– Hány perc alatt esett túl az egészen?
– Tizenöt-húsz percig tartott az artroszkópos beavatkozás – felelte Fogl Katalin.
– Néhány hetet kihagyni kényszerül, de alighanem egyetértünk abban, hogy alakulhatott volna másként is?
– Egyik sérülés sem jön jókor, egy élsportolónak egy hét kihagyás is rossz és sok, nekem négy-hat hét a teljes rehabilitáció, de igen, alakulhatott volna rosszabbul is, úgyhogy összességében örülök, hogy „csak” porcleválás történt, hiszen ezt össze sem lehet hasonlítani például a térdszalag-szakadással, aminek a teljes rehabja hat hónap.
– A rájátszás során kívülről figyelheti a társait. Korábban ellenfélként, de tavaly nyár óta belülről, testközelből szemlélheti az eseményeket. Mit gondol, a korábbi sokszoros bajnok Femina miért nem tudja átlépni az árnyékát? A csapatnak ismételten az alsóházban van a helye?
– Úgy gondolom, hogy alakulhatott volna jobban is, hiszen néhány pont döntött arról, hogy a felsőházban folytatjuk-e a rájátszásban. Sok meccsen hagytunk ott pontot, pontokat, amelyek meglehettek volna. De előre kell néznünk, és a cél most az, hogy az ötödik vagy a hatodik helyen végezzünk, semmiképpen ne kelljen a kiesés ellen harcolnunk a helyosztókon. Nagyon sok mindentől függ az, hogy egy csapat milyen teljesítményt nyújt. A régi Femina csodás és egyedülálló eredményeket ért el, nagyszerű játékosokkal, viszont most az a helyzet, hogy szinte minden évben új együttes van, csapatépítéssel telik az alapozás, és mire a pályán összeszokunk, az idő. Emellett mindenki a megélhetést kényszerül az első helyre tenni, és emiatt sokszor alacsony létszámmal kell készülnünk a következő meccsre, így pedig elég nehéz bármit gyakorolni.
– A női labdarúgást kedvelőket a Femina szereplése talán nem is, de korábbi klubja, az erős keretű Astra alsóházba kerülése viszont meglepte. Van véleménye minderről?
– Meglepő, hogy az Astra most az alsóházba került, de ha azt nézzük, hogy a Győr is egy nagyon jó kis fiatal csapat, amely tavaly került fel, tehát elmondhatjuk, hogy a Fradi és az MTK kiemelkedik a mezőnyből, azonban a többi társulat összeért és hasonló játékerőt képvisel, így annyira nem meglepő, hogy nagyon közeli pontszámokkal végzett négy csapat is.
– Egy pillanatig sem bánta meg, hogy annak idején távozott a rózsaszín-feketéktől?
– Jól éreztem magam az Astrában, négy évet töltöttem az egylettel, amíg ott voltam, nagyon jó csapatban játszhattam, de azt tudni kell, hogy az MTK megkeresett és hát ki az, aki nemet mondott volna…
– Ha újra makkegészséges lesz, számol még a válogatottsággal? Elvégre képességei alapján nem kérdés, hogy a legjobbak között a helye.
– Az az igazság, hogy körülbelül két éve vehettem volna át a huszonötszörös válogatottsági díjat, de előtte pont egy szombati mérkőzésen lesérültem, akkor szakadt el a térdszalagom. Azóta sajnos nem volt lehetőségem átvenni, de idő is kellett ahhoz, hogy egy ilyen sérülés után – aminek a rehabilitációja elég hosszú – visszanyerjem a formámat. Úgy érzem, most sikerült visszanyernem, de jött ez a kisebb sérülés, ám nem adom fel, és remélem, hogy lesz még arra lehetőségem, hogy válogatott mezben játszhassak és átvehessem a díjat. Persze ehhez jó teljesítményt kell nyújtanom újra, és azon leszek, mindent meg fogok tenni érte!
– Az egyik legnőiesebb labdarúgó a mezőnyben, emiatt is kérdezem: mennyire nehéz harcias amazonná válnia? Elvégre kilencven perc erejéig olykor csípnie, rúgnia, harapnia kell, ha csatárként érvényesülni akar a vetélytárs kapuja előtt.
– Úgy gondolom, hogy külön kell választani a kettőt. A magánéletben természetesen teljesen más vagyok, mint a pályán. A foci egy sport, a meccsek alatt egy dolog hajt: a győzni akarás. Szívvel, lélekkel küzdök, ami belefér a sportszerűség határán belül, azzal élek, hiszen ha valaki nem kemény a pályán, az ellenfelek nem érzik ellenfélnek. Szerintem ez egy természetes dolog.