Édes élet

Fetrengő Feri nem látta a fától az erdőt. Még szép, hiszen előbbi az alkoholt már csak nyomokban tartalmazó szaloncukorral teleaggatott tűleveles növény mellett feküdt a szoba közepén, miközben a tévében természetfilm ment. A távirányító persze messzebb volt, mint a norvégiai asztalcsapkodás a nyolc oktávtól, de Fetrengő Feri a fejét is nehéznek érezte. Arra emlékezett, hogy lift híján a kelkáposztaszagú lépcsőházban két szatyorral baktatott fel, de csak az egyikkel érkezett meg a harmadikra, jókora csörömpölések közepette. Két, egyenként félliteres barackpálinka, három Irány Iszok-sör meg egy kétliteres, Koccintós fantázianevet viselő, műanyag palackban forgalmazott tablettás nedű került elő, utóbbi egyenesen a villányi borvidékről. Fetrengő Feri így bulizta át a szilvesztert, de félkómásan már a jövőre fókuszált. Miközben a mexikói látnivalókról papolt a narrátor, képzeletben Franciaországban járt, ahol többezredmagával fog szurkolni a válogatottnak az Európa-bajnokságon. Persze addig még sok minden történik, mert bár a bajnoki cím eldőlt, a Magyar Kupa még korántsem lefutott sorozat, nem is szólva az NB II-es pontvadászatról. Fetrengő Feri már áprilisnál járt, amikor éktelen zajra riadt fel: megjöttek a szomszédok. Taki bácsi és Virág doktor helyett csak Kalmár Kata – akit a házban mindenki csak Kalinka Katinkának hív – és népi zenekara érkezett haza. És ez nem vicc, ugyanis a férje hegedül, míg a két fia közül a kisebbik brácsázik, a nagyobbik meg targoncázik a közeli szupermarket raktárhelységében. Fetrengő Feri immár négykézláb kúszott-mászott, egyenesen a konyhába, hátha maradt még néhány szelet zserbó a 2008-as karácsonyról, mert úgy égett a gyomra, mint a dubai szálloda. Édesség helyett csupán ismeretlen eredetű dobozos sörnek látszó tárgyat talált a vájlingok között a konyhaszekrényben, de Fetrengő Feri boldogan terült el a konyhakövön: ez az év is jól kezdődik.