Az NB III, Közép-csoportjának 21. fordulójában lejátszott FC Dabas–Budapest Honvéd-MFA II. bajnoki szünetében, az öltözőben rosszul lett Honti József, a házigazda csapat 61. életévében járó edzője.
Volt miről beszélni, volt mit megbeszélni. Az öltözőajtó bezárult, és Honti József mondta a magáét. Egyszer csak valaki közbeszólt. A sors volt az, afféle figyelmeztető jelet küldve. A következő pillanatban Honti József már a földön feküdt, miután a hangja elcsuklott és a jó kiállású férfi összeesett. A Dabas 1–1-re állt a Honvéd-fakóval, így volt idő remek második félidőt produkálni, huszáros rohamokat indítani. De ez akkor nem volt fontos.
A hazaiak rutinos mestere idestova egy esztendeje ünnepelte 60. születésnapját, hatalmas buli közepette. Az ebből az alkalomból adott terjedelmes interjújában többek között így fogalmazott: „…és én vereség esetén romokban tudok heverni. Nem tudok úgy tenni, hogy kikaptunk és akkor mi van? Ez nálam nem így működik! Mondják is sokszor, hogy »Józsi, ennyire nem szabadna letargiába esned«, de én minden vereség után »meghalok«. Főleg, amikor olyan meccsekről van szó, amikor tudom, min múlott, és éppen lehetett volna fordítva is.”
A megdöbbent játékosok mellett az orvosok is gyorsan cselekedtek. A mentő kórházba száguldott a szakemberrel, és bár délután sokáig nem jött hír az állapotáról, este üzenet érkezett. Honti Józsefet a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították, és szerencsére csak a vérnyomásával adódtak gondok.
A második félidőben a felek nem bírtak egymással. Küzdöttek, gürcöltek, de az eredmény nem változott – sem a pályán, sem az életben. De ettől még megnyugodni nem szabad, hiszen a trénernek esedékessé válik egy földről indított eszmecseréje – Istennel. Lesz miről beszélni, lesz mit megbeszélni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: