FERENCVÁROS–MTK 1–1. Másfél perc hiányzott a csodához

Amint arról röviden már beszámoltunk, szerda délután a Ferencváros–MTK (1–1) párharc csupán büntetőkkel (4–3) dőlt el a házigazda javára a női Magyar Kupa elődöntőjében. Az alábbiakban a találkozó tudósítását és a mérkőzés után készült interjúkat olvashatják fotógalériával színesítve.

Ez nem az a nap. A március langymeleg, keringőző, majd salsát járó szellőt szállított a fővárosba, megörvendeztetve minden fradistát és emtékást. Leginkább azokat, akik készültek karkörzéssel, békaügetéssel, erőnléti edzéssel és persze taktikát bifláztak, letámadást vagy szögletvariációt gyakoroltak. Méry Rita nem tartozott közéjük. A kék-fehérek sérülés után lábadozó, több poszton bevethető kiválósága a kispadon ülve a többiekre tétován tekintett, miközben arra gondolt, hogy a Németh Júlia kapuja elé tekert szögletre úgy mozdulna, mint hajdanán Bruce Willis Demi Moore-ra, és akkor… De nem volt akkor. Ez nem az a nap. A május még messze jár, márpedig olybá tűnik, legközelebb csak a lilában és fehérben pompázó, orgonaillatú hónapban rúghat labdába – kék-fehérben. Ahogy a sérülés, úgy a betegség sem jön jókor sohasem. Gruber Brigitta szerencséjére „csak” utóbbival küszködött a várva várt derbi idején, így nem a kezdőben vagy a ferencvárosi kispadon, hanem a lelátón találta magát az utánpótlás-válogatott kitűnőség. Akárcsak Albert Flórián, a „kis” Flóri. A legutóbb az NB II-ben szereplő Soroksár szakmai munkáját felügyelő, 2015 őszéig a Haraszti úton dolgozó szakember nem először tekintette meg a lányok derbijét, és most sem kellett csalódnia. A Ferencváros mintha kommandós-akcióra készült volna, ugyanis rohamtempóban közlekedve szállta meg az MTK térfelét. Az FTC játékosai harcos, megalkuvást nem tűrő stílusban vezették támadásaikat, olykor az volt az ember érzése, mintha többen lennének a fradisták, és csak idő kérdése, mikor falja fel a IX. kerületi leánysereg a VIII. kerületi alakulatot, mint a szintén nem sétatempót választó tavasz a telet. Érdemes volt megfigyelni, hogy míg az esztendeje még a csatársorban villogó és nem egy riválist elszomorító Mosdóczi Evelin a jobbhátvéd posztjáról indulva furikázott lift-szerűen, addig egy másik korábbi támadó, Csányi Diána baloldali védő lett. A labdával mindent tudó – nem véletlenül feszül a hátán a tízes szám – futballista azonban bűn rossz napot fogott ki, így érthető módon a zöld-fehérek is az ő oldalán próbáltak a legtöbbször a védelem mögé kerülni. Az első negyedórában Varga Lucának csak egy ízben kellett védenie, de az MTK kapusának figyelme nem lankadhatott, hiszen Jelena Cankovictól még az élményszámba menő, remek ütemű sarkazás is belefért a jobbszélen fáradhatatlanul zakatoló Mosdóczi Evelinnek, az már más kérdés, hogy az ominózus szituációból nem alakult ki gólveszély. Nem úgy bő félórát követően, amikor Varga Luca rossz kidobása után ferencvárosi lábakon járt a labda, majd Fenyvesi Evelin elé került az, aki a jobb kapufát találta telibe. Bár az eredmény ezt nem igazolta, a játék minden elemében jobb volt a bajnoki címvédő, így kisebbfajta csoda volt, hogy az ezüstérmes megúszta kapott gól nélkül az első félidőt, és mégis, a slusszpoén az MTK-é lehetett volna, ugyanis Kaján Zsanett szabadrúgást végezhetett el a negyvenötödik percben, ám a korábbi FTC-játékos lövése messze a kapu fölött hagyta el a játékteret.
A szünet után is folytatódott a macska-egér harc, ám valamivel masszívabbnak, erősebbnek tűnt a látogató hátsó alakzata. És amire nem sokan számítottak, bekövetkezett: egy remekül kivitelezett kontrából Nagy Lilla parádés egyéni akciójának köszönhetően az MTK megszerezte a vezetést. Hiába dalolt, buzdított, szurkolt a Fradi-tábor, a Bihari úti sporttelepre hirtelen csend telepedett. De csak néhány pillanatra, mert aztán felharsant a „Mindent bele, mindent bele!”-rigmus, és a lányok beleadtak apait-anyait. Járt a labda lábról lábra, szállt az ének szájról szájra, de a gól, az egyenlítő gól csak nem akart megszületni. Mintha átok ült volna a Fradin, mintha az égiek sem akarták volna az FTC diadalát, mert vagy az utolsó passzokba csúszott hiba vagy az egyre magabiztosabban védő Varga Luca állta útját a rohamoknak. Pedig a vendégek nagyjából a hetvenedik percre elkészültek az erejükkel – és ez nem kritika, hanem tény –, a legtöbb MTK-st csupán a szíve, a lelkesedése vitte előre. A 88. percig úgy tűnt, minden hiábavaló, de a következő minutumban boldogan ölelkező fradistákat láthatott a nagyérdemű a pályán, a hazai kispadon és a lelátón is. Elizabeth Addo bombagólja reményt adott a házigazdának, hogy van itt keresnivaló, lehet itt még fordulat. És lett is, hiszen a kiélezett küzdelem, a rossz emlékű tizenegyes-párbajok ott voltak a fejekben, kitörölhetetlenül. Pszichológus legyen a talpán, aki megfejti a rejtélyt, miért bukja el rendre a büntetőpárharcot az MTK, miért remegnek meg a lábak a legfontosabb pillanatokban? Március volt, szeszélyes szerda. A boldogság kék madarát cibálta, dobálta jó félórán át, majd elvitte a tavaszi szél. Hogy visszajön-e a közeljövőben és rászáll-e az MTK-s vállakra, hosszasan maradva, ma még talány. A hónap utolsó előtti rúgásakor csak az volt a biztos, hogy ez nem az a nap.

Női Magyar Kupa, elődöntő
FERENCVÁROSI TC–MTK HUNGÁRIA FC 1–1 (0–0) – tizenegyesekkel 4–3  
Bihari út, 300 néző. Vezette: Kiss Gergő (Kovács Brankó, Nyekita Brúnó László)
FERENCVÁROSI TC: Németh Júlia – Mosdóczi Evelin, Inna Zlidnis, Csigi Eszter, Nagypál Fatima – Fenyvesi Evelin, Horváth Zsófia (Kocsán Petra, 60. p.) – Sladana Bulatovic (Vidovenyecz Anna, 60. p.), Jelena Cankovic – Zágor Bernadett (Bognár Enikő, 67. p.), Elizabeth Addo. Edző: Dörnyei Balázs.
MTK HUNGÁRIA FC: Varga Luca – Szabó Zsuzsanna, Demeter Réka, Pinczi Anita, Csányi Diána – Nagy Lilla, Zdenka Horesová, Hummel-Smuczer Angéla, Herczeg Andrea – Pádár Anita, Kaján Zsanett (Farádi-Szabó Edina, 78. p.). Edző: Medgyes Péter.
Gólszerző: NAGY LILLA (0–1) az 57., ELIZABETH ADDO (1–1) a 89. percben
Sárga lap: Herczeg Andrea a 15., Kaján Zsanett a 70., Mosdóczi Evelin a 70. percben
Jó: Fenyvesi Evelin, Jelena Cankovic, Mosdóczi Evelin, ill. Varga Luca, Herczeg Andrea, Nagy Lilla

Az elégedett edző nem lehet megelégedett. Merthogy a Ferencváros még semmit sem nyert, csupán azt, hogy mindkét sorozatban, a bajnokságban és a Magyar Kupában is ott van a fináléban.
– Gratulálhatok a kupagyőzelemhez?
– Nem, mert van egy ellenfelünk, amelyik kilencven percen keresztül ki fogja hajtani a belét, mivel alighanem ez lesz az életük lehetősége – mondta Dörnyei Balázs, a Ferencváros szakvezetője. – Biztos, hogy elmegyek és megnézem őket, felkészülünk belőlük, mert minden tiszteletet megérdemel a Honvéd, fantasztikus dolog a részéről, hogy a fináléba jutott, éppen ezért ugyanúgy kell futballoznunk, mint most, ezen a meccsen.
– Csupán arra értettem, hogy a nehezén már túl vannak. Még a hatvanötödik-hetvenedik perc környékén is nagyon nyugodtnak tűnt.
– Persze, mert tökéletesen bíztam a csapatomban. Ennyi gólszerzési lehetőségünk az elmúlt négy meccsen nem volt az MTK ellen, mint most, úgyhogy kizárt dolog volt, hogy kilencven percen keresztül ne rúgjunk gólt, ez képtelenség lenne még sokkal-sokkal magasabban kvalifikált ellenfelekkel szemben is. Maximálisan hittem a játékosaimban, hiszen az első félidőben nagyon sok helyzetünk volt, ügyesen futballoztunk, a másodikban helyén volt a szívünk, kicsit kevesebb ésszel játszottunk, de kérem, ez a Ferencváros!
– Ha leült volna a tévé elé megnézni egy ilyen meccset, sajnálta volna az ilyen körülmények közepette búcsúzó társulatot?
– Nagyon jól felkészítették az MTK-t, egyetlen játékot játszott, amellyel eredményes lehet, de ezt nem lehet ellenünk kilencven percen keresztül csinálni. Leginkább ezen a meccsen láttam azt, hogy végig kontroll alatt tartottuk az MTK-t, ami nagy szó és óriási dolog, mert nemrég még mi üldöztük őket. Most nálunk a labda, de nem sajnálom az ellenfelet, hiszen nem gondolnám, hogy bármikor sajnáltak volna, amikor hosszú-hosszú éveken keresztül legyőztek minket, és nem is túl sportszerűen ünnepeltek nem egyszer. Azt gondolom, a mi csapatunk tud sportszerűen győzni és veszíteni is, mert megtanított bennünket az MTK sok szempontból is veszíteni meg győzni. Sajnos nem tudom semleges szemmel nézni a meccset, mert kilencedik éve a Fradiban és a Fradiért dolgozom.
– Az elkövetkező hetek programja miként alakul? Mert van néhány hetük felkészülni a bajnoki- és a kupadöntőre.
– Ugyanazt csináljuk, amit július harmadika óta. Akkor a Bajnokok Ligájára készültünk, most pedig a döntőkre, mert bajnokok és kupagyőztesek akarunk lenni, ezért dolgozunk rengeteget egész évben. Sok áldozatot vállaló közösség a miénk – értem ezalatt a vezetőket, a segítőimet és a játékosaimat. Ez a csapat folyamatosan fejlődik, egyre dominánsabb futballra képes Magyarországon, és bár már sokszor elmondtam, de most is megismétlem, hogy az idén már tovább kel jutnunk a BL-csoportkörből.
– Nagyon meglepte a csapata? Elvégre az elmúlt hétvégén csupán 1–1-re végzett a Viktóriával bajnoki mérkőzésen, igaz, akkor ez az eredmény nem jelentett győzelmet. Vagy amondó, spongyát rá, mivel ez csak egy meccs volt a sok közül?
– Meglepő nem volt, amit tapasztaltam, mert azt tudtuk, hogy a térdünkön fogunk járni, mivel még pénteken is elég keményen edzettünk, ráadásul a mérkőzés előtt utaztunk és botrányos pályán kellett játszanunk. Ettől függetlenül büszke vagyok rájuk, mert Szombathelyen is nyerhettünk volna, ha kicsit több szívvel és harcosabban játszunk. Lehet, benne volt ebben az is, hogy várták ezt a szerdai meccset nagyon, és nem is tudom őket megkövezni érte, mert futballoztunk, csak sokkal lassabban és kihagytuk a helyzeteinket. Egy gólt rúgtunk akkor is, így kicsit beakadt ez a rendszer, ám összességében ezen a szerdán éppen azzal nyertünk, ami akkor hiányzott.

Legfőképp az első félidőben bosszankodhatott. Nem találta a ritmust, nem találta az ellenszert az MTK a Ferencváros futballjára. Illetve ha némi szerencsével is, a második félidő negyvennegyedik percéig a kék-fehérek a tőlük telhető maximumot hozták ki a meccsből, a sokadik örökrangadóból. Érthető, ha Medgyes Péter büszke volt a tanítványaira szerda este, még akkor is, ha szomorú, szárnyaszegett angyalok költöztek a lelkébe.
– El lehet veszíteni így a Magyar Kupa fináléját? Kérdezem ezt az elődöntőt követően, ami beillett volna az utolsó csatának is.
– Amilyen szabályok vannak a labdarúgásban, azok alapján el lehet – mondta Medgyes Péter. – Pontosan egy perc koncentráció hiányzott hozzá, hogy ne így legyen. Ebben is előre kell lépnünk, fejlődnünk kell, mert úgy néz ki, fejben akkor fáradtunk el, amikor a legjobban kellett volna figyelni. Egyébként nagyon pozitívan értékelem a lányok játékát, a második félidőben, amit meg kellett csinálni, megcsináltuk, taktikailag nagyon jól teljesítettünk, de az első félidő elcsúszott. Kicsit simítottunk a játékon, illetve a felálláson a szünetben, a pauza után pedig jól működött minden. Kontrából rúgtunk egy gólt, aztán az történt a pályán, amit mi szerettünk volna. A szabadrúgások és a szögletek erősségei a Ferencvárosnak, ebben nekünk is sokat kell fejlődnünk, de tényleg nem tudok mást mondani: nagyszerűen teljesítettek a lányok, egy perc hiányzott ahhoz, hogy döntősök legyünk.
– Tudom, hogy nehéz ezt egy edzőnek kimondani, mégis, megérdemelten esett ki az MTK?
– Azt hiszem, hogy igen. Természetesen egy nagyon jó csapattal szemben estünk ki, ismét tizenegyesekkel. Teljesen megérdemelten jutott tovább a Ferencváros, de ugyanezt el tudtam volna mondani fordítva is, lévén egy perccel a lefújás előtt még mi álltunk továbbjutásra, de akkor sem változott volna a véleményem. Nagyon jól felkészített csapatot sikerült a második félidőben taktikailag legyőzni, aztán ezt hozta a sors. Ez van, ezzel kell megbirkóznunk, és hát szombaton jön a következő bajnoki mérkőzés, megyünk tovább.
– Nem bosszantó ez az egész? Valahogy az az ember érzése, ha büntetőpárbaj következik, abban biztosan nem az MTK nyer.
– De, nagyon dühítő, ám mivel sportemberek vagyunk, nagyon hamar túltesszük ezen magunkat. Most a csapat fel volt készülve arra, hogy sikerrel vegye az elődöntőt, ám ilyen a labdarúgás. Más szavakat nem is találok: még nagyobb koncentráció, még több gyakorlás.
– Innentől kezdve nincs más hátra, mint a bajnoki döntőt kell megnyerni, már persze, ha az MTK nem akar trófea nélkül maradni.
– Mindig is ez volt a célunk. Tudjuk azt, hogy a Ferencváros milyen lehetőségekkel bír, és milyen játékoskerete van, ennek ellenére az MTK mindig esélyes, ezt láthattuk ezen a mérkőzésen is. Kicsit változtattunk a felfogásunkon és a felálláson, és úgy érzem, hogy ez megfelelő fogást jelentett a vetélytársunknak. Nagyon sok minden kavarog most a fejemben, de csak nyugtatni tudom a lányokat: menni kell tovább, éppen ezért a további munkára serkentem őket, mert azt gondolom, hogy nagyon jó úton járunk. Mondom, a mi lehetőségeink sokkal szerényebbek, de egy-egy mérkőzésen meg lehet fogni a jobb, erősebb ellenfelet is.

A hokedlin éppen nem ült senki. Csak annyit kellett volna tennie, hogy kiviszi, leállítja a gólvonal elé, lecsücsül és olvasgatja valamelyik trendi női magazint. Németh Júliának, a Ferencváros kapusának ugyanis nem sok dolga akadt a kilencven perc során.
– Hányadik interjúját adja?
– Ez lesz a harmadik – felelte egy mosoly kíséretében Németh Júlia.
– Nyerő szám?
– A hármas nem, mostanság a négyes a kedvenc számom.
– Lehet úgy nézni, hogy az MTK megérdemelte volna a fináléba kerülést a hallatlan lelkesedéséért, és lehet onnan is megközelíteni a meccset, hogy felbillent a pálya.
– Úgy gondolom, egész végig mi domináltunk, a kapujához szögeztük az MTK-t, ám az utolsó passzoknál, illetve lövéseknél nem voltunk elég higgadtak, és ezt megbosszulta a futball. Rengeteg helyzetünk volt, nekik egy, azt be is verték, ezért is örülök, hogy sikerült felállnunk 0–1-nél és még a rendes játékidőben egyenlítettünk.
– A 85. perc környékén megfordult a fejében, hogy nem jön össze legalább az egyenlítés?
– Nem, mert tudtam, hogy az utolsó pillanatig lesz helyzetünk, de azt nem gondoltam, hogy ilyen látványos góllal fogunk kiegyenlíteni. Azt éreztem a csapaton, hogy mindenki hisz magában, az elvégzett munkában, és ennek ki kellett jönnie.
– Átok ül az MTK-n, vagy a Ferencváros kezét fogja Fortuna?
– Annak van szerencséje, aki többet tesz érte, illetve mi annyira magabiztosan tudunk odaállni a tizenegyesekhez, szóval ez nem átok vagy szerencse, hanem munka kérdése.

Nem először kezdett a volt csapata ellen. Zágor Bernadettnek, az FTC kiválóságának mindig is különleges lesz pályára lépni az MTK ellen.
– Az idegek csatája volt ismét.
– Igen – sóhajtott nagyot Zágor Bernadett. – Nagyon izgultunk a végén, de hittem a győzelemben, mert szerintem jobban játszottunk.
– Igazságtalanság lett volna, ha nem a Fradi jut a fináléba?
– Ezt nem mondanám.
– Nocsak?
– Elég nagy küzdelem volt a pályán, de végig bíztam abban, hogy nyerni fogunk. Jól tartottuk a labdát, csak az volt a baj, hogy rosszul használtuk ki a helyzeteinket.

Futott. Szokásához híven rengeteget. Gólt szerzett. Örült, és boldogan ünnepelt, mint aki élete első találatát szerzi, pedig dehogy. Aztán legszívesebben felrobbant volna dühében. Nagy Lilla, az MTK válogatott labdarúgója okkal, joggal volt feszült a tizenegyes-párbajt követően.
– Másfél percen múlott…
– Erre nem lehet mit mondani, ez a világ vicce – mondta Nagy Lilla. – Vissza kell nézni, de szerintem lesről született a Ferencváros egyenlítő gólja.
– Nagyon feszült volt a kapott találat után…
– A kilencvenedik percben nem lehet így és ilyen gólt kapni! Nem akartam eljutni a tizenegyesekig, mert ez a világ vicce!
– Átok ül az MTK-n?
– Ebben biztos vagyok.

< >