A szünet után is folytatódott a macska-egér harc, ám valamivel masszívabbnak, erősebbnek tűnt a látogató hátsó alakzata. És amire nem sokan számítottak, bekövetkezett: egy remekül kivitelezett kontrából Nagy Lilla parádés egyéni akciójának köszönhetően az MTK megszerezte a vezetést. Hiába dalolt, buzdított, szurkolt a Fradi-tábor, a Bihari úti sporttelepre hirtelen csend telepedett. De csak néhány pillanatra, mert aztán felharsant a „Mindent bele, mindent bele!”-rigmus, és a lányok beleadtak apait-anyait. Járt a labda lábról lábra, szállt az ének szájról szájra, de a gól, az egyenlítő gól csak nem akart megszületni. Mintha átok ült volna a Fradin, mintha az égiek sem akarták volna az FTC diadalát, mert vagy az utolsó passzokba csúszott hiba vagy az egyre magabiztosabban védő Varga Luca állta útját a rohamoknak. Pedig a vendégek nagyjából a hetvenedik percre elkészültek az erejükkel – és ez nem kritika, hanem tény –, a legtöbb MTK-st csupán a szíve, a lelkesedése vitte előre. A 88. percig úgy tűnt, minden hiábavaló, de a következő minutumban boldogan ölelkező fradistákat láthatott a nagyérdemű a pályán, a hazai kispadon és a lelátón is. Elizabeth Addo bombagólja reményt adott a házigazdának, hogy van itt keresnivaló, lehet itt még fordulat. És lett is, hiszen a kiélezett küzdelem, a rossz emlékű tizenegyes-párbajok ott voltak a fejekben, kitörölhetetlenül. Pszichológus legyen a talpán, aki megfejti a rejtélyt, miért bukja el rendre a büntetőpárharcot az MTK, miért remegnek meg a lábak a legfontosabb pillanatokban? Március volt, szeszélyes szerda. A boldogság kék madarát cibálta, dobálta jó félórán át, majd elvitte a tavaszi szél. Hogy visszajön-e a közeljövőben és rászáll-e az MTK-s vállakra, hosszasan maradva, ma még talány. A hónap utolsó előtti rúgásakor csak az volt a biztos, hogy ez nem az a nap.
Női Magyar Kupa, elődöntő
FERENCVÁROSI TC–MTK HUNGÁRIA FC 1–1 (0–0) – tizenegyesekkel 4–3
Bihari út, 300 néző. Vezette: Kiss Gergő (Kovács Brankó, Nyekita Brúnó László)
FERENCVÁROSI TC: Németh Júlia – Mosdóczi Evelin, Inna Zlidnis, Csigi Eszter, Nagypál Fatima – Fenyvesi Evelin, Horváth Zsófia (Kocsán Petra, 60. p.) – Sladana Bulatovic (Vidovenyecz Anna, 60. p.), Jelena Cankovic – Zágor Bernadett (Bognár Enikő, 67. p.), Elizabeth Addo. Edző: Dörnyei Balázs.
MTK HUNGÁRIA FC: Varga Luca – Szabó Zsuzsanna, Demeter Réka, Pinczi Anita, Csányi Diána – Nagy Lilla, Zdenka Horesová, Hummel-Smuczer Angéla, Herczeg Andrea – Pádár Anita, Kaján Zsanett (Farádi-Szabó Edina, 78. p.). Edző: Medgyes Péter.
Gólszerző: NAGY LILLA (0–1) az 57., ELIZABETH ADDO (1–1) a 89. percben
Sárga lap: Herczeg Andrea a 15., Kaján Zsanett a 70., Mosdóczi Evelin a 70. percben
Jó: Fenyvesi Evelin, Jelena Cankovic, Mosdóczi Evelin, ill. Varga Luca, Herczeg Andrea, Nagy Lilla
– Gratulálhatok a kupagyőzelemhez?
– Nem, mert van egy ellenfelünk, amelyik kilencven percen keresztül ki fogja hajtani a belét, mivel alighanem ez lesz az életük lehetősége – mondta Dörnyei Balázs, a Ferencváros szakvezetője. – Biztos, hogy elmegyek és megnézem őket, felkészülünk belőlük, mert minden tiszteletet megérdemel a Honvéd, fantasztikus dolog a részéről, hogy a fináléba jutott, éppen ezért ugyanúgy kell futballoznunk, mint most, ezen a meccsen.
– Csupán arra értettem, hogy a nehezén már túl vannak. Még a hatvanötödik-hetvenedik perc környékén is nagyon nyugodtnak tűnt.
– Persze, mert tökéletesen bíztam a csapatomban. Ennyi gólszerzési lehetőségünk az elmúlt négy meccsen nem volt az MTK ellen, mint most, úgyhogy kizárt dolog volt, hogy kilencven percen keresztül ne rúgjunk gólt, ez képtelenség lenne még sokkal-sokkal magasabban kvalifikált ellenfelekkel szemben is. Maximálisan hittem a játékosaimban, hiszen az első félidőben nagyon sok helyzetünk volt, ügyesen futballoztunk, a másodikban helyén volt a szívünk, kicsit kevesebb ésszel játszottunk, de kérem, ez a Ferencváros!
– Ha leült volna a tévé elé megnézni egy ilyen meccset, sajnálta volna az ilyen körülmények közepette búcsúzó társulatot?
– Nagyon jól felkészítették az MTK-t, egyetlen játékot játszott, amellyel eredményes lehet, de ezt nem lehet ellenünk kilencven percen keresztül csinálni. Leginkább ezen a meccsen láttam azt, hogy végig kontroll alatt tartottuk az MTK-t, ami nagy szó és óriási dolog, mert nemrég még mi üldöztük őket. Most nálunk a labda, de nem sajnálom az ellenfelet, hiszen nem gondolnám, hogy bármikor sajnáltak volna, amikor hosszú-hosszú éveken keresztül legyőztek minket, és nem is túl sportszerűen ünnepeltek nem egyszer. Azt gondolom, a mi csapatunk tud sportszerűen győzni és veszíteni is, mert megtanított bennünket az MTK sok szempontból is veszíteni meg győzni. Sajnos nem tudom semleges szemmel nézni a meccset, mert kilencedik éve a Fradiban és a Fradiért dolgozom.
– Az elkövetkező hetek programja miként alakul? Mert van néhány hetük felkészülni a bajnoki- és a kupadöntőre.
– Ugyanazt csináljuk, amit július harmadika óta. Akkor a Bajnokok Ligájára készültünk, most pedig a döntőkre, mert bajnokok és kupagyőztesek akarunk lenni, ezért dolgozunk rengeteget egész évben. Sok áldozatot vállaló közösség a miénk – értem ezalatt a vezetőket, a segítőimet és a játékosaimat. Ez a csapat folyamatosan fejlődik, egyre dominánsabb futballra képes Magyarországon, és bár már sokszor elmondtam, de most is megismétlem, hogy az idén már tovább kel jutnunk a BL-csoportkörből.
– Nagyon meglepte a csapata? Elvégre az elmúlt hétvégén csupán 1–1-re végzett a Viktóriával bajnoki mérkőzésen, igaz, akkor ez az eredmény nem jelentett győzelmet. Vagy amondó, spongyát rá, mivel ez csak egy meccs volt a sok közül?
– Meglepő nem volt, amit tapasztaltam, mert azt tudtuk, hogy a térdünkön fogunk járni, mivel még pénteken is elég keményen edzettünk, ráadásul a mérkőzés előtt utaztunk és botrányos pályán kellett játszanunk. Ettől függetlenül büszke vagyok rájuk, mert Szombathelyen is nyerhettünk volna, ha kicsit több szívvel és harcosabban játszunk. Lehet, benne volt ebben az is, hogy várták ezt a szerdai meccset nagyon, és nem is tudom őket megkövezni érte, mert futballoztunk, csak sokkal lassabban és kihagytuk a helyzeteinket. Egy gólt rúgtunk akkor is, így kicsit beakadt ez a rendszer, ám összességében ezen a szerdán éppen azzal nyertünk, ami akkor hiányzott.
– El lehet veszíteni így a Magyar Kupa fináléját? Kérdezem ezt az elődöntőt követően, ami beillett volna az utolsó csatának is.
– Amilyen szabályok vannak a labdarúgásban, azok alapján el lehet – mondta Medgyes Péter. – Pontosan egy perc koncentráció hiányzott hozzá, hogy ne így legyen. Ebben is előre kell lépnünk, fejlődnünk kell, mert úgy néz ki, fejben akkor fáradtunk el, amikor a legjobban kellett volna figyelni. Egyébként nagyon pozitívan értékelem a lányok játékát, a második félidőben, amit meg kellett csinálni, megcsináltuk, taktikailag nagyon jól teljesítettünk, de az első félidő elcsúszott. Kicsit simítottunk a játékon, illetve a felálláson a szünetben, a pauza után pedig jól működött minden. Kontrából rúgtunk egy gólt, aztán az történt a pályán, amit mi szerettünk volna. A szabadrúgások és a szögletek erősségei a Ferencvárosnak, ebben nekünk is sokat kell fejlődnünk, de tényleg nem tudok mást mondani: nagyszerűen teljesítettek a lányok, egy perc hiányzott ahhoz, hogy döntősök legyünk.
– Tudom, hogy nehéz ezt egy edzőnek kimondani, mégis, megérdemelten esett ki az MTK?
– Azt hiszem, hogy igen. Természetesen egy nagyon jó csapattal szemben estünk ki, ismét tizenegyesekkel. Teljesen megérdemelten jutott tovább a Ferencváros, de ugyanezt el tudtam volna mondani fordítva is, lévén egy perccel a lefújás előtt még mi álltunk továbbjutásra, de akkor sem változott volna a véleményem. Nagyon jól felkészített csapatot sikerült a második félidőben taktikailag legyőzni, aztán ezt hozta a sors. Ez van, ezzel kell megbirkóznunk, és hát szombaton jön a következő bajnoki mérkőzés, megyünk tovább.
– Nem bosszantó ez az egész? Valahogy az az ember érzése, ha büntetőpárbaj következik, abban biztosan nem az MTK nyer.
– De, nagyon dühítő, ám mivel sportemberek vagyunk, nagyon hamar túltesszük ezen magunkat. Most a csapat fel volt készülve arra, hogy sikerrel vegye az elődöntőt, ám ilyen a labdarúgás. Más szavakat nem is találok: még nagyobb koncentráció, még több gyakorlás.
– Innentől kezdve nincs más hátra, mint a bajnoki döntőt kell megnyerni, már persze, ha az MTK nem akar trófea nélkül maradni.
– Mindig is ez volt a célunk. Tudjuk azt, hogy a Ferencváros milyen lehetőségekkel bír, és milyen játékoskerete van, ennek ellenére az MTK mindig esélyes, ezt láthattuk ezen a mérkőzésen is. Kicsit változtattunk a felfogásunkon és a felálláson, és úgy érzem, hogy ez megfelelő fogást jelentett a vetélytársunknak. Nagyon sok minden kavarog most a fejemben, de csak nyugtatni tudom a lányokat: menni kell tovább, éppen ezért a további munkára serkentem őket, mert azt gondolom, hogy nagyon jó úton járunk. Mondom, a mi lehetőségeink sokkal szerényebbek, de egy-egy mérkőzésen meg lehet fogni a jobb, erősebb ellenfelet is.
– Hányadik interjúját adja?
– Ez lesz a harmadik – felelte egy mosoly kíséretében Németh Júlia.
– Nyerő szám?
– A hármas nem, mostanság a négyes a kedvenc számom.
– Lehet úgy nézni, hogy az MTK megérdemelte volna a fináléba kerülést a hallatlan lelkesedéséért, és lehet onnan is megközelíteni a meccset, hogy felbillent a pálya.
– Úgy gondolom, egész végig mi domináltunk, a kapujához szögeztük az MTK-t, ám az utolsó passzoknál, illetve lövéseknél nem voltunk elég higgadtak, és ezt megbosszulta a futball. Rengeteg helyzetünk volt, nekik egy, azt be is verték, ezért is örülök, hogy sikerült felállnunk 0–1-nél és még a rendes játékidőben egyenlítettünk.
– A 85. perc környékén megfordult a fejében, hogy nem jön össze legalább az egyenlítés?
– Nem, mert tudtam, hogy az utolsó pillanatig lesz helyzetünk, de azt nem gondoltam, hogy ilyen látványos góllal fogunk kiegyenlíteni. Azt éreztem a csapaton, hogy mindenki hisz magában, az elvégzett munkában, és ennek ki kellett jönnie.
– Átok ül az MTK-n, vagy a Ferencváros kezét fogja Fortuna?
– Annak van szerencséje, aki többet tesz érte, illetve mi annyira magabiztosan tudunk odaállni a tizenegyesekhez, szóval ez nem átok vagy szerencse, hanem munka kérdése.
– Az idegek csatája volt ismét.
– Igen – sóhajtott nagyot Zágor Bernadett. – Nagyon izgultunk a végén, de hittem a győzelemben, mert szerintem jobban játszottunk.
– Igazságtalanság lett volna, ha nem a Fradi jut a fináléba?
– Ezt nem mondanám.
– Nocsak?
– Elég nagy küzdelem volt a pályán, de végig bíztam abban, hogy nyerni fogunk. Jól tartottuk a labdát, csak az volt a baj, hogy rosszul használtuk ki a helyzeteinket.
– Másfél percen múlott…
– Erre nem lehet mit mondani, ez a világ vicce – mondta Nagy Lilla. – Vissza kell nézni, de szerintem lesről született a Ferencváros egyenlítő gólja.
– Nagyon feszült volt a kapott találat után…
– A kilencvenedik percben nem lehet így és ilyen gólt kapni! Nem akartam eljutni a tizenegyesekig, mert ez a világ vicce!
– Átok ül az MTK-n?
– Ebben biztos vagyok.