EDZŐSORS. Koszta János már csak végszükség esetén áll a kapuba

Az ember már csak olyan, hogy jártában-keltében ismerősbe botlik. Koszta Jánossal és ezen sorok írójával pontosan ez történt.

Közel az ötvenhéthez már ne ugráljon az ember, pláne, ha ötvenhat évesen még ugrálhatott. Koszta János a tavasszal védett utoljára, és mint mondta, azóta már csak végszükség esetén áll a lécek közé. A Sajószentpéteren született, a nemzeti csapatban háromszor lehetőséget kapó kiváló kapus hétköznapi életet él, amit az is igazol, hogy a Pest megyei hipermarketben senki nem szólította meg sorban állás közben, igaz, hétfő este fél nyolc lévén csupán lézengtek az emberek az üzletben. A Videoton, a Vác és a BVSC egykori kitűnősége Újpesten tartott kapusedzést a zuhogó esőben – márpedig két kezén sem tudta megszámolni, hány cerberussal foglalkozik, ami azért jelent valamit. Legfőképp azt, hogy nem csupán remek labdarúgó volt, de jó szakember is vált belőle. Nagyjából tíz percig beszélgettünk, többek között szó esett Péter fiáról is, akivel kapcsolatban az a legfőbb hír – mint az korábban napvilágot látott honlapunkon –, hogy nem számít rá a „megye-egyes” Veresegyház. Hogy a „kis Kosztát” hová veti a sors, ma még kérdéses, az ellenben nem, hogy a „nagy Koszta” hová tartott. Haza, hiszen ahogy hétfőn, úgy kedden is felkel a nap.