Ösztönös zseni. Olyan futballista, aki miatt érdemes lehuppanni a műanyag székre, aki miatt megéri meccsre menni hóban, fagyban, kánikulában. Jakab Dávid a napokban írt alá az élvonalban szereplő, László Csaba helyett immár Teodoru Vaszilisz által irányított MTK-hoz.
A fél NB I körüludvarolta. Ki a csuda ez a fiú? Ki ez a legény, aki után kapkodtak menedzserek, edzők és persze csapatok? Az alábbiakban meghökkentő, megdöbbentő, már-már hihetetlennek tűnő információk következnek. Jakab Dávid nem is olyan régen még a megyei második vonalban, a magyar labdarúgás ötödosztályában (!), Szentmártonkátán rúgta a labdát. Innen sikerült elrugaszkodni, felkapaszkodni – és persze megmaradni. A Dunaújvárosból a fővárosba költöző, még mindig csak 22 esztendős futballista nem először vitézkedhet az élvonalban. Egy szezonnal ezelőtt az újonc Dunaújváros színeiben 19 bajnokin 1 gólig jutott – a Haladásnak köszönt be Szombathelyen –, ám meglehet, abban a csapatban nem tudott kibontakozni, hiszen az Artner Tamás által trenírozott gárda jobbára a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, így az olyan kreatív emberek, mint Jakab Dávid, nem feltétlenül „élhettek” az összecsapásokon. 2015 ősze már az NB II-ben találta együttest és játékosát, és a 15/3-as mutatóra ha büszke nem is lehet, szégyenkezni sincs oka. A télen aztán „bezárt a bazár” Dunaújvárosban – tegyük hozzá rögtön, nem először… –, így a szerződéssel rendelkező labdarúgókat szélnek eresztette a vezetőség, lévén nem tehetett mást, ha végig akarja gürcölni a pokolinak ígérkező tavaszi idényt ifistákkal, honi reménységekkel. A kétlábas Jakab Dávid ekkor már az MTK-ban túl lesz jó néhány izgalmas bajnokin, megannyi fontos fellépésen. És valami azt súgja, hogy ez a fiú, akit évekkel korábban kis túlzással senki nem ismert, még nem ért az útjának végére. Jakab Dávid eddigi karrierje a kiváló példa arra, hogy minden csak tehetség és elhatározás kérdése. A lényeg: futballista akart lenni. Licenc ide vagy oda, ez az, ami nem tanítható.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: