– A pesti vagányból vidéki srác lett?
– Alapból is vidéki vagyok, de nyolc év után elhagyni Budapestet nem könnyű – felelte a 25 éves Juhász László, aki az NB III, Nyugati csoportjában a 14. pozícióban telelő Csepelt hagyta el a CVSE hívó szavára.
– Leköltözött Ceglédre. Kiigazodik már a városban vagy egyelőre még sem ereje, sem ideje nincs felfedezni a helyet, ahol él?
– Nem egy nagyváros, de egyelőre még az időjárás és a fáradtság miatt nem igazán néztem még szét annyira, főleg, hogy ezen a héten költöztem ide.
– Sokat gondolkodott, maradjon-e Csepelen vagy mindenképpen távozott volna a télen?
– Mindenféleképpen távozni szerettem volna, ha nem most, akkor a nyáron, de jött ez a lehetőség és nem várhattam nyárig.
– El is köszönt az immár csak korábbi játszótársaktól?
– Nem tudtam még teljesen, ez még várat magára, de eljön az ideje. Nem hagyom el úgy a csapatot, a klubot, hogy nem köszönök el.
– Hat év nem kevés idő. Mi az, amit magával cipel a lelkében a Béke térről?
– Hááát, sok minden kavarog bennem. Nagyon sok minden történt velem ott – jó és rossz is. Rengeteg élmény, szeretet, no és nagyon sok embert ismerhettem meg, akiknek sok mindent köszönhetek. Hiányozni fognak, az biztos, de nézni fogom az eredményeiket és tartom velük a kapcsolatot. De hát a sport ilyen: ha menni kell, akkor menni kell, az élet nem áll meg.
– Mit vár öntől Varga Attila, a Ceglédi Vasutas edzője?
– Hogy mit vár, azt tőle kellene megkérdezni, erre nem tudok még válaszolni.
– Ismert valakit a keret tagjai közül?
– Igen, kettő volt csapattársam van Kecskemétről és otthonról.
– Egy, a gólokért és az előkészítésért felelős labdarúgónak mennyivel lehet másabb a kiesés elleni harc után egy bajnokesélyes, támadófutballra felesküdött csapatban futballozni?
– A feladatom valószínűleg itt is ugyanaz lesz, gólokat és gólpasszokat adni és segíteni mindenben a csapatot a feljutásban. Itt az üldözött szerepét töltjük be, míg Csepelen sajnos az üldöző szerepe jutott, ami nem nagyon tetszett. Szeretnék bajnok lenni a Cegléddel!