ÚJHARTYÁN–BUGYI 1–7. Németh Krisztián: „Lefociztak minket” * Budai László: „Úgy mentünk ki, hogy csak a győzelem az elfogadható”

Jókora meglepetés a Pest megyei II. osztály, Keleti csoportjának 19. játéknapján: az Újhartyán hazai környezetben szenvedett 7–1-es vereséget a Bugyi SE-től a találkozón negyven perc alatt triplázó Budai Lászlónak köszönhetően. Csalódottság és keserűség itt, öröm és boldogság ott. Két kiváló képességű, a támadásokért, a gólokért felelő labdarúgó, az Újhartyánt erősítő csatár, a korábban az ESMTK-ban, Pestszentimrén, a Voyage-ban, Alsónémedin, Csillaghegyen, Peregen, Nagytétényben, Budafokon és Hernádon is megforduló Németh Krisztián, valamint a télen Alsónémediből a Bugyi SE-hez igazoló, kisgyermekként a Honvédban és a Ferencvárosban pallérozódó, az Unionét, a Csepelt és a Tököl VSK-t is megjárt Budai László válaszolt a Foci a köbön kérdéseire.

Tizennyolc bajnokin tizenegy gólnál jár. Valahogy mégsem tud ennek felhőtlenül örülni Németh Krisztián. Legalábbis most még nem.
– Ezen a napon volt ekkora differencia a két csapat között?
– Szomorúan, dühösen, de azt kell, hogy mondjam, az első tizenöt percen kívül igen, volt ekkora a különbség, lefociztak minket – felelte Németh Krisztián, az Újhartyán ISE 31 esztendős támadója. – Tudjuk, hogy a „ha” nem játszik a sportban, tehát felesleges említenem, ha az első negyedórában 3–1 az állás nekünk, akkor senki nem szólhat egy szót sem, de fordítva alakult, az elpuskázott lehetőségeinket kegyetlenül kihasználta a Bugyi.
– A két kiállítás mennyire befolyásolta a végeredményt?
– A csapatom részéről mindenképpen, hiszen egy esetleges 1–3-as félidőt követően lett volna esély visszajönni a meccsbe, ám sajnos egy fegyelmezetlenség miatt tíz emberre fogyatkoztunk, és ezzel meg is lett pecsételve az egyébként sem könnyű sorsunk a második félidőre. Az ellenfél részéről semmiképpen sem érzem, hogy befolyásolta volna az eredményt, ha jól emlékszem, akkor 1–5-nél állt be a játékosuk, aki azt gondolta, hogy karate-edzésre érkezett, ezért a játékvezető körülbelül öt perccel a beállása után teljesen jogosan, jól döntve zuhanyozni küldte. Ez nem futballpályára való viselkedés volt!
– Volt már része karrierje során ekkora vereségben?
– Hála az égnek, nem sokszor, de volt benne részem tavaly Hernádon. Nem egyszer kitömtek minket, és aki részesült már ilyenben, az tudja, átérzi, hogy ez milyen! Aki esetleg azon kevesek közé tartozik, hogy mindent megtett addig is a csapatért és a klubért, illetve keményen edzett, dolgozott, akkor az egy ilyen meccs után legalább olyan rosszul és keveset aludt, mint én vasárnap. Biztos voltak egy páran még a csapatomban. Ez csapatsportág, itt kevés, ha négy-öt ember gondolkodik így, ennyit nem tud elviselni még a Real Madrid sem!
– Ha pozitívumot keresne, azt mondhatná, legalább gólt szerzett ismét.
– Igen, mondhatnám azt is, de nem tudom! Ebben a sportágban az egyik legszebb dolog, amikor gólt rúg a játékos, ezzel én is így vagyok, hétről hétre akarom ezt az érzést, ezt az adrenalin bombát! Sajnos egy ilyen mérkőzés után csak a statisztika marad meg bennem. Azért annak mindenképpen örülök, hogy eddig hétről hétre tudom hozni ezt a formát. Tőkés Jani barátommal erős párost alkotunk elől, és veszélyben tudjuk tartani az ellenfél kapuját, de számomra lényegtelen, ki rúgja a gólt, csak nyerjen a csapatunk, az csak egy extra, ha sikerül betalálnom. A gólom amúgy egy az alapvonalig levitt támadás után, egy onnan visszagurított labdából született, amit a kapu közepébe gurítottam.
– Történt valami 2016-ban, ami ezt a kisiklást okozhatta?
– Az új évben? Hát igen… Nem túl acélos létszámmal, de elkezdtük a felkészülést, ezzel nincs is baj, sok helyen tapasztal az ember ilyet, csak szinte az utolsó két hét kivételével gyakorlatilag ennyien is fejeztük be. Közben nagyon hamar elért minket a sérüléshullám, már a felkészülésen, és azok a meghatározó játékosok a mai napig nem egészségesek, igazolni pedig sajnos nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, egyéb okokból. A helyi fiatalokban bíztak, bíztunk, bízunk sokan, akik nem mellesleg tehetségesek is, reméljük, hogy ezt igazolni is tudják mentálisan és a pályán is! De hogy mégis mi okozta ezt a kisiklást, azt egy mondattal el tudom mondani: edzés és akarat nélkül nem megy! Biztos sokan tudják, mire gondolok… Egy ilyen erős kerettel, mint amilyennel a nyáron elindultunk, ezen a szinten erővel, akarattal bajnokságot lehetne nyerni, ebben biztos vagyok!
– Fel lehet állni egy ekkora kudarc után?
– Szerintem minden szinten tovább kell tudni lépni, remélem, a héten az egész keret keményen, keményebben fog dolgozni, és biztos vagyok benne, hogy a munka meghozza az eredményt is. Nehéz meccsek várnak ránk a következő hetekben, nincs idő rágódni a múlton, bár nagyon fájó, de még keményebben kell, hogy dolgozzunk! És ha ez így lesz, akkor három pontot fogunk elhozni Péteriből.
– Egyébként miként érzi magát Újhartyánban?
– Aki ismer, az tudja, ahol szeretnek, ott én boldog vagyok, nekem ennyi elég, Legyen meccs után akár egy zsíros kenyér, akár egy szóda vagy egy sör, de meg tudjuk beszélni a mérkőzésen történteket. Ha kikapunk, ha nyerünk, egymás szemébe tudjunk nézni, ezt nagyon fontosnak tartom. Tehát a kérdésre válaszolva nagyon szeretek itt lenni, azt gondolom, hogy nagyon jó kis társaság jött itt össze, a kedv mindig nagyon jó, már csak a küzdés és az „egymásért meghalok a pályán”-érzés hiányzik.

Ott folytatja, ahol abbahagyta. Budai László Alsónémedin is vezére volt csapatának, és a jelek szerint ez a Bugyi SE-nél sem változott.
– Miként élte meg ezt a vasárnap délutánt?
– Jól éreztem magam a pályán, mert a mérkőzés első percétől kezdve láttam a csapaton, hogy ezt a meccset meg fogjuk nyerni – felelte Budai László, a Bugyi SE 20 éves labdarúgója. – Szervezettek, lendületesek és labda biztosak voltunk. Külön örülök, hogy sikerült három gólt szereznem és egy gólpasszt is kiosztanom. Az újhartyáni pályán játszani mindig jó érzéssel tölt el engem, hiszen édesapám, Budai László is lehúzott jó pár évet a ’Hartyán színeiben, ezáltal rengeteg időt töltöttem ezen a pályán kiskoromban.
– Bár csupán kilencven percet terveztek, mégis 1–7 lett belőle.
– Arra azért nem számítottam, hogy ilyen nagy különbségű lesz a siker, mert egy jó csapat ellen léptünk pályára, ráadásul idegenben. A mérkőzésre úgy mentünk ki, hogy csak a győzelem az elfogadható, éppen ezért is voltunk nagyon boldogok a találkozó után.
– Milyen találatokat szerzett?
– Az első gólom előtt Berki Ádámtól kaptam egy félmagas labdát a tizenhatoson belülre, amit sikerült jól átvennem és ballal a kifutó kapus fölött átböknöm. A második tizenegyesből született, amit a kapu bal alsó sarkába helyeztem. A harmadik előtt Lacza Sanyi emelte be a védők mögé a labdát, amit szintén jól át tudtam venni és egy lövőcsel után a kifutó kapus fölött jobbal, a hosszú sarokba böktem.
– Lát különbséget a Déli és a Keleti csoport között?
– Túl sok mérkőzést még nem játszottam Keleten, de amit eddig már le tudtam szűrni, az az, hogy a Déli csoportban több az olyan csapat, amelyik próbál szépen focizni, tartani a labdát, míg itt inkább a brusztolós, felívelős, erőfocit próbálják erőltetni a csapatok, amivel nincs is semmi gond, viszont én inkább a kombinatív, szép és sokpasszos focit kedvelem.

» PRESZTÍZS MINDKÉT OLDALON. A Bugyi SE 7–1-re nyert az Újhartyán otthonában, ami több volt, mint egy bajnoki meccs, ugyanis a hazai oldalon szóhoz jutó 24 éves Buza Zsombor három évadon keresztül, míg a 29 esztendős Tőkés János két szezonon át erősítette a riválist a tavaly nyári távozásukig. A vendégek közül pedig a 24 esztendős Füry Márton fordult meg fél szezon erejéig az Újhartyán színeiben, ám a télen visszatért Bugyira.

Pest megyei II. osztály, Keleti csoport, 19. forduló
ÚJHARTYÁN ISE–BUGYI SE 1–7 (1–3)
Gólszerző: BERKI ÁDÁM (0–1) a 12., BUDAI LÁSZLÓ (0–2) a 35., NÉMETH KRISZTIÁN (1–2) a 37., BUDAI LÁSZLÓ (1–3, 11-esből) a 45+1. percben, TAKÁCS LÁSZLÓ (1–4) az 50., JÓZSA MÁTÉ (1–5) az 57., BUDAI LÁSZLÓ (1–6) a 75., NAGY SÁNDOR (1–7) a 83. percben
Kiállítva: Wrábel Tibor (Újhartyán) a 45., Szlovicsák Tibor (Bugyi) a 75. percben