV azonban robogott, száguldott tovább, ment előre, de hiába próbálkoztak Csikortás Dávidék lecsorgóból, kipattanóból vagy pontrúgásból, a hazaiak rendre csődöt mondtak, már ami a koncentrációt illeti. És ahogy az lenni szokott, a futball megbüntette a döntetlennel láthatóan nem kibékülő vendéglátót: bár meglehet, a hazaiak közül annak idején áhítattal nézték Dévényi Tibi bácsi műsorát, a Három kívánságot, ezúttal aligha három volt a kívánság… A 81. percben egy könnyen kikerülhető szituációt követően Kelemen Patrik középre passzolt labdájára jókor, jó helyen érkezett a 3-as mezt viselő Palásthy Norbert, aki nem hibázott (0–1). Az Előre nevéhez méltón még ezután is ment előre, de az Érd rutinos emberei révén hátul már nem hibázott. Összességében a józsefvárosi gárda többet tett a győzelemért, ergo nem érdemelt vereséget, a döntetlenre minimum rászolgált volna, de mint az már oly sokszor bebizonyosodott, a futball nem pontozásos sportág, és ez az Érd sikerének értékéből nem von le semmit.
» VISSZATÉRÉS KÉT HÉT MÚLVA
Civilben nézte a találkozót a sérüléssel bajlódó Marczinka Tamás. A BKV Előre 22 esztendős fedezete még április 3-án, a Balatonfüred elleni (1–1) hazai bajnoki 23. percében vált maródivá. Mint azt a hangyaszorgalmú, nagy munkabírású futballista az Érd elleni mérkőzést követően elmondta, beszakadt a combizma, és ha a III. Kerület otthonában sorra kerülő szombati bajnokin még nem is, a május 1-jén, vasárnap 17 órakor megrendezendő Sárvár elleni, újabb hazai találkozón alighanem már a szakmai stáb rendelkezésére állhat.
» KÖZEL FÉL ÉVE GÓL NÉLKÜL
Legutóbb 2015. november 1-jén, a Videoton II.–BKV Előre (2–3) bajnokin talált a hálóba Herczeg László. Az nem kérdés, hogy a labdával mindent tud, így a képességei alapján nem az NB III-ban volna a helye – utóbbi persze több csapattársára is igaz – a Budaörsről igazolt futballistának, csakhogy tizenkét tétmeccs alatt minimum egy gólt illene pötyögtetnie egy ilyen kaliberű labdarúgónak. A tucatnyi találkozó – a közlekedésiek azóta sorrendben a Ferencváros II.-vel (otthon), a Mosonmagyaróvárral (o), a Puskás Akadémia II.-vel (idegenben), a Diósddal (i), az Andráshidával (o), a Doroggal (i), a Csornával (o), a Tatabányával (i), a Csepellel (o), az MTK II.-vel (i) és a Balatonfüreddel (o) találkoztak az Érd elleni összecsapást megelőzően – majdnem fél szezont tesz ki, ami felettébb elgondolkodtató, hiszen a hiba oka nem a tudásában keresendő.
» A SPORTEMBER
A kör közepén is jól érezte magát. Aztán kikerült a cicaszerepből, de ha hibázott, azon is tudott nevetni, és ismét belülre került. Mindez a BKV Előre–Érdi VSE bajnoki szünetében történt, akiről pedig szó van, az Nagy Endre, a vendégcsapat 1967. szeptember 17-én született kapusa. Hogy második vagy harmadik számú, azt persze nehéz eldönteni, mert mint azt fentebb jeleztük, Borek Norbert is a kispadon ült. Egy nappal később aztán az Újpest öregfiúk-egylete az ESMTK otthonába látogatott, ahol 3–1-re nyert, „Eduval” a kapujában. Alázat és szerénység – van mit ellesni tőle. Jobb helyeken példaképnek hívják.
NB III, Nyugati csoport, 27. forduló
BKV Előre–Érd 0–1 (0–0)
Sport utca, 300 néző. Vezette: Szommer Attila (Varga Gábor, Csáky Tibor)
BKV ELŐRE SC: Gelei Vince – Csikortás Dávid, Nyárasdi Zsombor, Miklósvári János, Sebők István – Csikós Sándor, Katona Attila, Birtalan János – Csepregi Tamás (Balazsin András, 79. p.), Herczeg László, Kiss Károly (Surányi Gábor, 79. p.). Edző: Menczeles Iván.
ÉRDI VSE: Kertész Ferenc – Ország Péter, Honti Attila, Csiszár Zoltán, Cservenka Gergő (Pintér Nikolasz, 64. p.) – Hegedűs Norbert, Kónya Benjámin – Kelemen Patrik (Skita Tamás, 89. p.), Pallagi Gábor Botond (Ebedli Zoltán, 75. p.), Gyurácz Bálint – Palásthy Norbert. Edző: Limperger Zsolt.
Gólszerző: PALÁSTHY NORBERT (0–1) a 81. percben
Sárga lap: Birtalan János, Herczeg László, Miklósvári János, ill. Kelemen Patrik, Kónya Benjámin, Ország Péter
Jó: Gelei Vince, Birtalan János, Sebők István, ill. Csiszár Zoltán, Hegedűs Norbert, Honti Attila, Kelemen Patrik, Palásthy Norbert, Pallagi Gábor Botond
MENCZELES IVÁN, a BKV Előre edzője: „Az első félidőben nem úgy játszottunk, ahogy elterveztük. A másodikban uraltuk a meccset, helyzeteket dolgoztunk ki, beszorítottuk az ellenfelet. Két-három lehetőségünk és kapufánk is volt, mindent megtettünk, de ezen a napon nem sikerült semmi, mivel az utolsó passzokat elhibáztuk, mi több, ahogy az lenni szokott, a mi bedobásunk után letámadott az ellenfél és gólt szerzett. Azt mindenki tudta, hogy ez a találkozó egygólos lesz, és ha szerencsével is, a találatot az Érd szerezte meg. Nincs más lehetőség, gratulálnunk kell a vendégeknek. A vereségnél jobb lett volna a 0–0, de nem örültem volna az iksznek. Valamit ki kell találnunk a következő hétre, hiszen bár az ősszel kevesebb pontot szereztünk ezen időszakban, mostanra elvesztettük a fonalat, mivel nagyon kevés gólt rúgunk. A csatáraink a tavasszal szinte nem is szereztek, e nélkül meg nem lehet nyerni. A védekezésünk nagyjából rendben van mindig, ugye, egy gólt lehet kapni, de ahhoz kettőt kellene szerezni, ám mi a jelen állapotunkban egy gólt sem tudunk rúgni… Egész héten a támadásokat gyakoroljuk, még sincs gól. Ettől még nem érdemeltünk vereséget, ezt mindenki láthatta, aki itt volt. Vissza kell térnünk a helyes útra. Keressük, de egyelőre nem találjuk, már az önbizalmunkat is kezdjük elveszíteni. Vissza kell állítanunk a renoménkat, hogy féljenek idejönni az ellenfelek. Már a Balatonfüred elleni bajnokink is figyelmeztető volt, ugyanis a riválisunk egyszer jött el a kapunkig, be is talált, és mi csak a kilencvenegyedik percben egyenlítettünk.”
CSIKORTÁS DÁVID, a BKV Előre univerzális játékosa: „Kudarcként élem meg a meccset, mert a mérkőzés nagyobb részében, ha nem is domináltunk, de nekünk volt több kidolgozott lehetőségünk, így nagyon csalódott vagyok, hogy nem sikerült még pontot sem szereznünk. Az ellenfél kis túlzással egyszer jött el a kapunkig és egy gólt lőtt. A helyzeteink miatt nem fogadtam volna el a döntetlent sem, nyernünk kellett volna.”
KISS KÁROLY, a BKV Előre a télen Jászberényből igazolt, több poszton bevethető labdarúgója: „Csalódásként éltem meg a meccset, mert úgy készültünk, hogy nyerünk, de ez nem sikerült, mert nem úgy kezdtünk, ahogy elterveztük, mivel elég álmosak voltunk. A félidő végére hellyel-közzel magunkhoz tértünk, a második játékrészben már mi irányítottuk a meccset, több lehetőségünk is volt pontrúgásból és lecsorgó labdából is, amivel győzhettünk volna, de sajnos volt egy védelmi megingásunk, amit kihasznált az ellenfél. Egyébként nagyon jól érzem magam a BKV Előrénél, bár pozitívabb lenne, ha nyerünk, de a közösség nagyszerű, azzal semmi baj nincs. Persze, jobb volna a hangulat, ha a társulatunk jobban szerepelne, de összetart a csapat, ami kisegíthet bennünket abból a hullámvölgyből, amiben vagyunk.”
PALÁSTHY NORBERT, az Érdi VSE támadója, a győztes gól szerzője: „Azt gondolom, elég gyenge színvonalú mérkőzés volt, óriási széllel. A döntetlen reálisabb eredmény lett volna a meccs képe alapján, de tettünk annyit a győzelemért, hogy kis szerencsével miénk lett a három pont. Visszakaptuk a sorstól, amit a Fradi II. ellen egy hete elvett tőlünk, de ettől még nagyon örülünk a három pontnak.”
CSISZÁR ZOLTÁN: „Nem volt színvonalas mérkőzés, de küzdelmes igen”
– Miként élte meg az összecsapást?– Nagyon nagy győzelmet arattunk – felelte Csiszár Zoltán, az Érdi VSE a védelemben és a középpályán is bevethető játékosa. – Nem volt színvonalas mérkőzés, de küzdelmes igen, és az iramra sem lehetett panasz. Két egyforma képességű csapat találkozott egymással, kicsit több tudatossággal nyertünk, hiszen visszaálltunk és ebből próbáltunk kontrázni, amiből egyszer betaláltunk.
– Nehéz volt felpörögni az előző heti vereség után?
– A múlt héten az eredménytől függetlenül sokkal jobban játszottunk, mi birtokoltuk többet a labdát, helyzeteink is voltak, mégsem sikerült betalálnunk, míg két pontrúgásból két gólt kaptunk.
– Még különleges élmény egykori Fradi-játékosként pályára lépni a Ferencváros II. ellen?
– Persze, jó érzés, de az ősszel is játszottam, gólt is szereztem, ám ilyenkor csak ellenfélként tudok rájuk tekinteni még akkor is, ha a mi meccsünk után kimentem az első csapat bajnokijára.
HEGEDŰS NORBERT: „Éreztem, hogy bennünk van a siker”
– Az arcára van írva a végeredmény.– Nagyon boldog vagyok, hogy nyertünk – mondta Hegedűs Norbert, az Érdi VSE több poszton is bevethető labdarúgója. – Fárasztó meccs volt, úgyhogy most fáradt és boldog vagyok.
– Ha abból indulunk ki, hogy ikszes meccs volt, úgy a 60. perc tájékán elfogadta volna a döntetlent?
– Nem, mi győzni akartunk mindenképpen, már csak a tabellán elfoglalt helyezésünk miatt is, mivel fel akartunk zárkózni a többiekhez. Végig a győzelemért harcoltunk, éreztem, hogy bennünk van a siker, és ez be is jött.
– A sors most visszaadta, amit egy hete az FTC második alakulata ellen elvett?
– Az a meccs ikszes volt, és ez is. A sors? Persze, ha valaki hisz benne, akkor igen, de én nem. Amennyiben mindkét meccs döntetlenre végződik, két pontunk lenne, így meg három, úgyhogy boldog vagyok, mert egy pontot nyertünk.
NYÁRASDI ZSOMBOR: „Néhány futballistánknak el kellene gondolkodnia…”
– Mit lehet egy ilyen meccs után mondani?– Azt, hogy nagyon csalódott és szomorú vagyok, mert véleményem szerint mindent megtettünk, kilencven percen keresztül domináltunk és nyomtunk, de a futball megbosszulta a négy-öt százszázalékos és kihagyott ziccerünket – mondta Nyárasdi Zsombor, a BKV Előre középső védője. – Gratulálok az Érdnek, hiszen az ellenfelünk is küzdött, ám sajnos ilyen a foci.
– Mi lehet a kiút?
– Még keményebben kell edzeni, hogy a szerencse is mellénk álljon. Az elmúlt fordulókban kapufákat rúgtunk és rengeteg egy az egyes helyzetet hagytunk ki, és ebből a mély kútból csak a kemény munka vezethet ki.
– Az előző körben szabadnaposak voltak, így péntek délután felkészülési mérkőzést játszottak az NB III, Közép-csoportjában szereplő és szintén pihenő ESMTK-val, a végeredmény 0–6 (!) lett. Mi történt?
– Őszinte véleményt fogok mondani: sajnos elég rég lekötötték a meccset és talán ebből is látszik, mennyire nem vagyunk profi csapat, hogy hat plusz egy fővel jelentünk meg. Két sérült játékosunk betegségből felépülve kijött kocogni, de kénytelenek voltak kilencven percet játszani, és mert az ifi is délután edz, három labdarúgójukat el kellett „rabolnunk”, illetve az egyik játékosunkat – aki egész nap terheléses vizsgálaton vett részt a TF-en – a félidőre iderendelték, hogy legalább egy cserénk legyen… Néhány futballistánknak el kellene gondolkodnia azon, miként lehet így cserbenhagyni a csapatot, hogy meccs előtt két órával írnak egy sms-t, „sajnos lebetegedtem”. Márpedig hat plusz egy embertől nehéz csodát várni.
ORSZÁG PÉTER: „Szerencsénk is volt”
– Mi a véleménye a találkozóról?– Brusztos mérkőzés, abszolút döntetlen szagú, egygólos meccs volt – mondta Ország Péter, az Érdi VSE jobbhátvédje. – Igaz, szerencsénk is volt, gondolok itt a BKV Előre kapufájára, de úgy gondolom, hogy tettünk a sikerért, és örülök, hogy a végén mi tudtunk gólt rúgni, amit aztán meg is őriztünk.
– Visszaadta a sors, amit a Ferencváros II. ellen elvett?
– Mondhatjuk, mert úgy gondolom, a döntetlenre minimum rászolgáltunk volna. Akkor szerencsétlenül alakult a bajnokink, most szerencsésen. Ilyen a foci.
– Min múlott ez a győzelem? A BKV Előre nagy mezőnyfölényben volt, különösen a második félidő bizonyos szakaszában, több lehetőséget dolgozott ki, aztán jött egy villanás, az Érd egyszer eljött a kapuig és betalált.
– Hát ezen. (nevet)
– Kössz szépen… Még valami?
– Hátulról úgy éreztem, azon felül, hogy jól támadtak, a kapufát leszámítva nem védekeztünk rosszul, pedig a második félidő második felében valóban nyomtak, és sok szabad-, illetve szögletrúgása volt a BKV Előrének.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: