Az élmezőny mögött. Bár a listavezetőtől 13 pontra található a hetedik helyen telelő Vasadi RSC, a Pest megyei III. osztály, Keleti csoportjában szereplő együttes szurkolóinak mégis van miért örülniük. Elvégre a 18 esztendős Bódi Krisztián sokadszorra csillogtatta meg kvalitásait, a benne szunnyadó tehetséget.
– Az egyéni teljesítményével vagy a társulata produkciójával elégedettebb?
– Az ősszel jól szerepelt a csapat, úgyhogy azzal – felelte Bódi Krisztién, a Vasad labdarúgója. – A 19 szerzett gólom lehetne több is, csak javítanom kell a helyzetkihasználásomon.
– Nagyobb koncentrációra volna szüksége?
– Az edzéseken kell nagyon odafigyelnem, mert ami ott berögzül, az a meccsen is vissza fog jönni.
– Van miből választani: melyik szezonbeli góljára a legbüszkébb?
– Meg nem mondom, ki ellen szereztem, de volt egy, amikor a félpályáról elindultam, három-négy ember mellett elsprinteltem és úgy gurítottam el a labdát a kapus ellen. Az tetszett.
– Érthető, hiszen van oka a büszkeségre.
– A csapat miatt igen, mert magunkhoz képest jók vagyunk, a középmezőnyben vagyunk, de a sok kimaradt lehetőségemre már nem szívesen gondolok vissza.
– Gólpasszai vannak?
– Annyira nem jellemző, ám néhányat kiosztottam.
– A tabella reális képet mutat?
– Igen, most megfelel a valóságnak, csak a végére nagyon elfogytunk sérülések, betegségek és eltiltások miatt.
– Hosszú távon mi a cél?
– Nekem vagy a csapatnak?
– Összefügghet a kettő?
– Nem tudom még. Ha úgy adja az élet, lehet, megpróbálnék feljebb lépni, mert szeretném kipróbálni magam másutt is.
– Keresik, hívják?
– Volt már szó róla, tavaly és tavalyelőtt is volt lehetőségem ificsapatba igazolni, a Szent István SE-hez.
– Aztán csak nem ment. Miért?
– Konkrétan nem tudom megmondani a választ. Én sem, a szüleim sem igazán akarták, így végül maradtam.
– Ha már szülök: az édesapja, Bódi József egyben az edzője is. Kellemes állapot?
– Nem kényes a helyzet, nincs semmi gond, sőt, mondhatni jó, de mert én vagyok a fia, attól még nem játszanék. Nem azért vagyok kezdő, hiszen nincs velem kivételezés.
– Jobban szem előtt van a gyakorlásokon?
– Heti két edzésünk van, és igen, egy fokkal szigorúbban bánik velem, mint a többi játékossal.
– Miként viszonyul ehhez?
– Így jobb, mert nekem is jobban oda kell figyelnem magamra, hogy még inkább odategyem magam.
– Amennyiben nem sikerülne a gólkirályi címet elhódítania, viszont ugyanúgy a középmezőnyben zárnának, mint az ősz végén, nagyon nekikeseredne?
– Az a baj, hogy volt már néhány ilyen alkalom…
– Mármint?
– Az ifiben és a felnőttek között is második lettem egyazon évben a góllövőlistán. Egyszer már remélem, csak sikerül.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 67. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: