ESZEL-ISZOL. Akivel falatozunk: Bruckner András (Vecsés)

A futballista nem csupán fejel, szerel vagy gólokat szerez, hanem naná, hogy táplálkozik is. Ismét rendszeresen jelentkező, részben megújuló rovatunkban hölgyeknek és uraknak adjuk át a képzeletbeli kötényt, amelyben kifejthetik, mi a kedvenc ebédjük vagy éppen mit fogyasztanak a mérkőzések előtt. Ezúttal Bruckner András, a Pest megyei I. osztályban szereplő Vecsési FC labdarúgója osztja meg gondolatait a nem szigorúan konyhán belüli tapasztalatairól.

Amit „kifőznék” erre a szezonra a csapatomnak: Mindenképpen a bajnoki cím a célunk, és ezáltal a feljutás. Fokozatosan áll össze a csapat, így azt gondolom, ha egyben vagyunk, akkor nem állíthatnak meg minket. Egyénenként és csapatként is kiváló a brigád és a stáb, amely velünk dolgozik. Az edzőnk próbálja kihozni belőlünk a maximumot, mi pedig minden tőlünk telhetőt megteszünk a diadal elérése érdekében, ez lesz a siker kulcsa. Jó pozícióban telelünk, tavasszal visszatérünk a dobogó legfelső fokára!

Az ideális reggelim: Tükörtojás-párti vagyok, egy reggeli négy-öt tojásból igazán ideális, de a müzli joghurttal és egy kis gyümölccsel is a kedvenceim egyike.

Az ideális ebédem: Nyilván ez attól függ, hogy meccs- vagy edzésnapon van-e, de a csirke-rizs kombináció vagy a tészta nálam általános étrendnek számít, elég energiával és tápanyaggal.

Az ideális vacsorám: Személy szerint szeretek jóllakni este is, de a vacsorám igencsak változó, de mindenképpen valami könnyebbet fogyasztok.

Ha „bűnözöm”, akkor… Élek-halok egy jó szalonnáért. (mosolyog)

Ha gyümölcs, akkor… Banán, narancs, eper. Sokfélét szeretek.

Ha édesség, akkor… Az epres csoki bármikor jöhet.

Ha üdítő, akkor… Gyömbér, limonádé.

Ha alkohol, akkor… Whisky-párti vagyok. (mosolyog)

Kávé vagy tea? Egy reggeli kávé mindig kell, de napközben inkább tea.

Szotyi vagy tökmag? Egyiket sem igazán szeretem.

Amit „bedobok” meccs előtt: Banán, csoki, Powerade.

Amit „bedobok” meccs után: Egy órával a mérkőzést követően egy nagyobb étkezés és rengeteg folyadék.

Tovább a blogra »