A 13-as szerencsés és szép szám – utóbbit az Omega már bizonyította, de erről kicsit később –, mindezt Sukaj Léna érkezése is bizonyítja. Április 13-án, szerdán – három nappal az édesapa névnapja után, valamint eggyel az anyuka születésnapja előtt – 2700 grammal és 50 centiméterrel megszületett a Pest megyei I. osztályban szereplő Tura VSK edzője, Sukaj Zsolt kislánya. A kis jövevény mellett az édesanya, Andrea, és a „kispapa” is jól van.
„Hull a hó; Fú’ a szél;
Dimitrij Lénáról mesél.”
Aztán persze az is lehet, hogy majd Mocsai Lajos, az edzőfenomén fog róla beszélni, hosszasan értekezni a beindulásairól vagy az utolsó percekben szerzett, elementáris erejű átlövés-góljairól. Az Omega együttes egyik legszebb dalából kölcsönzött idézet legalább annyira gyönyörű, mint a név. Léna a szülők szerint ugyanis alighanem kézilabdázni fog, ami nem meglepő, lévén egy ügyes futballista – bocs’, „Suki”, kettő! – az ifjú Dominik révén már van a családban.
Mindenekelőtt az egészség és a boldogság a legfontosabb, a jövő még várhat, de ha valaki úgy tizenöt-húsz év múlva egyszer csak rákezd a „Mikor ott álltam az elhagyott út közepén; Az a lány egy csillag fénye volt…”-kezdetű szerzeményre, az egy vesztes kézilabda-bajnokit követően teheti. Ez is Omega-szám, de már a Csillaglány. Igaz, a büszke és boldog szülőknek a két dal néha már összemosódik, lévén Léna már most is az.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: