December 29-én, azaz ma ünnepli 55. születésnapját Szeibert György, a Bp. Honvéd, a Volán, az MTK és a Ferencváros korábbi középpályása. Az alábbiakban az egykori kiválóságot köszöntjük: Isten éltesse sokáig!
Kilóra mérte az almát, a paradicsomot, ahogy vitte a kedves vendégnek a barna sört, illetve a kávét tejszínhabbal és két cukorral. Merthogy zöldséges és pincér is volt „Tojás”, aki a kilencvenes évek idusán egyszerűen eltűnt, majd néha feltűnt kisebb csapatoknál játékosként vagy éppen edzőként. A karrierje nem úgy alakult, ahogy eltervezte, de a jó svádájú férfi nem törődött ezzel. Nem úgy fogta meg a munka végét, hogy más is hozzáférjen. Így történt, hogy a görög Volosznál is megforduló fedezet manapság személy- és vagyonőrként dolgozik – nem a Magyar Nemzeti Banknál, hanem Angyalföldön, a Szegedi úti rendelőintézetben. Magánügy, de nagyjából félévente fordulok meg az egészségügyi intézményben a szokásos vérvétel miatt, és rendszerint ott ül a bejárattól jobbra, a monitor mögött. Mindig elegáns, ahogy a pályán is az volt. Persze szép is lenne, ha klottgatyában és elnyűtt-megnyúlt pulóverben igazítaná útba özvegy Bilibók Bélánét, született Borvendég Borbálát, merre is van az arra. Megtehetné ugyanezt a kispadon ücsörögve is lelkes és kevésbé lelkes fiatalokkal, mondjuk néhány villamosmegállóval odébb, a Hungária körút környékén, illetve a Kismartoni úton, netán a Fáy utcában vagy éppen a Megyeri úton. Meglehet, Szeibert György egy napon majd arra eszmél, hogy nem lát jól. Jön majd a Magyar Futball, született Hazai Labdarúgás, éspedig lassan, komótosan, beutalóval a kezében, útbaigazítást kérve. És akkor a meglepett férfi azt válaszolja, amit és ahogy ő is tett mindig az életben: csak előre, egyenesen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: