Mint azt röviden megírtuk, a Budapest Honvéd is bejutott a női Magyar Kupa fináléjába, miután 1–1-es eredményt elérve alacsonyabb osztályú csapatként elbúcsúztatta az ETO FC Győrt. Fővárosi döntőre kerül tehát sor, hiszen a kispestiek vetélytársa a Ferencváros lesz, miután a zöld-fehérek 1–1 után büntetőkkel jutottak túl az MTK-n.
Azt mondják, a jóból csak keveset adnak. Ha innen nézzük, akár örülhetne is Horváth Hanna, a Honvéd kiválósága, hogy csak huszonkét perc jutott neki az elődöntőben. „Nagyon vártuk már ezt a mérkőzést, január óta gyakorlatilag erre készültünk – kezdte értékelését a hangyaszorgalmú középpályás. – Az edzéseken mindennapos téma volt, hogy mi lenne ha… Hál’ istennek, most már nem csak feltételes módban.”
A mosolya mindent elárul, de aztán komolyra fordítja a fedezet. „Nagyon akart mind a két csapat már az első percektől, ami meg is látszott a játékon – folytatta Horváth Hanna. – A mérkőzés főleg a mezőnyben folyt, helyzetecskék itt-ott. Az első igazán veszélyes támadásnál pedig szerencsére kapusunk óriási bravúrt bemutatva varázsolta le a labdát a győri támadó lábáról. Ez nagyon kellett! Az eredmény nekünk kedvezett, hiszen a döntetlen is elég lett volna, de mi nagyon akartuk ezt a győzelmet, aminek meg is lett a gyümölcse. Várkonyi Orsi ívelte két védő közé a labdát, amit Pári Mesi parádésan emelt el félmagasan a kapus mellett. Kemény, hajtós játék volt, de bírtuk a tempót. Az első félidőben az ETO dominált, de véleményem szerint a másodikban mi több helyzetet alakítottunk ki. A győriek ugyan az utolsó utáni percben, a kilencvenötödikben még értékesítettek egy büntetőt, de ekkor mi ezzel már nem törődtünk… Örültünk, hogy egy álom vált valóra. Nem mondhatom, hogy hatalmas kiemelkedő teljesítmények lettek volna, de csapatként jól funkcionáltunk. Mindenki tette a dolgát és a fiatalok is egyre jobban teljesítenek. Természetesen szerencse is kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk, de rengeteget dolgoztunk érte. A munka itt nem ér véget, és teljes gőzzel készülünk a Fradi ellen. Tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, de motiváltak vagyunk és mindent meg fogunk tenni azért, hogy ismét felborítsuk a papírformát.”
Horváth Hannával a Honvéd középpályáján? Merthogy a nyáron a Feminától érkező futballista nem úri passzióból töltött kezdőként alig húsz percet a gyepen. „Még sajnos a múlt heti, nyíregyházi mérkőzésen húzódtam meg, ami elsőre ártalmatlannak tűnt – tért rá az okra Horváth Hanna. – Két nap pihentetés után nem éreztem fájdalmat, az edzéseken is panasz nélkül tudtam részt venni. A bemelegítésnél sem volt probléma, viszont egy ütközés után erőteljes, szúró fájdalmat éreztem a combomban. Megpróbáltam még folytatni a játékot, azonban hamar kiderült, hogy ez most nem fog menni. De szerencsére jó volt a csere, továbbjutást ért.”
Nem csupán Horváth Hannának, hanem korábbi és jelenlegi csapattársának, Gyöngyösi Rékának is. A korábbi utánpótlás-válogatott védő remek teljesítménye is szükséges volt ahhoz, hogy most a Budapest Honvéd fináléba kerüléséről beszélgessünk. „Nyáron, amikor összeállt a csapat, nem sokak fejében fordult meg az, hogy Magyar Kupa-elődöntősök leszünk az idén, de megcsináltuk – adott helyzetjelentést Gyöngyösi Réka. – Úgy gondolom, hogy már a meccs előtti edzésen lehetett érezni a csapaton, hogy továbbjutunk. A sorsolásban szerencsénk volt, de így is kétszer kellett NB I-es alakulat ellen játszanunk. Mindkét mérkőzésen nyerni szerettünk volna, a Kóka a 90. percben, míg az ETO csak a 95. percben tudott ellenünk kiegyenlíteni, így mindkétszer továbbjutottunk a következő fordulóba. Ez is csak azt bizonyítja, hogy jövőre az NB I-ben a helyünk.”
Nem csoda, hogy a korábbi újpesti labdarúgó, a szintén remek alapokkal megáldott Nagy Barbara is így gondolja mindezt. „Óriási meccs volt ez az egész csapat számára! Hónapok óta erre a mérkőzésre készültünk. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz. Az ETO többet birtokolta ugyan a labdát, de nem tudott helyzetig jutni. Egy nagyon nagy helyzetükre emlékszem, de ott a kapusunk, Farkas Katalin Kitti hatalmas bravúrral hárítani tudott. Mi inkább távoli lövésekkel próbálkoztunk, és törekedtünk a biztos védekezésre. A 80. percben egy fejpárbajt sikerült megnyernünk, Várkonyi Orsolya vette le a labdát és gyönyörű keresztlabdával indította Pári Emesét, aki a kapussal szemben előnyhöz jutatta a csapatunkat. Úgy gondolom, hogy egy vitatható tizenegyessel tudott egyenlíteni az ETO. Egy csapatként küzdve jobban akartuk a győzelmet, mint az ellenfél. Nálunk a tizenkettedik játékos az edzőnk, Nikandish Hossein, aki a meccs minden pillanatában hatalmas lelkesedéssel, akarattal biztat és motivál minket, és ez hatalmas lökést ad a csapatnak. Igazi profi mentalitású edző és egyben nagyszerű ember is! Nyolc hónapja alakult a csapat, hatalmas dolog ez a kupadöntő mindenki számára. A fináléban a Fradi ellen sem feltartott kézzel megyünk ki a pályára, de a döntőben nekünk már minden perc ajándék lesz!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: