A debütálásra nem lehetett panasz, hiszen ahogy a rutinos szakemberek szoktak fogalmazni, idegenben mindig jó az iksz. Március 12-én az FC Dabas a fővárosban, a Pénzügyőr ellen 0–0-ra végzett.
– Mázsás terhet cipelt a vállán?
– Cseppet sem – mondta Kucsák István, az NB III, Közép-csoportjában szereplő FC Dabas ideiglenes, valamint a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjába besorolt FC Dabas II. 39 esztendős edzője. – Én ezt imádom, mondhatni, teher alatt vagyok a legjobb. Nekem ez még akkor is nagyon megy, ha amúgy nagyon kemény meló. Eddig napi 16-18 órát dolgoztam, most meg 18-20-at. De én ezt szeretem, tényleg.
– Elhiszem, amit mond, nem kell bizonygatnia, de azért érdekelne, miként nézett ki az első hete? Mondjuk este hattól fél nyolcig az első csapatnak tartott foglalkozást, aztán fél nyolctól jöhetett a második turnus, avagy a „megye-kettes” labdarúgók tréningje?
– Pontosan, de mondok mást. Az első hét szombatján fél egykor lejátszottam az NB III-as csapattal a meccset Pasaréten, ami egyébként 0–0-ra végződött a Pénzügyőr ellen, majd fél háromkor autóba vágtam magam és háromra kiértem Dabasra, a Bugyi ASE-vel szemben lejátszandó „megye-kettes” bajnokira.
– Hogy bírta?
– Rengeteg segítőnk van az egyesületnél, a vezetőktől az összes edzőig olyan szinten dolgozik mindenki az egész történet alá, hogy például a megyei másodosztályban nem is lehetett más a vége, csak a 94. percben megszerzett gól és az ezzel járó 1–0-s győzelem.
– Nehéz volt a váltás? Elvégre egy NB III-as társulat játékosai más edzettségi szinten vannak, így nem azt a munkát végzik, mint a „fakó” tagjai.
– Nagyon érdekes, mert a szakmának az NB III-nál több kellene, hogy legyen, de bármennyire is furcsa, hasonló típushibákat vélek felfedezni a „megye-kettes” és a harmadik vonalbeli csapatnál. Annyi csak a különbség, hogy egy NB III-as alakulatnál megtervezed a munkát, és a játékosok közelebb jutnak az eltervezett meló végéhez, míg a megyei második vonalban az ilyen-olyan hiányzások miatt talán jobban bízol az egyéni képességekben, hogy az illető élesben is meg tudja majd csinálni, amit kérsz, míg két ligával feljebb ezt le is tudod gyakorolni. Persze mindez egy-két hét alatt nem jön ki, de hogy nincs különösebb gond, azt túl azon, hogy Dabason nagyon jó dolgozni, az is jelzi, hogy sokan vagyunk egy célért.
– Az jelenthetett előnyt a „kettőben” szereplőknek akár most, akár a nyáron, hogy a két csapatnak – még ha rövid ideig is, de – egy edzője volt?
– Azt gondolom, elég reálisan szoktam látni a dolgokat. Mindenkinek a helyét meg kell találni, és akkor nem ér minket meglepetés a későbbiekben sem. Aki a „megye-kettőben” szerepel, koncentráljon a bajnoki címre, majd jövőre a „megye-egyre”, ha pedig vannak fiatalok, akik kiválóan teljesítenek, azok játsszanak a megyei I. osztályban, majd később az NB III-ban. Akik pedig az NB III-as keret tagjai, koncentráljanak arra, hogy a bajnokságban minél előrébb végezzenek, lehetőség szerint az első ötben. Előnyt tehát talán nem jelentett, de az kétségtelen, hogy így könnyebb az egyesületet építgetni.
– Honti József sajnálatos agyvérzése után egyértelmű volt, hogy az ön irányításával folytatja szereplését az együttes?
– Ez nem volt kérdés, miután régóta szóban forog, hogy vegyem át az NB III-as csapatot. Az utánpótlás napi 6-8 órát igényel, a Dabas II. mondjuk kétnaponta 3-4 órát, szóval nem unatkozom. Akár evidens is lehetett volna, hogy hosszabb távon így maradjon, de nem lehet egy fenékkel öt lovat megülni. Na, most én jelenleg négynél járok, ami úgy általában egy vagy maximum kettő szokott lenni átlagban, de az, hogy így oldjuk meg, teljesen természetes, aztán persze meglátjuk, mit hoz a jövő. Az FC Dabas szempontjából sokkal fontosabb, hogy a feltörekvő fiataloknak a megyei I. osztályban való versenyeztetés meglegyen a következő három-négy évben, onnan pedig nekik már csak egy ugrás az NB III vagy az NB II.
» NEM DAJKA-MESE: VISSZATÉRÉS NYOLC ÉV UTÁN
Miután az előttünk álló hétvégén szabadnapos lesz az FC Dabas, a korábbi 24-szeres válogatott középpályásnak két hete lesz arra, hogy megálmodja és összerakja az általa kívánatosnak gondolt egyletet. Bár a szakember érkezését – helyesebben szólva: visszatérését – hivatalosan március 19-én, szombaton jelentette be a klubvezetés, a Pest megyei együttest 2007 tavaszától másfél szezonon át irányító tréner március 16-án, szerdán különleges helyzetbe került. Tavaly ősszel még a Budafok-Újbuda gárdáját irányította nagy tervekkel, elképesztő elhivatottsággal, ám az idény vége előtt távozott a Promontor utcából. Az elmúlt hét közepén mégis visszatért – ideiglenesen. A Dabas ugyanis a Prukner László által dirigált fővárosiakkal ekkor játszotta le a 18. fordulóból elmaradt bajnokiját még Kucsák Istvánnal a kispadján, ám Dajka Lászlóval a lelátón. Ha nem is egy-kettőre lett meg a három pont, de 1–2-vel igen.
„Eddig nem mentem a volt együttesemet megnézni, ám ezúttal hivatalból tettem – mondta Dajka László. – Bocsássa meg a világ, de már nem Budafokon dolgozom, és úgy gondolom, használható információkat osztottam meg a kollégámmal. Ha a korábbi játékosaimmal találkozom, a mai napig megöleljük egymást. Azt hiszem, remek csapatom volt.”
És olybá tűnik, remek csapata is van.