Egyre jobb formába lendül a futballista és a csapat is. Míg korábban hatvan perc alatt „csak” asszisztokig jutott, addig vasárnap, a Szigetcsép elleni, 9–0-ra megnyert felkészülési meccsen két találatig és gólpasszokig jutott Kovács Norbert, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Ráckeve VAFC labdarúgója, aki hosszú sérülését követően próbálja mielőbb utolérni magát.
– Jobb lesz a tavaszi Ráckeve, mint az őszi volt?
– Mennyiségileg többen leszünk, meg aztán a csapat fiatalodott, mivel az átlagéletkor csökkent, ami nem baj – mondta az NB I-es múlttal rendelkező Kovács Norbert, aki nagypályás karrierje során megfordult többek között a Vasasban, Újpesten és a III. Kerületi TVE-ben, aki korábban Salzburgban élt és ott profiskodott, de a szurkolók jól ismerhetik a futsal világából is. – Többségében vannak a fiatalabbak, akiknek a rutinosakkal össze kell csiszolódniuk, ami nyilván nem megy egyik pillanatról a másikra. A bajnokságban pedig belenyúlunk szépen, már az elején, de nekünk nem feltétlenül az élcsapatokat kell megvernünk, hanem a közvetlen riválisokat. Rögtön az első meccsen a három pontot nem várják el tőlünk, de ez nyilván nem azt jelenti, hogy feltett kézzel megyünk ki a pályára, ugyanis mi minden bajnokin nyerni akarunk. Ha nem így mennénk ki, akkor abba is hagyhatjuk! Új a vezetőség Ráckevén, és úgy tudom, két-három év alatt egy osztályt előre kell lépni. Hamarosan rendbe teszik a pályát, illetve annak környékét, és próbálják visszacsalogatni a szurkolókat.
– Üdvözítő mindez, de az a jövő, míg a jelen ennél árnyaltabb. Nem tart a rajttól? Mert ha úgy alakul, hogy vereségekkel rajtolnak, miközben a riválisok fontos pontokat szereznek, máris bajba kerülnek.
– Van abban valami, amit mond, de tartom olyan erősnek a csapatot, hogy ez nem történik meg. Persze, a labda gömbölyű, ám ha a csapat tisztességesen helytáll, megszakad a pályán, senki nem mondhatja, hogy nem tettünk meg mindent a jó szereplésért. Rosszul lehet játszani, de lélektelenül sosem, ezt már Simon Tibor is megmondta. Mindig szerettem azokat a találkozókat, amikor úgymond papíron nem az aktuális csapatom volt az esélyes egy erőssel szemben, mert ezekből általában jól jöttem ki. Pályafutásom egyik fordulópontját tizennégy évesen éltem meg, amikor még a III. Kerületben játszottam, és az akkor favorit Újpest jött hozzánk. 3–1-re nyertünk, két gólt rúgtam, és ezután kaptam szerződést a lila-fehér klubtól. Lényegében ekkor és innen indult el a profi karrierem. A Győr ellen még egyszer az óbudaiakkal hasonló szituációt átéltem. Bevittek minket a centerpályára, 2–1-es sikert arattunk és ekkor is betaláltam. Egyébként már csak azért is jobb magasabban jegyzett társulattal meccselni, mert akkor tudod, hogy az ellenfél aligha rugdosós csapat.
– Sérülését követően a Szigetszentmárton elleni felkészülési találkozón már egy órán keresztül a pályán lehetett. Ám ez csak edzőmeccs, ezért is kérdezem: hány percesnek érzi magát?
– Hatvan minimum bennem van, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a csúcson vagyok. Jó úton járok, de nem vagyok abban az állapotban, mint kellene. Állóképességben van lemaradásom a sok kihagyás miatt, ami majd fokozatosan jön vissza hétről hétre az edzésekkel, amiben nagyon sokat segít a két legjobb honi szakember, a korábban, a sérülésem ideje alatt velem rendszeresen foglalkozó Szilágyi Ágnes rehabilitációs edző és a jelenleg sokat segítő Tihanyi Miklós, aki a válogatott masszőrje. Próbálom összeszedni magam, a bajnokságig amúgy is van még két hét. A másik pedig, hogy az ön által említett találkozón nem szélsőt játszottam, hanem kimondottan csatárt. Én voltam a feltolt ék, míg mögöttem árnyékék futballozott, de kimozoghattam a szélre, úgymond kötetlen szerepkörben játszhattam.
– Cserna Gábor súlyos sérülése miatt éppenséggel nincs könnyű dolga.
– Ez igaz, de ha Gabi lenne, nyilván ketten lennénk elől, mi több, akár három támadóval is játszhatnánk. Nagy érvágás, hogy Gabi kiesett. Amikor másodikak lettünk, Cserna meg én ketten hetven gólt szereztünk, márpedig ilyen azóta sem volt egy csapatnál sem. Nem akarom magam fényezni, mert nagyképűnek tartanának, de ilyen támadósort bármelyik alakulat elviselne. Igaz, akkoriban még fiatalabb voltam, most meg már a rutin mellettem van, úgyhogy jó példával kell elöl járnom.
– Ön szerint ki lesz a bajnok?
– Ha a szívemre hallgatok, azt mondom, a Dunavarsány. A Dabas II. esetében sok függ attól, hogy állnak fel, az NB III-as csapat ad-e vissza játékost vagy sem. Százhalombattán fiatalok vannak, de látszik rajtuk, hogy képzettek, és az is, hogy egyben vannak. Az Alsónémedi eddig sem volt rossz. Egy biztos, alulról nem fog beérni senki, de azért vagyok bajban, mert csupán az ősz végén kapcsolódtam be a történésekbe, hat vagy hét meccsen voltam összesen, úgyhogy ha lemegy már három-négy forduló, akkor mernék biztosabban tippelni.
BELEHÚZ A RÁCKEVE. Ahogy azt a fenti interjúban Kovács Norbert említette, nincs könnyű helyzetben a Ráckeve VAFC, ami a bajnokság tavaszi folytatását illeti, hiszen az első hat játéknapon jórészt a tabella első felében tanyázó ellenfelekkel csapnak össze Zelei Tamásék. A nyitányon, február 27-én, szombaton 14 órakor az Alsónémedi látogat Ráckevére (az ASE 3. a tabellán, az ősszel lejátszott bajnokijuk a Ráckeve szempontjából 2–5-re végződött), majd Dömsödön vív rangadót (9., 2–1), fogadja a remeklő újonc Dunavarsányt (4., 0–5) és a Hernádot (16., 1–3), utazik a teremben is remek Felsőpakony együtteséhez (6., 3–3), majd a Dabas II. érkezik Ráckevére (1., 0–3).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: