Új év, új remények – és ha Foci a köbön, akkor naná, hogy új rovat. Rendszeresen jelentkező sorozatunkban hölgy labdarúgók és férfi futballisták válaszolnak 2016-ban stílszerűen 16 kérdésre, elvégre a „16-oson belül” mindannyian otthonosan mozognak. Ezúttal Kelemen Adrián, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Dömsödi SE játékosa osztja meg gondolatait honlapunk olvasóival.
1. Amennyiben visszatekint a 2015-ös esztendőre, mi az, ami elégedettséggel, és mi az, ami elégedetlenséggel tölti el?
Ha az élet terén nézzük, mindenféleképpen azt mondanám, hogy sikerült saját lábamra állnom, és megkezdenem önálló életemet, remélem, minél sikeresebben, és rövid időn belül majd a párommal is együtt. Elégedetlenségről nem tudok beszélni, mert a 2015-ös évem nagyon jól sikerült.
2. Ha csupán egy dolgot említhetne, mi volna az, amit mindenképpen szeretne megvalósítani 2016-ban?
Minél jobb legyen, mint a 2015-ös.
3.Mikor kezdték meg a felkészülést?
A felkészülést a tervek szerint január 18-án kezdjük meg, persze a pályánktól is függ majd, hogy mennyit tudunk kint és mennyit teremben mozogni.
4. Mikor és melyik csapat ellen vívják az első edzőmérkőzést?
Erről még fogalmam sincs, annyit tudok, hogy a Magyar Kupában nemrégiben szépen szereplő, az NB I-es Debrecen ellen búcsúzó Géderlak bejelentkezett vagy be fog jelentkezni egy mérkőzésre, de hogy révbe üti-e, arról még nem tudok semmit.
5. A fárasztó edzések után mivel tud leginkább kikapcsolódni, feltöltődni?
Minél több alvással, de sajnos ez az időszak nem a pihenésről szól, hanem a munkáról, minden téren.
6. Reálisnak tartja együttese eddigi szereplését?
Abszolút nem! Tavaly erről beszéltünk, és akkor kijelentettem, hogy a bajnoki címért kell harcolnunk. Sajnos ez már nem elérhető, így az első öt helyezést tartom most reálisnak, de merészen elgondolkodom egy érmen is, mert nincs is olyan elérhetetlen távolságban!
7. Mi szükséges ahhoz, hogy az őszi idényhez képest a tavasszal előbbre lépjen a csapata?
Egy borzasztó jó és kemény alapozás! Valamint nagyon jó csapategység és összetartás.
8. A 2015/2016-os szezonban melyik meccsükre a legbüszkébb és miért?
Az utolsó fordulóban lejátszott, Alsónémedi elleni meccsünket mondanám. Ez a bajnoki volt az, amelyen végre azt a Dömsödöt lehetett látni, amelyik a tavalyi és az azt megelőző szezonban is joggal pályázott a dobogóért. Remélem, a tavasszal csak ezt a csapatot fogják a nézők, a vezetők és az edzők is látni!
9. Szintén a mostani évadot tekintve van-e olyan találkozó, amelyet mielőbb elfelejtene?
Három meccset említenék. Az első a Dabas elleni „hetes”, ez borzasztóan fájt mindenkinek, nem csak nekem. A mérkőzés után csak értetlenül ültünk ott az öltözőben és tanakodtunk, hogy másfél hónap alatt, amikor az Újlengyelnek Agócs Lali búcsúmeccsén mi rúgtunk hetet, onnan hogy tudtunk ide eljutni? A másik kettőt egyben említeném. Nálunk tudni illik, hogy a szezon két legfontosabb meccse a két szomszédvári rangadó, a Pereg és a Ráckeve elleni, és sajnos egyiket sem sikerült megnyernünk több hiba miatt is. Ez nem csak nekem borzasztóan fájó, hanem mindenkinek, de legfőképpen az elnökünknek, Csutinak. (Kovács Ferenc – a szerk.)
10. Nem feltétlenül a csapata szempontjából, de mit tart a jelenlegi szezon legfőbb pozitívumának?
Úgy gondolom, hogy a legnagyobb pozitívum pár napja derült ki, ami az együttes szempontjából is borzasztó jó hír, hogy nagyon jó barátom és csapattársunk, Bognár Sanyi németországi munkája befejeződött, így nemcsak kéthavonta jelenik majd meg a csapat körül, hanem újra ott lesz az alapozásnál és a meccseken. Sanyika nagyon meghatározza az öltözőn belüli hangulatot, és az egyik legfőbb eleme a társulatunk összetartásának, nem mellékesen remek futballista, aki az MTK-ban, a Honvédban nevelkedett és megjárta a korosztályos válogatottakat is, ami látszik a játékán is, így csak erősödik a középpályánk.
11. És ami a negatívumot illeti a mostani évad kapcsán?
Talán a játékvezetést mondanám, sajnos. Több meccsről is lehetne példákat hozni.
12. A pályán belül melyik az a tulajdonsága, amelyet a csapata érdekében leginkább kamatoztatni tud?
Nem tartozom a nagy spílerek közé, de nem tartom magamat ügyetlen játékosnak. Mindenféleképpen a küzdeni akarásomat, azt, hogy nem adom fel, és azt, hogy nem tudok veszíteni. És azért, hogy ne kapjak ki, muszáj csúsznom-másznom, ütnöm-vágnom. Néha ez nem tetszik az ellenfeleknek, de aki már évek óta játszik ellenem, az megszokta, akinek pedig frissek az élményei velem kapcsolatban, azok meg az évek során majd megszokják, mert nem hiszem, hogy változni fogok.
13. Miben kellene fejlődnie?
A játékomon gyorsítani kell, mert van, amikor sokat várok egy passzal vagy egy indítással, és ezzel ütemeket kések vagy kiugratásokat szalasztok el, és persze így az előre játékom is lassabb. A másik a borzasztó formaingadozásom, ezt kell kiküszöbölnöm, ami az ősszel volt. A mögöttünk lévő félévben talán három meccset tudnék mondani, amikor elfogadható teljesítményt nyújtottam, és ez nem jellemző rám. Főleg akik ismernek, azok tudják, hogy megpróbálok egyenletes, jó teljesítményt nyújtani minden mérkőzésen. Azon játékosok közé tartozom, akiknek volt még szerencséjük együtt játszani edzőnkkel, Kun Gerivel és ő sokszor mondja, hogy bennem látja azt a vezérszerepet a csapatban, amit ő töltött be, és ez az egyik legfőbb célom, hogy ez beteljesüljön teljes mértékben.
14. Űz-e valamilyen kiegészítő sportágat a labdarúgás mellett, ha igen, mit?
Ha a kispályázást nem vesszük egy kalap alá, akkor igen. Nagyon sokszor szoktam mondani, ha az USA-ban születek, tuti, hogy NFL-játékos lettem volna. Borzasztóan szeretem a tojáslabdás focit, van, amikor képes vagyok hajnalban fölkelni, hogy megnézzem a kedvenc csapatom meccsét, de sajnos sosem volt alkalmam kipróbálni. Fiatalabb koromban a foci mellett eléggé jól kosárlabdáztam és kézilabdáztam is. Egyszerre a foci mellett ment még ez a kettő is, de idővel elhagytam őket, hiába voltak a csábító szavak. A sportok között az örök szerelem a labdarúgás marad, nem hiába „próbálkozom” vele négyéves korom óta.
15. Mit jelent önnek, hogy hazánk közel négy és fél évtized után ismét részt vesz a labdarúgó Európa-bajnokságon?
Borzasztó nagy örömöt! Én sajnos abba a korosztályba tartozom, akinek eddig csak a csalódás jutott a válogatottal kapcsolatban, én nem élhettem meg azt az időt, amikor tőlünk rettegett a világ, és most nem feltétlenül az Aranycsapatra gondolok, hanem a hetvenes, nyolcvanas évek válogatottjaira is. A sok csalódás ellenére borzasztóan nagy magyar drukker vagyok, ha mondhatom így. Nagyon kevés olyan válogatott meccs van, amit nem láttam a tévében, internetes közvetítés során vagy akár élőben. Olykor, még ha hét közben rendeznek meg egy-egy meccset és ez persze egybe esik néha a délutános műszakommal, még akkor is meg szoktam oldani, hogy lássam a találkozóinkat. Szerintem ebből is kiderül, hogy mennyit jelent ez nekem.
16. Magyarország Ausztriával, Izlanddal és Portugáliával került egy csoportba a Franciaországban sorra kerülő kontinensviadalon. A fentiek ismeretében mit vár legjobbjainktól?
Sok embertől hallottam, hogy „jaj, milyen gyenge csoportot kaptunk”, meg „milyen csapatok ezek?”, csak ezek az emberek nem néznek a dolgok mögé. Portugália egy vereséget szenvedve jutott ki, Ausztria tíz meccsből kilenc győzelmet ért el, Izland pedig tíz találkozóból hatszor nyert és két döntetlent ért el. Már csak ezek fényében sem mondanám ezt olyan könnyű csoportnak, mint amit szoktam hallani innen-onnan. De még ezek mellett is látok esélyt arra, hogy legalább egy győzelem mellett egy ikszet is elérjünk, sőt, én még egy remit meg mernék kockáztatni. Lehet, hogy túl elfogult vagyok, de ez az én véleményem, a többit pedig majd meglátjuk júniusban. Reméljük, minél több sikerrel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: