Urbán Flórián ismét Vecsésen. Az egykori 40-szeres válogatott futballista, az újpesti szurkolók korábbi kedvence nem vállal újból munkát a VFC-nél, de egy délután erejéig visszatér. A Pest megyei I. osztály 23. fordulójában, szombaton, 16 órakor ugyanis az elölről második fogadja a hátulról másodikat, avagy az 51 ponttal ezüstérmes Vecsési FC látja vendégül a 18 egységgel tizenötödik Veresegyház VSK-t.
– Most vagy soha-hangulatban?
– Egyáltalán nem – vágta rá kapásból Urbán Flórián, a Veresegyház VSK edzője. – Soha nem teszek különbséget mérkőzés és mérkőzés között, legfőképp nincs bennem olyan, hogy azért, mert oda megyek, ahol korábban voltam, akkor dupla motivációval készüljek. Azt már nem! Nálam amúgy sincs különbség edzőmeccs meg bajnoki között, minden összecsapáson a legjobbat kell nyújtani. Most a Vecséshez megyünk, oda, ahol korábban dolgoztam, de ez csak a kívülállóknak pikantéria, nekem abszolút nem.
– Még akkor is ezt mondja, ha…?
– Az a fejezet véget ért. Immár másik csapatnál vagyok, és Veresegyházon készülök arra, hogy sikeres legyek. Sajnos jelen pillanatban ez nem igazán jön össze, hiszen nem úgy szerepelünk, ahogy elterveztük, de bízom benne, hogy sikerül rendeznünk a sorokat és megpróbálunk annyi pontot szerezni, hogy bennmaradjunk.
– Kis túlzással csak a Veresegyház számára van tétje a meccsnek, mert úgy tűnik, a Vecsés elbukta ezt a bajnokságot is.
– Nem tudom és nem is szeretném minősíteni, miként gondolkodnak az ottani vezetők. Amíg ott voltam két évig, szívvel-lélekkel dolgoztam és próbáltam olyan csapatot összehozni, amelyik sikeres lehet. Az első évben harmadikként, a másodikban ezüstérmesként zártunk, aztán történt valami, ami miatt távoznom kellett, de erről nem szeretnék újra beszélni, hiszen megtettem már korábban. Talán azt gondolták a vezetők, hogy az a csapat, amit próbáltam építeni, nem ért semmit, ezért majdnem mindenkit elzavartak és teljesen kicserélték a keretet. Ez szívük joga, új edző, új elképzelés, ám lehetett volna több türelem is, és ha a nyár nem úgy alakul, ahogy, akkor meglehet, azzal a kerettel esetleg… De ez már a „ha”, meg a „talán”, aminek nincs értelme, hiszen miről is beszélünk? A vezetők úgy döntöttek, ahogy, most pedig kilenc pont a lemaradásuk. Ez tény, mint ahogy az is, hogy van még hátra nyolc forduló, a vonalat pedig még sehol nem húzták meg.
– Szépen megkerülte a kérdést, mint annak idején a lomha, nagydarab csatárt, amikor vezérletével a saját tizenhatosáról megindult az Újpest a rivális kapuja felé.
– Számunkra minden meccsen óriási a tét, mégpedig azért, mert pontokat kell szereznünk a bennmaradáshoz. De egyetlen játékosomnak sem fogom azt mondani, hogy korábban itt dolgoztam, így a tét még nagyobb, és most aztán meg kell mutatnunk magunkat. Egy fenét! Minden héten az életükért kell küzdeniük a labdarúgóknak, hogy a Veresegyház bennmaradjon, szóval plusz tétje az égvilágon semmi nincs, mert a saját magam figyelmét is elvenném attól, ami a feladatom. Játékos koromban, amikor valamiféle sérelem ért ott, ahonnan elkerültem, és amikor ellenük játszottam, úgy voltam vele, na, most majd én bizonyítok, aztán fejjel estem a fűbe. Megtanultam, hogy sohasem szabad az érzelmekre hallgatni, mindig reálisan kell látni a dolgokat, a feladatra koncentrálni, és nem arra, hogy megmutassam a vecsési vezetőknek, látjátok, milyen kár volt elküldeni. Akkor így döntöttek, ezt tiszteletben kell tartani, én pedig a saját életemmel foglalkozom, no meg azzal, ahol éppen vagyok, azt a csapatot próbáljam hétről hétre úgy felkészíteni, hogy sikeres legyen.
– Tapsra vagy füttyre készül?
– Engem a szurkolók nagyon kedveltek, az égvilágon senkivel sincs problémám, nem is volt, és nem gondolom, hogy bármiben hibás lennék, avagy ezért rossz érzésekkel kellene Vecsésre mennem. Úgy érzem, hogy tisztességesen végeztem a feladatomat, a szurkolók pedig mondták, amikor elküldtek a vezetők, hogy szeretnék, ha maradnék, mi több, még beszéltek is velük. Nagy örömmel térek vissza Vecsésre, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy nincs senkivel sem bajom, nem haragszom senkire. Az élet másfelé vitt minket, de annak kimondottan örülök, hogy Palotai Pali bácsi büféjébe visszatérhetek, vele kimondottan nagyon jó volt a viszonyom és az is mind a mai napig, úgyhogy nagy örömmel fogok meginni vele valamilyen színes italt, alakuljon bárhogyan is a meccs.
– A március nem alakult rosszul, már ami az eredményeket illeti, hiszen három bajnokin öt pontot szerzett a Veresegyház, aztán az elmúlt három fordulóban mintha megakadt volna a tű a lemezjátszón, még gólt sem szereztek.
– Az elejétől fogva nem érzem azt, hogy egységesek lennénk.
– Tessék?
– Mindig őszintén beszélek, most sem teszek másként. Olykor tehetetlen vagyok, mert azt érzem a játékosokon, hogy közömbösség van rajtuk, amiből nem tudom őket kirángatni. Ha üvöltök velük, az sem jó, és ha szépen beszélek, az sem használ. Nem látom bennük azt a tüzet, hogy átéreznék, a klubnak milyen nehéz a helyzete, pedig a város nagyon szeretné, hogy bennmaradjunk a megyei első osztályban, aztán más elképzelésekkel vágnánk neki a következő szezonnak. Az önbizalommal kapcsolatban sincs ez másként, nem mennek be a helyzetek. Mindig elmondom nekik, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, tehát nemcsak ők a hibásak, hanem én is keresem saját magamban, hol rontottam vagy mitől nem megy. Több játékrendszerrel is próbálkoztam, de lehet, ilyen szinten nem tudják úgy megoldani a dolgokat, ahogy azt én szeretném. Többször mondták nekem idősebb szakemberek, hogy „Flóri, ha edző vagy, ne magadhoz mérd a játékosokat, mert te meg tudod oldani bent azt a szituációt, hogy például három belső védővel játszunk, de ők nem, hiszen azért futballoznak a megye-egyben, mert fejben esetleg gyengébbek.”
– Dicséretes önkritika.
– Talán bonyolultabban építem fel, amit szeretnék, és ezt nem értik. Mondom, keresem a hibák okát, de eddig valahogy nem találjuk. Nagyon kellene már egy olyan eredmény, amely kimozdítana bennünket ebből az állapotból, és itt visszatérnék Vecsésre: ha esetleg bravúrral pontot szereznénk vagy akár nyernénk, az óriási lökést adna a csapatnak, és azzal ki is kecmeregnénk abból a negatív szériából, amiben vagyunk. Elég, ha csak a CSO-KI elleni meccsre gondolok, amikor olyan helyzetünk volt, hogy a kapufáról kipattanó labdát a csatárom pár méterre a kaputól lekezelte, majd hanyag eleganciával a léc fölé emelte. Nem is láttam még ilyet, konkrétan majdnem lefordultam a padról…
– Aki a sikerekhez szokott, annak nem lehet könnyű mindezt megélni.
– Van ilyen, hogy minden ellened fordul, de egy fontos dolog van, és ezt elmondom mindig a játékosaimnak is: a szerencse forgandó. Minden nap nem fogsz egyest dobni. Kőkeményen dolgozni, koncentrálni kell, és akkor dobunk mást is. A hétvégén sem mi vagyunk az esélyesek, de mindent megteszünk azért, hogy ez változzon. Együtt, közösen.
» A VERESEGYHÁZ TAVASZI EREDMÉNYEI
16. forduló: Tura (otthon) 0–2
17. forduló: Gödöllői SK (idegenben) 0–0
18. forduló: Maglód (otthon) 1–1
19. forduló: Halásztelek (idegenben) 2–1
20. forduló: Tököl (otthon) 0–3
21. forduló: Nagykáta (idegenben) 0–2
22. forduló: CSO-KI (idegenben) 0–4
» A VERESEGYHÁZ VSK HÁTRALÉVŐ BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI
Vecsés (idegenben, az ősszel 0–1); Pilis (otthon, 0–3); Üllő (idegenben, 3–1); Törökbálint (otthon, 2–1), Dabas-Gyón (idegenben, 0–0); Biatorbágy (otthon, 1–2); Nagykőrösi Kinizsi (idegenben, 2–0); Taksony (otthon, 2–3)
A Veresegyház VSK az ősz során a megszerezhető 24-ből 10 pontot gyűjtött a tavasszal még hátralévő ellenfeleivel szemben.
HA ÉRDEKLI, URBÁN FLÓRIÁN MIKÉNT LÁTTA A HAZAI LABDARÚGÁS HELYZETÉT 12 ÉVVEL EZELŐTT, KATTINTSON A CIKKRE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: