Bombaerős volt az az Újpest. Olyan együttes, amelybe fiatalként nem volt könnyű beférni, megmaradni, gyökeret ereszteni. Sztancsek Péternek mégis sikerült. Idestova kilenc esztendeje ennek, annak pedig lassan három éve, hogy a még mindig csupán a huszonnyolcadikat taposó futballista hátat fordított a sportágnak.
– Legalább megmaradt Újpest-szurkolónak? – Természetesen igen – felelte Sztancsek Péter.
– 2006 decemberében, Urbányi István edzősködése idején a III. Kerületi TVE-től került a Megyeri úti klubhoz, és akkor úgy tűnt, egy karrier fontos lépése ez, aztán mégis másként alakult. Mi hiányzott a nagy áttöréshez? – Úgy érzem, a mezőnyben, illetve előkészítésben is sokszor jó teljesítményt nyújtottam, akár NB I-es szintűt is, viszont szélsőként, támadóként több gólt kellett volna szereznem ahhoz, hogy az élvonalbeli Újpest meghatározó játékosává váljak.
– Volt, amiben ön hibázott, illetve amit ma már másként tenne?
– Vannak ilyen dolgok, de szerintem ma is ugyanúgy csinálnék mindent.
– Ha egy meccset vagy momentumot kellene kiemelnie a karrierjéből, melyik volna az?
– Nehéz egyet is kiemelni, sok jó emlékem van, ezért inkább párat mondanék. Az MTK-ban nevelkedtem, ez idő alatt rengeteg hazai, illetve rangos nemzetközi tornán vehettünk részt. Gyerekként óriási élmény volt az Európa elitjéhez tartozó csapatok ellen játszani. A Megyeri úton, amikor 18 évesen először beléphettem az Újpest FC felnőtt csapatának öltözőjébe, olyan játékosokkal készülhettem, mint például Kovács Zoli, Erős Karcsi vagy akár Tisza Tibi. Nem sokkal később pályára is léptem egy kupameccsen a Szusza Ferenc Stadionban, és ezek az élmények mind-mind emlékezetesek maradnak a számomra.
– Úgy történt, hogy egyszer csak azt mondta, itt a vége, és attól a naptól szögre akasztotta a futballcsukát?
– Az Újpest után már csak kisebb csapatokban léptem pályára. Lett volna lehetőségem az NB II-ben játszani, úgymond főállásban, de annak nem láttam értelmét, ezért az NB III-as szintet és a tanulást, a munkát választottam. Ezekben az egyesületekben nem mindig minden úgy történt, ahogy megbeszéltük az év elején, ezért váltottam többször is klubot. Az utolsó csapatom a Vecsés volt, ahol egy nézeteltérést követően eljöttem, és végleg eldöntöttem, hogy abbahagyom a nagypályás focit.
– Jelenleg mivel foglalkozik? Teljesen elszakadt a sportágtól?
– Egy budapesti szállodában vagyok felszolgáló, amit nagyon szeretek, és örülök, hogy közel három évvel ezelőtt meghoztam ezt a döntést.
– Privátilag azt említette, hogy hetente egyszer kispályázik. A nagypálya nem is hiányzik?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem jutott még eszembe, milyen jó lenne újra nagypályán focizni, de összességében nem hiányzik. Szerencsére Angyal Sanyi barátom jó kis csapatot rakott össze, jó bajnokságban tudunk játszani hétről-hétre, és ez bőven elég nekem.
– Elképzelhetetlennek tartja, hogy visszatérjen?
– Igen. Több klub is megkeresett azóta, hogy nem játszom, de ahhoz, hogy visszatérjek, heti rendszerességgel kéne edzeni, készülni, ami nem kivitelezhető.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: