Az élete egy pillanat alatt megváltozott. Sulai Krisztina, a Tárnok KSK női csapatának támadó középpályása tehetetlenül szemlélte az eseményeket, sodródott az árral, aztán megállította a folyamatot. Ma már képes mosolyogni és könnyedén felfogni az olykor kegyetlenül nehéz életet.
Az illat majd a mennyországot idézi. A pokoli hónapok után kész felüdülés lesz a selymesen lágy, ínycsiklandó süteménytornyok mellé telepedni – nem egyedül, hanem családostól, azaz mindenestől. Ott lesznek majd mindannyian, csakúgy, mint a lassan magunk mögött hagyott évben annyiszor.
Több mint félmillió. A nyár elején megtartott jótékonysági bálon ennyi jött össze, de Sulai Krisztina nem a forintokból, hanem a végtelennek tűnő szeretet erejéből merített erőt. Tárnokon, Törökbálinton, Biatorbágyon és Halászteleken is összefogtak, hogy segítsék, bátorítsák a korábban a pályán sprintelő, labdát osztogató sporttársukat.
Huszonhat esztendősen az ember, ha nem a lakáshitelt nyögi, álmokat kerget, vágyakat dédelget, világmegváltó gondolatai vannak. Gyémántablaktörlővel felturbózott amerikai autócsoda vagy ötszobás budai palota helyett Sulai Krisztina megelégedne azzal is, ha visszakapná a régi, vibrálóan színes életét. A csinos sportolónő azonban hiába hajtogatta minduntalan a futball szeretetét és hangsúlyozta az egészséges életmód fontosságát, a sors közbeszólt. A diagnózis: szarkóma. Több mint fél tucat operáció és a sípcsonttól műtéti úton eltávolított lábfej után Krisztina néhány napig letargiába került, de szerencsére mára mindez a múlté. Az amputáció ellenére Veronika, a nem kevésbé dekoratív futballista-lánytestvér szerint Krisztina jól van testileg és lelkileg is. Meg kellett tanulnia protézissel élni, és már a futballra is egyre többször gondol, ami persze nem csoda. Az idézet vele van: „Mindig emlékezz, hogy a jelenlegi helyzeted nem a végállomás. A legjobb még hátra van.”
A pálya már várja, a karácsony nem. A legszebb ünnep legyen a legboldogabb.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: