Hogy Kovács Kati lenne a kedvenc táncdalénekese, afelől persze vannak kétségek, mindenesetre a „Most kéne abbahagyni; elfutni, elrohanni; érzem, hogy holnap már többé nem lehet”-strófa teljességgel illik Czipper Zsolthoz. A futballistához, a többek között a Honvéd, a Tiszakécske, a Sopron, a Dorog, a Soroksár, az Üllő, a Felsőpakony, a Zsámbék, a Nagykáta, a Veresegyház VSK, de legfőképp a Vecsési FC támadójához, aki a télen úgy érezte, most kéne abbahagyni.
A labda méltóságteljesen vonult át a vonalon. 2015. október 18-án, 14 óra 7 perckor Vajda László tehetetlen volt, így Czipper Zsolt góljával 1–0-ra vezetett a Valkó a Dány otthonában a Pest megyei II. osztály, Északi csoportjának 10. fordulójában. A rutinos támadó ekkor, ezen a végül 8–1-re megnyert meccsen szerezte eddigi utolsó nagypályás gólját a felnőttek között – és alighanem a legutolsót.
– Benne volt a levegőben?
– Kijárogattam már a mérkőzésekre az őszi idényben, hiszen köztudott, hogy tizenhárom évet húztam le Vecsésen, úgyhogy van kötődésem – mondta Czipper Zsolt, a Vecsési FC újdonsült elnökségi tagja és klubmenedzsere. – Czibolya Zoltán elnök úrral és Földvári Tibor alelnökkel is jó viszonyban vagyok, és bár legutóbb Valkón voltam a megye-kettőben, ott játszottam, de úgy döntöttem, hogy elgondolkodom a pályafutásom befejezésén, mégiscsak negyvenkét éves leszek. Szóval megkerestek Vecsésről azzal a gondolattal, hogy szeretnék, ha idejönnék, és bár csúnya szó, de hasznomat tudnák venni az elnökségben, valamint tudnék segíteni a klubnak a futballmúltammal és a kapcsolati tőkémmel. Aztán azon a bizonyos csütörtökön megszavazták, így hivatalosan is elnökségi tag és klubmenedzser lettem.
– Nem szokványos történet a magyar futball negyedik vonalában. Mit jelent mindez a gyakorlatban? A tehetséges tréner, a korábban Biatorbágyon és Felcsúton is dolgozó Vincze Gábor jobb keze lesz?
– A szakma abszolút Vincze Gáboré. Velem kapcsolatban csupán annyi történt, hogy meghálálta a klub az itt töltött tizenhárom évet. Az egyesület az, ami az én privilégiumom. Rengeteg ötlettel és lelkesedéssel vagyok ellátva, úgymint a szurkolók bevonzása, illetve a csapatból, ha bárkinek bármi gondja van, ne Gabit vagy a technikai vezetőt ostromolják, hanem szóljanak nekem. Mindeközben persze nézegetem a játékosokat az utánpótlásban, hátha találok olyat, aki felfedezett lehet, és persze próbálok olyan vállalkozókat a klubhoz csábítani, akik segíthetnek nekünk. Mert ugye, készülünk az NB III-ra, és ez nagy feladat.
– Főállásban dolgozik a Vecsés klubmenedzsereként?
– Abszolút nem erről van szó, sőt, anyagi vonzata sincs.
– Nagy szó ez a magyar futballban!
– Megmondom azt is, hogy az esetemben miért van így. Nekem ez kihívás, miután átálltam a „sötét oldalra”. El kell induljak valahol, és hangsúlyozom, megtiszteltetés, hogy egy ekkora múltú klub sikereiért tehetek. Anno az NB II-ben a pályán, most pedig azon kívül lehetek az egyesület segítségére. Harminc év labdarúgásban töltött idő nem múlik el nyomtalanul, magamba szívtam tizennyolc esztendő profizmusát, és legfőképpen azt szeretném hasznosítani, amit láttam az NB I-ben vagy külföldön. Éppen ezért jelentkezni fogok a TF menedzserszakára, no és beszélek azokkal a barátaimmal, akik hasonló szerepkörben dolgoznak, hiszen biztosan ellátnak olyan tanácsokkal, amelyekből kiderül, hogyan is működhet ez jobban. Rálátásom van, tapasztalatom nincs, de azon vagyok, hogy elsajátítsam, miként működik jól egy vezető. Mivel nemrégiben még a pályán rúgtam a gólokat a Vecsés színeiben, egyszerűen át kell állnom egy másfajta gondolkodásra, egy másfajta szemléletre.
– Igaz a mondás önre, hogy egy kaput végleg becsukott, miközben egy másik kinyílott?
– Ez jó megfogalmazás. Éppen ezt beszéltük a kedves feleségemmel, Évivel, akinek nagyon sokat köszönhetek, többek között azt is, hogy támogat és ezen az úton elindultam. Az élet ilyen és elég kegyes volt most hozzám. Egyrészt Évi miatt, másrészt mert nagyon nehéz szögre akasztani a futballcipőt közel harmincegy év után, de a Honvéd-öregfiúkban kitombolhatom magam egy nagyszerű bajnokságban, nem mellékesen remek társakkal. Egy korszak lezárult, de szerencsés vagyok, hogy kaptam egy lehetőséget Czibolya Zoltán elnök úrtól és Földvári Tibor alelnök úrtól, hogy ezen a bizonyos másik úton elindulhatok, és remélem, olyan sikeres és hosszú lesz ez, mint a futballkarrierem volt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: