És csak futott, mint Forrest Gump a legendás filmben. Győri Zoltán persze nem ült le tíz körönként egy padra, és nem majszolt kakaóba mártogatott kiflit, hogy aztán Benedek Elek-szerűen meséljen, mégis, amit véghezvitt, azért ha Oscar-díjat nem is, valamiféle kitartás-díjat érdemelne.
Nem szokványos váltás. Mert bár az NB III, Nyugati csoportján belül cserélt csapatot Győri Zoltán, a 27. életévében járó, pályafutását Sárisápon kezdő, később Tökölön, Dabason, ismét Tökölön, majd Tatabányán megforduló labdarúgó az egykori Bányász színeiben mindössze két alkalommal léphetett pályára csereként.
– Azt csak remélhetem, hogy nem fordult meg a fejében egy pillanatig sem a visszavonulás gondolata, hiszen nem lehetett könnyű az ősszel edzeni, tréningezni és gyakorolni. Ugyanarról beszélünk, bárhogy is csűrjük-csavarjuk, csakhogy tétmérkőzés, valódi megmérettetés nélkül. Hogy viselte a mellőzöttséget?
– Megmondom őszintén, megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, de nagyon sokan biztattak, hogy van még kiút ebből a gödörből – felelte Győri Zoltán. – Soha nem voltam ilyen helyzetben, hogy úgymond pihennem kellett egy fél szezont. Voltak sérülések, ami miatt ki kellett hagyni jó pár mérkőzést, de abban a helyzetben segített az a tudat, hogy tartozom egy klubhoz, egy csapathoz, és ott voltam a meccsdrukk közelében. Csak is ezért fordult meg a fejemben a százas szög gondolata, hogy nincs tovább, abba kell hagynom. Nagyon sokat segítettek a barátok, a családtagok és egy bizonyos személy, Miskei Attila, hogy ne így legyen. A Budaörs edzője, a csapat és a klubvezetőség volt, aki segített abban, hogy egy nagyszerű társulatnál tréningezzek, és készüljek arra, hogy egy klub majd csak leigazol, és végre újra tartozzak egy csapathoz. Köszönöm nekik!
– Maradhatott volna a Tatabánya kötelékében vagy mindenképpen távozni akart?
– Nagyon jól éreztem magam Tatabányán. Nem volt ismeretlen a környezet, és sok barát van még a mai napig ott. Szerettem volna maradni, de sajnos a tulajdonosváltást követően, és persze a nagyon sok olasz játékos érkezése miatt szinte az összes magyar játékos háttérbe került, így távoztam a csapattól én is, mint sokan mások.
– Sok megkeresése volt a télen?
– Féléves kihagyás után az ember úgymond a kutyának sem kell, így csak két csapat keresett meg. Ezek közül csak egy alakulattal szimpatizáltam, régi klubommal, a Sárisáppal. Sajnos a távolság itt közbeszólt. Ezután került szóba Diósd. Szerencsére tudtam, hogy a régi csapattársam, Solymos Zoltán még itt sportol és ő segített abban, hogy felvegyem a kapcsolatot Csurka Zoltán edzővel. Az átigazolási időszak vége előtt két héttel kerültem a kerethez.
– Hány labdarúgót ismert a keretből?
– Csak egy-két játékost, de nagyon sokszor játszottam a jelenlegi csapatom ellen, és a nevek alapján rengeteg jó futballistát ismerhetek most meg.
– Mit gondol, mennyi időre van szüksége, hogy utolérje a többieket?
– Ahhoz, hogy olyan formában legyek, mint a többi csapattársam, minimum két hónap nagyon intenzív edzésre lesz szükségem, amit minden gyakorláson meg is kapunk a mesteredzőnktől.
– A bajnoki nyitányon nem jutott szóhoz, mégis, miként értékelné a BKV Előre elleni 2–1-es sikert?
– Nem tudtam a csapat segítségére lenni, de nagyon jó érzéssel töltött el, hogy győztünk, még ha a bemelegítő zónából lehettem is a részese… Csak remélni tudom, hogy hamarosan a pályán belülről segítve a csapatot is megízlelhetem a győzelmet, de addig is, hajrá, Diósd!
MÁRCIUS VÉGÉN ÚJRA TALÁLKOZNAK. A Diósdi TC február 21-én, vasárnap 11 órai kezdettel a Puskás Akadémia vendégeként lép pályára, miután a tavaszi idénynyitón az őszi mérkőzéshez hasonlóan 2–1-re legyőzte a BKV Előrét. Érdekesség, hogy Győri Zoltán egykori és jelenlegi csapata a szeptember közepén, a 7. fordulóban Diósdon találkozott egymással, akkor 0–0-s félidőt követően Kornis Attila és Bonifert Péter hajrábeli találataival 2–0-ra győzött a DTC úgy, hogy akkor már a vendégek emberhátrányban futballoztak. Ezt az összecsapást Győri Zoltán a Tatabánya kispadján élte meg, de van arra esély, hogy a 24. fordulóban, március 26-án esedékes „visszavágón” pályára lépjen egykori társulata otthonában, immár diósdi dresszben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: