Egyszer csak berobbant. Lila sálas egyének, idősebb és fiatalabb újpesti szurkolók lesték a mozdulatait. Nézték, figyelték a fiút, és azt mondták, ebből a gyerekből bajnok lesz, a mi bajnokunk. Az élet azonban rükvercbe kapcsolt, és Vituska István kámforrá vált, mint Pumukli Éder mester asztalosműhelyében.
A jobb, a kiszámíthatóbb hétköznapok reménye. Ez járt a futballista fejében, amikor először úgy döntött, szerencsét próbál Ausztriában. Távol az élvonaltól, távol a világ zajától.
– Eltűnt, legalábbis a széles közvélemény nem sok mindent tud önről. Hol futballozik a tavasszal?
– Ugyanabban a csapatban, mint a tavalyi évben, egy osztrák hatodik ligás, Peuerbach nevezetű társulatban futballozom – felelte Vituska István.
– Az elmúlt években rendszerint alacsonyabb osztályban szerepelt. Ugye, nem azt akarja ezzel sugallni, hogy ez a nívó felel meg a tudásának?
– Hát, ha nem is ez felel meg a tudásomnak, de most már más céljaim vannak, és itt gondolok a futball melletti életre. Az első helyen most már a családom van. Remélem, a kisfiam, Marcell, aki most hat hónapos, szerencsésebb pályafutás elé néz, és megvalósítja azt, amit nekem nem sikerült.
– Talán nem bánja, ha megkérdezem: a futball mellett dolgozik is, ugye?
– Igen, dolgozom, a focinak köszönhetően a csapat főszponzoránál, egy autóipari beszállító cégnél a bejövő áru átvételével foglalkozom.
– Ha azt mondom, Újpest, mi jut elsőként eszébe?
– Életem legszebb éveit Újpesten töltöttem, mondhatom, ott nőttem fel, hiszen már tizenhárom évesen oda kerültem és tizenkilenc esztendős koromban jöttem el. Sajnálom, hogy nem sikerült több meccset játszanom, de a 2005/2006-os szezon örök élmény marad azzal a második helyezéssel és persze azzal, hogy olyan fiatalon együtt játszhattam akkori nagy játékosokkal, mint Kovács Zoli, Tóth Norbi, Rajczi Peti, Tisza Tibi, és még sorolhatnám.
– Melyik lila-fehérben vívott találkozó maradt meg leginkább az emlékezetében?
– Mindegyik emlékezetes, de mégis, talán kettőt kiemelnék. Az első 2005 nyarán történt, amikor felkerültem tizenhat évesen a felnőtt csapatba és az utolsó edzőmeccsünket az angol Ipswich ellen játszottuk, és csereként beállva az én gólommal nyertünk 3–2-re. A másik az Újpest–Kispest 7–0-s bajnoki, amelyen szintén csereként beállva egy gólpasszt adtam és egy gólt sikerült rúgnom.
– Van, amit megbánt pályafutása során?
– Amit másképp tennék? Ha kitartóbb lettem volna, és nem jöttem volna el, talán még ma is Újpesten játszanék.
– Még csupán 27 esztendős. Lát arra esélyt, hogy visszatérjen az NB I-be?
– A terveim között már nem szerepel ilyen cél.
– Ahhoz mit szól, hogy a nemzeti csapat több mint négy és fél évtized után újra kijutott az Európa-bajnokságra?
– Nagyon örülök a válogatottnak, remélem, sikeresen fogunk szerepelni, és az első meccsen megverjük épp az osztrákokat, illetve személy szerint Stieber Zolitól és Bőde Danitól gólt vagy gólokat szeretnék látni.
» AUSZTRIA VONZÁSÁBAN. Vituska István Szekszárdon született, ám gyerekként már Újpesten pallérozódott. A fővárosból 2007-ben került Pápára, ahonnan szülővárosába igazolt, majd 22 évesen légiósnak állt. Ausztriába igazolt, ahol megfordult a Steinerkirchen, a Vorchdorf, a Sattledt és a Gunskirchen együtteseiben is, míg 2013-ban az (akkor még az) NB II-ben szereplő Kozármisleny labdarúgója lett. 2014 nyarán a Tolna megyei I. osztályú Bátaszék labdarúgója lett, és 13 bajnokin 14 gólt szerzett, ezt követően visszatért Ausztriába.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: