Január 5-én, 93 éves korában hunyt el Vándor Kálmán, a XX. század egyik legjobb sportújságírója, nem mellékesen kiváló dalszövegíró, aki tíz olimpiáról és kilenc labdarúgó-világbajnokságról is tudósított. Egy hónappal később, február 5-én, pénteken, 14 óra 30-kor kerül sor a búcsúztatására a Farkasréti temető Makovecz-termében. Az alábbiakban Vándor Kálmánra emlékezünk.
Nagy siker volt. Még szép, hogy papírra vetette a gondolatfüzéreit, az emlékeit. Athéntól Szöulig. Százhetven oldalas kötet, megjelent 1987-ben, Vándor Kálmán tollából. Elek Ilona ugyanúgy helyet kapott benne, mint Gyarmati Olga, Keleti Ágnes vagy Papp László. Idestova három évtizede, hogy kiadták a nagy olimpiai rejtvénykönyvet az ötkarikás játékokról. Megannyi élmény, megannyi szereplő. És persze az elmaradhatatlan, utánozhatatlan stílus, ami az olasz slágerek „magyarosítására” is jellemző volt. A mai kor gyermekének nem mondanak sokat az alábbiak, de Aradszky Lászlónak (Azzurro), Komár Lászlónak (Ciao, ciao Bambina), Korda Györgynek (Gitárom, beszélj most halkan; Találkozás) és Szécsi Pálnak (Mint a violák; Távollét) köszönhetően jó néhány fülbemászó dal őrzi a nevét. Az újságíróét, a hírlapszerkesztőét, akiről bár meglehet, kevesen tudják, de serdülőkorában kapus volt, igaz, a szülei nem sportos pályát szántak neki. A futballt abbahagyva a Nemzeti Sport, majd később a Népsport tudósítója lett, és ugyan dolgozott a Magyar Rádió olasz szerkesztőségében is, 1956-tól visszavonulásáig a Népszava karakteres sportrovatvezetőjeként vált igazán ismertté. Hét könyvet írt 1978-tól 1990-ig, az Athéntól Szöulig kivételével mindegyik a futballról szólt, hiszen a világbajnokságok történetét dolgozta fel.
Esztendőkkel ezelőtt az egyik kisebb, ma már nem létező kereskedelmi csatorna késő esti szórakoztató műsorában tűnt fel többször is, rendszerint elegánsan, amelynek meghívott vendégeként beszélt nem csupán a katarzis-erejű fordításokról, hanem az életről is. Akkor már közelebb volt a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz, de szellemi frissessége, életszeretete és persze karrierje irigylésre méltó volt.
Az Egy hamvas arcú kisgyerektől így jutottunk el a Sír a telefonig.
Eltelt közben több mint kilenc évtized.
Szép volt ez az élet, gyönyörű.
Mint a violák.
Az alábbi dalokkal a szövegíró Vándor Kálmán emléke előtt adózunk:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: