Ami 2015-ben nem sikerült, 2016-ban összejöhet. Ezért küzd nem csupán Kucsák István, de a Dabas II. labdarúgó is, hiszen a 40 esztendős játékos-edző csapata jelenleg vezeti a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának tabelláját, márpedig mester és tanítványai mindent elkövetnek, hogy az állás a 30. forduló után se változzon.
Hogy jó úton jár efelé a társulat, azt nem csupán a legtöbb pont, hanem a legtöbb győzelem (11) és a legtöbb szerzett találat (58) is bizonyítja.
– Hisz a sorszerűségben? Avagy egyenesen igazságtalannak tartaná, ha a remek idénykezdet után nem a Dabas II. telelhetne az élen?
– A sorsszerűségben nem, és bár ez közhely, de az edzésekben, valamint az edzéseken elvégzett munkában mindenképpen – felelte Kucsák István, a Dabas II. játékos-edzője. – Nagyon kevésen múlt, hogy most nem másik edzőkolléga nyilatkozhat itt az első hely okán, és egy kicsit óvatosan is szeretnék miden mondatot megfogalmazni. Tehát nem a sorson múlik szerintem, hogy ki hol áll és végez félévkor, valamint év végén, de egyértelműen a Dabas II. csapata az egyik, amelyik ebben a mezőnyben sokat tett azért, hogy az első hely meglegyen, és az megérdemelt legyen.
– Az ősz utolsó játéknapja előtt gondolta volna, hogy a közvetlen riválisok közül szigorúan ábécé-sorrendben az Alsónémedi, a Dunavarsány és a Százhalombatta is pontokat veszít?
– Magyar labdarúgás, megyei II. osztály – bármi megtörténhet. Emellett valószínűbbnek tartottuk, hogy a 14. forduló alakul úgy számunkra, hogy ki tudunk bújni az ellenfeleink közül. Nem így történt, de természetesen nem is ez volt számunkra a fontos, hanem az, hogy az utolsó három mérkőzésünket megnyerjük, és akkor jó őszt zárunk – ezt beszéltük meg a csapattal közösen. Akkor maximum egy pont lett volna a hátrányunk, és az teljesen rendben lett volna, amellett, hogy éreztük, az első hely valamelyest „vár minket”, „jár nekünk”. Ezen a szinten elképzelhetetlenül sokat tettünk azért, hogy ez a csapat sikeres legyen, és itt elsősorban a játékosokra gondolok, a vezetőséggel kiegészülve. Minden dicséretem a csapaté, hiszen megteremtettük a lehetőséget, hogy kiemelt célért játszhassunk.
– Ha a szívére teszi a kezét, a kettő közül melyik kudarc a fájóbb? A Dunavarsányban elszenvedett 6–4-es vagy az Alsónémedi elleni 3–0-s vereség? Kérdezem ezt úgy, hogy mindkét esetben nyerő helyzetben voltak.
– Külön kell választani a két mérkőzést. Az Alsónémedi elleni bajnoki azért nagyon-nagyon fájó, mert lényegesen jobbak voltunk a mérkőzésen, sima 4–0 volt az eredmény. Sokat beszélhetnénk az okokról, mi és hogyan történt, miért került a ’Némedi birtokába a három pont, de csak annyit jegyeznék meg, hogy egy becsületes csapatot sújtottak buta szabállyal. A 36 éves Danyis Attila és a 40 esztendős Kucsák István játéka miatt volt ok az óvásra a megyei II. osztályban, olyan labdarúgók miatt, akik érvényes játékengedéllyel és érvényes orvosival rendelkeztek, illetve több éve az FC Dabas igazolt játékosai. Vicces, nem? Emellett sajnos a szabályt rosszul értelmeztük, de nem nekünk kell elgondolkodnunk, azt hiszem… A pályán történtek engem mindig jobban érdekeltek, de sajnos az igazság sokszor nincs összhangban a bizonyítható dolgokkal, emlékezzünk a fél évvel ezelőtti problémára is. Próbálunk tanulni az esetből, másoknak is kellene, bár tudom, hogy ez az égvilágon senkit nem érdekel. Ha sok csapat nem „ügyeskedne” a játékosokkal, akkor nem kellene ilyen szabályt hozni és alkalmazni. Tehát fociztunk egy jót, jobbak voltunk, nyertünk és adminisztratív okok miatt az ellenfelünk kapta a mérkőzés három pontját. Sajnos volt és lesz is ilyen még a labdarúgásban, persze ebben benne lenni nagyon fájó, ez kétségtelenül így van. A dunavarsányi mérkőzés pedig teljesen egyszerű meccs volt. Úgy érzem, erősebbek, jobbak voltunk és vagyunk, de azon a napon az ellenfél rúgott hat gólt, mi pedig csak négyet. Megérdemelten nyert akkor a vetélytárs, előfordul ilyen találkozó bárkivel. Azt hiszem, a dunavarsányiaknak a legjobb meccsük volt, míg a mi csapatunknál olyan dolgok történtek, amelyeket maximum ötévente egyszer láthatunk.
– Mentálisan és morálisan erősebbnek tartja a Dabas II.-t, mint júniusban vagy éppen a jelenlegi szezon elején?
– Jó kérdés. Mentális témákról beszélni a mi szintünkön? Oké, próbáljuk meg! A Dabas II. csapatában helyi srácok játszanak 95 %-ban, azzal a kiegészítéssel, hogy a sportegyesületnél utánpótlásedzőként dolgozó hét-nyolc kolléga van köztük. Éppen ezért – mivel aktívan edzősködnek – tudniuk kell, illetve kellene kezelni ezt a szintet és az ezzel járó mentális terheket. Természetesen a fennmaradó hat-nyolc játékos szintén ismert számomra minden szempontból, hiszen az elmúlt hat-nyolc évben a kezeim közt fociztak utánpótlás csapatokban. Tehát mentálisan lényegesen előrébb kellene járnunk, mint jelenleg vagyunk, de igazából érthető volt az apróbb visszaesés a 8-12. forduló között. Sajnos akkorra fogyott el a csapat, és nem fizikailag, hanem energiában. Történt két-három sérülés, valamint a munka, edzősködés, edzés, magánélet-„négyes””, egyszerűen „megette” a fiúkat. Ha cél nélkül focizgatnánk, akkor semmi gond nem lenne, de három éve, amikor megalakult ez a csapat, akkor én a megyei I. osztályt tűztem ki, az NB III-as gárda alá dolgozva. Azt bárki elmondhatja, hogy az én edzéseimen nem egyszerű focizgatás van, hanem a nagybetűs edzés az nagybetűs edzés. Azt mindenképpen elmondanám még, hogy a vetélytársak jó eredményei az őszi idény végére egyértelműen megerősítették csapatunkat, és ha a sérülések elkerülnek minket, valamint sikerül két-három hasznos játékost a keretbe tenni, akkor egy mentálisan nagyon erős brigád lesz tavasszal a pályán.
– Alapvetően azt kapta a társaságtól, amire számított? Úgy értem, a két döntetlen, két vereség a tizenegy nyert bajnoki mellett vállalható?
– A bajnokság elején az első két helyet tűztük ki magunk elé. Azzal, hogy a csoportok résztvevői megváltoztak, nem tudtuk, mire számíthatunk a mezőny felétől. Mint az látszik, a Százhalombatta és a Dunavarsány egyértelműen erős együttes, és velük nem számoltunk a bajnokság előtt két héttel. Emlékszem, jártuk a szomszédos települések csapatait figyelni, hogy ki milyen játékerőt képvisel és mi várható. Aztán… Összességében talán három ponttal többet számolhattunk volna, de ez mind csak elmélet. Rendben van ez az ősz úgy, ahogy van.
– Messze a legtöbb gólt szerezték, 58-at. Elvárta, hogy ilyen csatársorral és kiszolgáló személyzettel az elsőség ne legyen probléma, vagy ezzel a statisztikai elemmel nem kell különösebben foglalkozni?
– Azt gondolom, a játékosok személye egyértelmű magyarázat a szerzett gólok számára, és ne felejtsük el, hogy mi néggyel többet rúgtunk, mint ami szerepel a tabellán. Itt legalább hét-nyolc nevet kellene megemlítenem, de maradjunk abban, hogy a védelemben, a középpályán és a támadósorban is van több játékos, akitől gól várható, sőt, a cserepad is nagyon erős olykor-olykor ebből a szempontból. Úgy érzem, hogy 15-20 százalékkal több gólt kellett volna szereznünk a helyzeteink és a meccsek képe alapján. Sajnos többször nehéz a gól-motivációt fenn tartani, ha 20 perc után két-, három- vagy éppen négy találattal vezetünk. Az erősebb csapatok ellen is látható, hogy volt góltermés bőven.
– Volt olyan futballistája, akitől többet várt volna és kevesebbet kapott vagy éppen fordítva?
– Így visszagondolva sajnálom a játékosaimat néha. Aki ismer, tudja, hogy egy nyári strandfoci-meccsből, egy csapatközi lábtenisz-bajnokságból is képes vagyok presztízst csinálni, és szinte soha nem vagyok elégedett. Próbálom fejleszteni magam, de 40 év Magyarországon nem múlik el nyomtalanul, amellett, hogy alapvetően pozitív beállítottságú vagyok. Többször mondták a játékosok egy-egy nagy különbségű győzelem után, hogy „könyörgünk, egyszer mondd már, hogy elégedett vagy!” Próbáltam, mondom, tanulok én is nap, mint nap. Egyénileg mindenkitől többet várok, öt-tíz százalék pluszteljesítmény van a játékosokban, amely csapatszinten 20-25 százaléknyi javulásnak kell, hogy megfeleljen. Ehhez mindenképpen több edzésszámra és kevesebb problémára lesz szükségünk, gondolok itt a sérülésekre, betegségekre, kimerültségre. Mivel én vagyok a fiúk edzője, ezért nem ér meglepetésként sem a jó sem a gyengébb teljesítmény. Alapvetően azt kaptam és kaptuk egymástól, amit tudunk, amit várni lehetett ilyen jellegű problémák mellett. Összességében kiemelkedőt nyújtottunk, de még van tartalék ebben a keretben bőven. Tényleg nehéz lenne kiemelni akár öt nevet is, hiszen ez csapatmunka. A fiúk házon belül úgyis tudják, kitől mit, mikor, mennyit várok, vártam, és én tudom, mi, mikor, miért alakult úgy, ahogy.
– Várható minőségi igazolás a télen? Netán úgy van vele, előbb nyerjék meg a bajnokságot, aztán úgyis lesz lehetőségük újabb ászt vagy ászokat szerződtetni?
– Mint említettem, ez nem egy szokványos együttes megyei szinten. Itt talán két játékos kap utazásra költségtérítést, tehát nálunk nincs „pénz”. Nem is nagyon tervezzük, hiszen az egyesület struktúrája másképpen épül fel. Az NB III-as csapat az első, de a 250 főből álló utánpótlásnak teret kell adnunk, amely jelenleg a Dabas II. és a Dabas III. csapatainál valósul meg. Éppen ezért lenne fontos feljutni, hiszen a 17, 18, 19 éves játékosok egy-két megyei I. osztályú futball mellett és után talán könnyebben kerülhetnének az NB III-as csapathoz, ahol hasonló elvek mentén építkezünk, gondolok itt a dabasi, NB-s szintű játékosok visszaigazolására. Persze ez csak egy terv, ami jól hangzik, de ezt szeretnénk tartalommal megtölteni. Tehát a hosszú távú elképzelések a jelenlegihez hasonló utat mutatnak, avagy helyi játékosok és a klubhoz kötődő labdarúgók alkotnák a Dabas II., valamint az összes felnőtt csapatunk keretét is. Nem nagyon hiszem, hogy sok ilyen gárda lenne országos szinten a megyei I. vagy a II. osztály első felében. Éppen ezért nehéz lenne igazolnunk, persze azért vannak terveim és vannak játékosok, akik a segítségünkre lehetnek az előbbi feltételek mellett. Mivel én építeni szeretek és itt vannak alapok, nem tervezünk „nagy igazolásokat” előrántani, hiszen az csak pillanatnyi megoldás lehet, miközben itt azért lényegesen komolyabb dolgokról van szó.
– Jelen állapotában elhelyezhető a Pest megyei I. osztály „térképén” a Dabas II.? Tudom, hogy még csupán a pontvadászat felén van túl a csapata, ahogy azt is, hogy felkészült szakember, aki követi az első osztály eseményeit is. És ha abból indulunk ki, hogy a tavalyi újoncok közül a Dabas-Gyón és a Taksony sem a vert seregek között található…
– Csak óvatosan a Pest megyei I. osztállyal! Szeretnénk a hátralévő tizenöt mérkőzésünket megnyerni, akkor valószínűleg jó helyen végeznénk. Ha ez nem jön össze, akkor sem történik semmi, hiszen nem félévben és nem egy csapatban gondolkodunk, hanem egyesületben és közösségben. Ma már meg lehet nézni az utánpótlás-csapatainkat, a lányokon keresztül egészen az öregfiúkig. Bátran kijelenthetem, az összkép nagyon jól néz ki, de mint mondtam, én sosem vagyok teljesen elégedett, tehát a munka folytatódik egyesületi szinten, nem is kis tervekkel. Ezért dolgozunk, ez a célunk, de sok érdekes dolgot láttam már az elmúlt 20 éves edzősködésem alatt. Emellett kijelenthetem, hogy egy osztállyal feljebb semmilyen problémánk nem lenne, ha a játékot és az eredményeket kellene nézni. De mint említettem, mi építünk és építkezünk, aminek soha nincs vége és mindig adódnak előre nem látható fejlemények, amelyeket adott pillanatban kell megoldani. A kérdés az, hogy azokra hogyan reagálunk és hogyan sikerül a megoldás. A megyei I. osztály első felében lévő csapatok jelenleg erősebbek – mint ezt mindenki tudhatja –, de azért azt is elhiheti mindenki, hogy ideális feltételek mellett egy-két hónap alatt felvehető ez a tempó, sőt, Dabason mi ennél előbbre is tekintünk, akár az NB III-as együttest, akár az utánpótlást tekintve.
A Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában őszi első helyezett FC Dabas II.-ben pályára léptek: Magyari Sándor, Nagy Dominik, Volenszki Gábor – kapusok; Bálint Zoltán, Botlik Gábor, Bukovszki Balázs, Cemmel Péter, Dankó János, Danyis Attila, Dévai Csaba, Domonyi Roland, Farkas Krisztián, Farkas Roland, Fábri Ádám, Feczesin István, Fodor Gergő, Gáspár Tibor, Gugyerás Péter, Janicsák András, Kucsák István, Lanczkor Gábor, Láposi József, Pucsinszki Miklós, Ubornyák József, Varga Balázs, Zelovics Attila – mezőnyjátékosok. Játékos-edző: Kucsák István.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 68. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: