GYÁSZ. Elhunyt Dékány Gábor és Fitz János

Ismét gyászol a magyar labdarúgás, ugyanis két kiváló sportember hagyott itt bennünket ezen a héten. 57 esztendős korában elhunyt Dékány „Deka” Gábor, a Csepel, az Újpesti Dózsa és a Salgótarjáni BTC korábbi NB I-es támadója, aki legutóbb Óbudán, a III. Kerületi TVE-nél dolgozott. Életének 72. évében meghalt Fitz János, aki az elmúlt évtizedekben több funkcióban is dolgozott a főváros futballjáért, többek között az MLSZ Budapesti Igazgatóság Öregfiúk- és Old Boys Bizottság elnökségi tagjaként. Az alábbiakban rájuk emlékezünk.

Az indulás előtti percek a legnehezebbek. A férfi nem szólt semmit, csak állt némán. A kapu már nyitva volt, jöttek az emberek. Meccsre érkezett, fontos bajnokira igyekezett és verődött össze a kisebb tömeg. A Fáy utcában, a Vasas piros-kék mezében futott ki a pályára a két Dékány-gyerek, Dániel és Gábor, akik a legtöbbször meghatározó tagjai, fontos láncszemei és ügyeletes gólszerzői voltak csapatuknak. Jöhetett a Fradi, a Győr, az Újpest vagy a Honvéd, nem volt pardon. A férfi ilyenkor elégedetten bólogatott, és azt gondolta magában, miközben várta a fiúkat, a saját fiait, hogy az élet mégiscsak szép, mert ilyen klassz srácai vannak.
Délegyházán szombatonként megállt a levegő. A hangulat a legtöbbször paprikás volt, mert nemcsak a helyi egylet tagjai, de olykor a közönség is tűzbe-lázba jött. Fitz Ödön meghatározó tagja volt az ottani aranycsapatnak. És nincs ebben semmi túlzás, mert az elsuhanó esztendőket figyelembe véve az akkori legénység klasszisokkal jobb volt az egy-két évvel ezelőttinél. Jani bá’ pedig néhanapján kieresztette a hangját, úgy szurkolt az övéinek, leginkább persze gyermekének, és csak akkor váltott halkabbra, ha a délegyházi diadal követte a feszültséggel teli kilencven percet.
A győzelem mámora múlandó, a vereség fájdalma örökre megmarad.
Péntek este gyászszünettel indult az ESMTK RTK-Vasló elleni öregfiúk-meccse, de vasárnap délután is egypercnyi csend telepszik majd a Hévízi úti pályára a III. Kerület–Videoton II. bajnoki előtt.
Az indulás előtti percek a legnehezebbek.
Szent Péter nem szólt semmit, csak állt némán.
A kapu már nyitva volt, jöttek az emberek…