Dolgozott vezető- és másodedzőként is, ám ahogy a felnőtt mezőnyben, úgy az utánpótlásban és a női futballban, a Dorogi Diófa élén is kamatozott a tudása, a tapasztalata. Szabados György legutóbb Albert Flórián segítőjeként az NB II-es Soroksár SC szakmai munkájáért felelt, de az a páros, amelyik az olykor parádés játékkal kirukkoló Budaörsi SC-t a másodosztályba vezette, a Haraszti úton nem volt, nem lehetett sikeres.
Kerüli a reflektorfényt, éppen ezért meglehetősen ritkán nyilatkozik. Persze az elmúlt esztendőkben jó néhányszor okot adott rá – mint az a lentebb olvasható cikkekre kattintva kiderül –, hiszen férfi- és női vonalon is sikereket ért el, ám az elmúlt hetekben, hónapokban meglehetősen nagy a csend körülötte.
– A lelátóról vagy a klubépületből nézte másfél hete a Vác–Mezőkövesd bajnokit?
– Nem voltam kinn a meccsen – mondta az 54. életévében járó Szabados György, a Vác és a Mezőkövesd korábbi edzője.
– Meglepett. Azon viszont lehet, ön lepődött meg, hogy nyert a Vác.
– Nézze, azt mondom, a futballban minden benne van. Tudom, hogy Vácon egy jó mag van, amelyik régóta együtt szerepel, no és a játékosok tudnak egymásért küzdeni. Az a közeg, ami ott van, eléggé összetartó, és ha olyanok csatlakoznak, akik ebbe be tudnak illeszkedni, akkor nagyon masszív kis csapat alakulhat ki. Hogy a Mezőkövesd még nem állt össze? Ha igazolnak tíz-tizenkét játékost, és mindenkinek van egója, nem tudom, az mennyire lesz csapat rövid idő alatt. Biztosan be fognak indulni, biztos, hogy lesznek jó eredményeik, de túl nagy különbséget látok ahhoz, hogy feljutó helyen zárjanak.
– Éppenséggel jut energiája az elemzésre, a taktikai finomságokra, hiszen jelenleg nincs csapata. Miként telik egy napja?
– Tulajdonképpen otthon vagyok és tanulmányozom az irataimat vagy az edzésnaplóimat nyálazom át, meg persze figyelem a nemzetközi trendet. Az internetről sok mindent levadászok, és gondolkodom azon, hogy elkezdek angolul tanulni. Most van időm, a kerti munkák sincsenek még igazán előtérbe helyezve, de persze várom, hogy valahová csatlakozhassak, hogy valaki rám találjon, csakhogy nem könnyű ilyenkor, szezon közben pozícióba kerülni. Egyelőre keresem a helyem, hiszen elég hosszú időszak az életemben, mert eddig soha nem volt még, hogy valamikor is öt hónapot pihentem volna. Nekem ez egy kicsit olyan, mintha nyugdíjas lennék, pedig nem vagyok az. Várom a munkát, a lehetőséget.
– Az igaz, hogy a télen majdnem a Monor edzője lett?
– Valóban tárgyaltunk, és valóban úgy volt, hogy rám esik a választás, de valami miatt nem így lett. Ezt a kérdést lezártam, mivel a vezetők azt mondták, hogy nem én vagyok a befutó, és innentől már csak csendes szemlélője vagyok az eseményeknek.
– Legutóbb Soroksáron dolgozott, mégpedig Albert Flórián segítőjeként. Eddig egyikőjük sem nyilatkozott, ezért is kérdezem: le tudta zárni a Haraszti úti munkát?
– A soroksári történet számomra már akkor halott volt, amikor elkezdődött.
– Próbálom követni…
– Valahol a lelkem mélyén nem éreztem magam otthon. A budaörsi időszak után Soroksár egy kicsit más világ volt. Amikor tulajdonképpen felállítottak a padról bennünket, én valahol már vártam, mert nyűgös volt ez a sztori. Tudom, hogy ez „savanyú a szőlő”-szindrómának tűnik, de ha nincs eredmény, várható, hogy előbb-utóbb megköszönik a munkádat. Ám ahhoz, hogy tudj dolgozni, a feltételeket olyan szinten meg kell teremteni, hogy meglegyen a megfelelő szintű játékoskereted, meglegyen a megfelelő környezeted, hogy ki tudd hozni a maximumot. Ha utánagondolok öt hónap után és elnézem a téli átigazolásokat, hát… Soroksáron azt mondták, mi nem tudjuk kihozni az akkori keretből a maximumot, de kérdezem én, ha csak mi nem tudtuk, akkor miért cseréltek ki tizenkét embert? A vezetők azt kommunikálták, hogy a nyári keret bőven alkalmas az NB II-re és simán meg lehet oldani a feladatot, holott én már akkoriban jeleztem az észrevételeimet. Természetesen nekünk kell elvinni a balhét, ez ilyen egyszerű történet, úgyhogy nem is kerestem ebben a kacskaringókat, mert teljesen felesleges.
– Amennyiben jól értem, szólt a vezetőknek már a nyáron, hogy az akkori állománnyal nem valósítható meg a célkitűzés, a bennmaradás?
– Pontosan. Ha szigorúan csak a szakmai részt veszem, volt egy nagyon lassú védelmünk, amelyik inkább lefelé lógott ki, mint felfelé. Aztán jöttek olyan játékosok Siófokról, akiknek kimaradt félév edzésmunka, mert kis túlzással nem csináltak semmit a Balaton-partiaknál. Idekerültek, be kellett építeni őket, nem beszélve arról, hogy olyan meghatározó emberek, mint Gohér Gergő vagy Lovrencsics Balázs, sérüléssel bajlódtak. Aztán hozzánk kerültek azok a fiatalok, akiket szinte kötelezően játszatni kellett, hogy hozzanak egy kis pénzt a klubnak. Ha ezeket a tényezőket összeteszem, nem biztos, hogy rosszul láttam a nyáron, hogy ebből nehezen lehet kikecmeregni jól. Túl optimista volt a történet a vezetők részéről, és amikor erre rádöbbentek, már eltelt nyolc forduló, de könnyebb a vezért kidobni és új szakembert szerződtetni, hiszen új impulzusok érik a játékosokat, meg aztán hátha tényleg az edzők voltak a hunyók. Erre is rájöttek, hogy mégsem így volt, ezért kellett igazolni tizenkét labdarúgót a télen, aminek még nem tudom, mi lesz a következménye, de ha benn tudnak maradni, bennmaradnak, ha nem, akkor nem. Amikor ott voltam és becsülettel tettem a dolgomat, nem volt eredmény, azért állítottak fel bennünket a Flórival. Csak az, hogy miért nem volt, az a fentiekből világosan kitűnik. Véletlenek nincsenek.
– Amíg a XXIII. kerületi együttes vért izzadt az ősszel, addig a Budaörs egyenesen szárnyalt. Meghökkent, megdöbbent az újonc remeklésén?
– Azt tudtam, hogy egy jó alapot, egy masszív kis társaságot hagytunk ott tavaly nyáron, amely hasonlóan a Váchoz összetartó brigád, és ehhez jöttek olyan játékosok, akik tudtak ezen javítani, minőséget tettek hozzá. Miskei Attila jó szemmel vette észre azokat a játékosokat, akik nálam Vácon nevelkedtek, gondolok itt Nagy Tamásra vagy Szabó Viktorra, akiknek megvolt a megfelelő rutinjuk, hogy a srácoknak tudjanak pluszt adni. Aztán jöttek olyanok, akik azért már megfordultak valahol – gondolok itt például a korábbi kecskeméti Csillag Dáriusra –, akik ambiciózusak, akarnak valamit, és mert a maghoz odakerültek, jó közösséget is alkotnak, mindemellett jól elkapták a fonalat. Szurkoltam nekik, hogy igenis vigyék végig, csinálják meg, legyen egy sikeres idényük. A vezetők korrektek voltak, mindenki úgy állt a futballhoz, hogy a legjobbat akarta, és bár ez a szereplés bravúros, ha ezt végig tudják vinni a tavasszal, és netán ott maradnak a dobogón, annak nagyon fogok örülni. Nem mellékesen Miskei Attila jó bemutatkozása is ez az NB II-ben, amire azt mondom, ha egy edző elkap egy jó szezont, az hosszú időre ott tarthatja az élbolyban.
KATT A CIKKRE!
KATT A CIKKRE!
KATT A CIKKRE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: