Nyugatról Középre ment. Mármint ami a harmadosztályú beosztásokat illeti, hiszen Kondor Tamás az NB III, Nyugati csoportjában szereplő III. Kerületi TVE-t hagyta el a Közép-csoportba besorolt, az ősszel újoncként kalaplengetést érdemlően teljesítő Pénzügyőr kedvéért.
Az ősszel momentuma sem volt a bajnokságban. Nem lehetett, lévén a Varga Lászlót váltó, nyáron érkező Bücs Zsolt vezette szakmai stáb a rutinos, élvonalat is megjáró Szatmári Zoltánt favorizálta kapusposzton. Márpedig a korábbi MTK-cerberus az óbudaiak minden bajnokiján kezdőként kapott szerepet, így Kondor Tamás mindannyiszor a kispadon ücsörgött vagy bőszen melegített az aktuális kilencven perc alatt.
– Lemondtak önről?
– Nem állítanám, hogy lemondtak volna – vágta rá kapásból Kondor Tamás. – Egyszerűen egy ideje elindult egy másfajta munka, immár délelőtt is vannak foglalkozások, és mert dolgozom a futball mellett, ezeken az edzéseken nem tudok részt venni. Nehezemre esett, hiszen három éve itt voltam, de beláttam, hogy el kell jönnöm.
– Marasztalták?
– Megpróbáltak megtenni mindent, hogy Óbudán maradjak, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna. Sokáig próbálkoztam megoldást találni a helyzetre, és bár nagyon sajnálom, de tovább kellett állnom.
– Nemrégiben a III. Kerület a Pénzügyőrrel játszott izgalmas felkészülési meccset…
– …de akkor még szó sem volt arról, hogy ide igazolnék! Vívtunk már vagy három bajnokit a Pénzügyőr ellen, mielőtt még átszervezték volna a bajnokságot, a „blasz-egyben” és az NB III-ban is. Mondhatom, hogy mindannyiszor jól ment a védés, így valószínűleg sikerült mély benyomást tennem az edzőre, Vatai Attilára, és ennek is köszönhető, hogy most szóba jöhetett az átigazolásom.
– Hány ismerőssel találkozott Pasaréten?
– Két volt ceglédi csapattársam van a Pénzügyőrben, Buzás Viktor és Kozarek Andris, akik elég jól ismernek, így hála Istennek, nem volt idegen a közeg, így kicsit könnyebb is a beilleszkedés.
– Az jó, hogy a Kerület és a Pénzügyőr nem egy csoportban szerepel vagy mindez lényegtelen?
– Szerintem adna pikantériát, ha a két együttes találkozna a tavasz során, biztos, hogy nagyon jó kis derbik lennének, ráadásul mindkét oldalon nagyon jó szurkolótábor van. Sajnálom, hogy ez nem jön össze, ugyanakkor lehet, ha egy csoportban lenne a két csapat, most nem beszélgethetnénk arról, hogy a Pénzügyőrbe igazoltam.
– Pasaréten első számú kapusként veszik számításba?
– Teljes mértékben versenyhelyzet van, nincs kimondva, hogy azért jövök ide, mert én védek. Hajdu Geri személyében néhány találkozás alatt egy jó személyiségű embert ismertem meg, akivel nagyon jó viszonyban leszünk, és akivel segíteni fogjuk egymás munkáját.
– Mindenféle harag nélkül csukta be a Hévízi úti kaput maga mögött?
– Szeretettel váltunk el egymástól. Rengeteg jó élménnyel gazdagodtam, nagyon sok barátot szereztem Óbudán. Nekem sokat számít, hogy tudok eljönni valahonnan. És most jó szájízzel távoztam, és nem azt mondják, hogy itt volt egy lyukas kezű kapus, ráadásul minden téren lehetett számítani rám. Voltak kellemetlen éjszakáim, sokat gondolkodtam, mi lenne a jó. Nehezen éltem meg ezt az egészet, mert nem terveztem a távozást, de ezzel együtt kell élnem, és most már csak azon vagyok, hogy újra felépítsem magam.
– Tételezzük fel, hogy marad, ugyanakkor a tavasszal továbbra sem jut játéklehetőséghez Szatmári Zoltán mellett. A nyáron elgondolkodott volna, hogy továbbáll a több játéklehetőség reményében?
– Nem tagadom, sokszor megfordult a fejemben, hogy lehet, nem a padon van a helyem. Nagyon nehezen éltem meg a szituációt, de a sors ezt adta, így kellett edzenem és helytállnom. Mindig, minden erőmmel megpróbáltam azon lenni, ha bármikor szükség van rám, százszázalékos állapotban legyek. Vártam a lehetőségre, ami nem jött el, de nincs ezzel baj. Igyekeztem tanulni mindenkitől, és amikor jött, megragadni a lehetőséget és élni vele.
– A jelenlegi lépése azt is bizonyítja, még nem elég gazdag a magyar futball. Arra gondolok, hogy nem adta fel az állását azért, hogy csak és kizárólag a pályán lehessen.
– Harminchárom éves vagyok, és igen, sokat számított, hogy nem tudom azt mondani, feladom a munkámat, mert belefér, ugyanis gondolnom kell a jövőre is. Elfogadtam, hogy a munkámat úgymond nem tudják kiváltani, de nincs semmi probléma ezzel, mivel teljesen korrekt módon jöttem el, és örülök, hogy nem úgy váltunk el, hogy egymásra mutogatunk. Úgy érzem, továbbra is szívesen látnak, ha lemegyek bármikor, és ez nagyon sokat számít nekem. Természetesen rám is bármikor számíthatnak az egyesületnél. Azt hiszem, így le lehet zárni egy szakaszt. Éppen ezért szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, legfőképp a családomnak, hogy a kicsit nehezebb időszakban is mellettem vannak.
KATT A CIKKRE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: