Új év, új remények – és ha Foci a köbön, akkor naná, hogy új rovat. Rendszeresen jelentkező sorozatunkban hölgy labdarúgók és férfi futballisták válaszolnak 2016-ban stílszerűen 16 kérdésre, elvégre a „16-oson belül” mindannyian otthonosan mozognak. Ezúttal Botló Ádám, az NB III, Keleti csoportjában szereplő Putnok FC kapusa osztja meg gondolatait honlapunk olvasóival.
1. Amennyiben visszatekint a 2015-ös esztendőre, mi az, ami elégedettséggel, és mi az, ami elégedetlenséggel tölti el?
Elégedett a magánéletemmel vagyok, ott hála Istennek, minden „fronton” rendben mennek a dolgaim. Viszont ami a szezonunkat illeti, van némi hiányérzetem, mert ha jobban koncentrálunk pár mérkőzésen, akkor közelebb lehetnénk a dobogóhoz.
2. Ha csupán egy dolgot említhetne, mi volna az, amit mindenképpen szeretne megvalósítani 2016-ban?
Kapusedzőként szeretnék a lehető legtöbbet fejlődni, tovább képezném magam.
3. Mikor kezdték meg a felkészülést?
Az alapozást közösen január 11-én kezdtük, de még előtte kaptunk egyhetes futóprogramot a mestertől, amit önállóan kellett elvégeznünk.
4. Mikor és melyik csapat ellen vívták az első edzőmérkőzést?
A Kisvárda volt az ellenfél, 3–0-s vereséget szenvedtünk.
5. A fárasztó edzések után mivel tud leginkább kikapcsolódni, feltöltődni?
Általában este kilencre érek haza, így már egyből az ágy jelenti nekem a kikapcsolódást.
6. Reálisnak tartja együttese eddigi szereplését?
Egy-két helyezéssel jobbat vártam magunktól.
7. Mi szükséges ahhoz, hogy az őszi idényhez képest a tavasszal előbbre lépjen a csapata?
Mindenképpen jól kell rajtolnunk, ez adhatna önbizalmat egy sikeres tavaszhoz.
8. A 2015/2016-os szezonban melyik meccsükre a legbüszkébb és miért?
A Magyar Kupában a szerintem NB I-es kerettel rendelkező Nyíregyháza saját szurkolói előtt csak a hosszabbításban tudott legyőzni minket.
9. Szintén a mostani évadot tekintve van-e olyan találkozó, amelyet mielőbb elfelejtene?
Igen, az utolsó fordulót! Cigándon 86 percet emberhátrányban játszottunk, hozzáteszem, ennek ellenére is jobbak voltunk a hazaiaknál. A vége 1–0-s vereség lett, a gólnál sajnos nagyot hibáztam…
10. Nem feltétlenül a csapata szempontjából, de mit tart a jelenlegi szezon legfőbb pozitívumának?
A csapategységünket emelném ki, edzésre is örömmel jár az ember, nincsenek klikkek, nincs széthúzás, ami valljuk be, nem túl gyakori.
11. És ami a negatívumot illeti a mostani évad kapcsán?
Nagyon szorítok egy csapattársamért (nem mondom a nevét), hogy a testmagassága végre elérje a 120 centimétert, de nagy bánatomra idén sem sikerült neki.
12. A pályán belül melyik az a tulajdonsága, amelyet a csapata érdekében leginkább kamatoztatni tud?
Erre a csapat vagy a mester tudna válaszolni.
13. Miben kellene fejlődnie?
Próbálom a testem karban tartani, mert sokáig szeretnék még a kapuban állni.
14. Űz-e valamilyen kiegészítő sportot a labdarúgás mellett, ha igen, mit?
Hobbiszinten megy a lábtenisz és az úszás, ezeket igazán kedvelem.
15. Mit jelent önnek, hogy hazánk közel négy és fél évtized után ismét részt vesz a labdarúgó Európa-bajnokságon?
Nemcsak mint magyar ember, hanem barátként is szorítok válogatottunknak, ugyanis Elek Ákos oszlopos tagja a csapatnak, akire mérhetetlenül büszke vagyok, egy igazi példakép! Az egész ország büszke lehet rájuk, végre mindenki büszke lehet a magyar futballra, és remélem, innen csak felfelé vezet majd az út!
16. Magyarország Ausztriával, Izlanddal és Portugáliával került egy csoportba a Franciaországban sorra kerülő kontinensviadalon. A fentiek ismeretében mit vár legjobbjainktól?
Én azzal is elégedett vagyok, hogy sikerült kijutni, igazi férfimunka volt! Hab lenne a tortán, ha pontot, esetleg pontokat tudnánk szerezni Franciaországban. Egyébként nem tartom lehetetlennek, az osztrákok és Izland szerintem a fogható kategória.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: