Hiába szerepelt jól az Újlengyel DSE a Pest megyei II. osztály, Keleti csoportjában, hiába szerzett 25 pontot és zárta az őszt az 5. helyen a társulat, a csapat nem Ásoth Dániellel vág neki a tavasznak. Az ok prózai: a játékos-edző szakított a labdarúgással – 31 évesen.
– Visszavonulós cikk lesz?
– Sajnos úgy tűnik, hogy igen – felelte Ásoth Dániel, az Újlengyel immár csak volt játékos-edzője. – Megmondom őszintén, máshol nem szeretnék futballozni. Ismerem magam, és hiába tartom magam értelmesnek, nehezen kezelhető ember vagyok a pályán, nagyon sokan nem szeretnek, persze leginkább a csatárok. Nem tudom, hogy változik-e a jövőben, adok magamnak fél évet, de mindkettőt elengedni nehéz lett volna, így maradok az Ikarus 2004-es csapatánál edző, a futball pedig… Már most hiányzik, de egyszerűen muszáj abbahagynom.
– A barátok, az immár csak egykori csapattársak mit szóltak?
– Fogalmazzunk úgy, hogy mindenki megdöbbent. Ugye, a sportbálon jelentettem be, ahol voltak szurkolók is. Bevallom, életem egyik legmeghatóbb jelenete volt, többen elsírták magukat, köztük a végén már én is, nem tudtam magamban tartani. Nagyon jóleső érzés, hogy az embert ennyire szeretik. Közel nyolc év alatt egy rossz szót sem kaptam, csak pozitívumot, a sok hülyeségemet is elnézték. Nagyon sokan nem hitték el, hogy vége, erről senki nem tudott, de azt gondoltam, annyival tartozom ennyi év után, hogy elköszönök a polgármestertől, a társaktól, a szurkolóktól, márpedig ennél alkalmasabb pillanatot nehéz lett volna találni. És igen, nehéz volt kimondani, mert bár tudok beszélni, talán nem is rosszul. össze is szedtem a gondolataimat, de nem volt egyszerű elmondani és átélni ezt az egészet. Most már könnyebben tudok erről beszélni.
– Jól meggondolta?
– Nem azért mondom, de nem sok ilyen fanatikus van a futballban akár Újlengyelben, akár máshol. Az évzárót mindig én szerveztem, engem hívtak bármivel kapcsolatban, a csapattársaim is megbíztak bennem. Úgy érzem, mindenkivel jó volt a kapcsolatom, elfogadtak a többiek, ha jó, ha rossz döntést hoztam. Nem fiatal az ember, igaz, öreg sem, de húsz éves koromban kellett volna továbbmenni, mert ez már csak afféle levezetős, örömszerzős rész volt. Nem lehet tudni, visszatérek-e, de én nagyon kevés esélyt látok rá.
– A meccsekre sem megy ki?
– Szeretnék kicsit saját magammal is foglalkozni. Elég volt az, hogy közel 25 évig minden programot tönkretettem a családban vagy éppen a barátnőknél. Jól tudom, hogy nagyon nehéz a másik oldalnak megértenie ezt a szenvedélyt, de van egy stabil, komoly kapcsolatom, mi több, a párom, Bettina kezét meg is kértem, így ha minden jól megy, jövőre esküvő lesz. A többiek persze mondták, akkor jövök Újlengyelbe, amikor csak akarok, de én meg olyan vagyok, hogy valamit vagy csinálok vagy nem.
– És akkor most marad az utóbbi.
– Nem mindenki gondolkodik így, én meg mindig is ilyen voltam. Ha a 25 év alatt hiányoztam is egy-két edzésről, annak megvolt az oka. Éppen ezért inkább úgy döntöttem, ha borzasztó fájó szívvel is, de befejezem, mert most ez a jó döntés.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: