Rend, fegyelem, alázat. Ebből a hármasból nem enged Lipcsei Péter, a Ferencváros II. edzője, az FTC legendája, aminek meg is van az eredménye, ugyanis az NB III, Nyugati csoportjában szereplő zöld-fehérek az első helyről várják a bajnokság tavaszi folytatását.
A gólok és a pontok futószalagon érkeztek. „Gyári munkásból” nem volt hiány a IX. kerületben, hiszen 2015-ben rengeteget dolgozott futballista, edző és masszőr is a minél jobb szereplésért. Az első pozíció azonban minden kifulladásig tartó tréninget, minden izzadtságcseppet megért.
– Nesze semmi, fogd meg jól? Jelenleg ugyanaz a helyzet kicsiben, mint nagyban: ahogy az élvonalban, úgy a harmadosztályban sincs jobb az FTC-nél, csakhogy az ügyes ferencvárosi fiatalok előtt bezárul a kapu a nyáron, mert hiába lehet bajnok a Fradi második csapata, mindez csak az annalesekben marad meg afféle lenyomatként, mert a társulat nem válthat osztályt.
– Ezzel együtt kell élni, hiszen ilyen szabályt hozott az MLSZ – mondta Lipcsei Péter, az FTC egykori 58-szoros válogatott labdarúgója, a Ferencváros II. 43 esztendős edzője. – A lényeg az, hogy a srácok fejlődjenek és minél több olyan játékost adjunk fel, mint például Nagy Ádám, aki ma már a válogatott erőssége. Jelen pillanatban az első helyen vagyunk, de a tavasszal sajnos nem leszünk ott az elején, mert hallom, hogy három-négy játékost el akarnak vinni, márpedig így nehéz lesz dolgozni.
– Mindez amennyire szomorúsággal tölti el, annyira örül is neki?
– Valahogy úgy. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert vagy az NB II-be, illetve az NB I-be kerülhetnek a srácok, a Ferencváros vezetői pedig úgy döntöttek, félévet játszottak az NB III-ban, a felnőttek között, most próbáljanak meg érvényesülni a másodosztályban, aztán majd kiderül, van-e sanszuk az élvonalra. Kíváncsian várom a fejleményeket, ám az nem titok, hogy elsősorban a Soroksár jöhet szóba, hiszen az egyik fiókcsapatunk, amely jelenleg nem jó pozícióban van, segíteni kellene, hogy mindenképpen bentmaradjanak az NB II-ben.
– Úgy gondolja, hogy akik a Ferencváros második csapatából előrelépnek, azok nem csupán megállják a helyüket, de tolják is majd az NB II-ben finoman fogalmazva is visszafogottan teljesítő együttes szekerét?
– Őszintén elmondtam nekik, hogy a fejlődésük szempontjából nyilván váltani kell, viszont az NB II és az NB III között óriási a differencia. A nyár óta a Haraszti úton készül Valencsik Dávid és Zsivóczky-Pandel Péter, és ha most három futballista csatlakozik, akkor a realitás talaján maradva, amennyiben öt fiatal játékos folyamatosan, egyszerre lesz a pályán, a Soroksárnak nagyon nehéz lesz a másodosztályú tagság meghosszabbítása. Nem azért, mert nem tehetségesek a srácok, hanem mert az öt fiatalnak a fejlődésük szempontjából játszani ildomos, de az eredményre is figyelni kell, és a kettő együtt nagyon nehéz lesz. Ez az én véleményem, és most ugyanazt mondom, amit nekik: cáfoljanak rá, mert ha bentmaradnak, az a legjobb. Ám az NB II-ben sokkal gyorsabb a ritmus, többet kell futni, ám mondom, én örülnék a legjobban, ha mindhárom, ez esetben meg nem nevezett labdarúgó visszatérne a nyáron a Ferencváros első csapatához.
– Azt mondta, az FTC II. nem fog az élen végezni. A ferencvárosi utánpótlásban nem lát olyan fiatalokat, akik a jelenlegieknek segíthetnének?
– Látok, viszont velük még eredményt nem tudsz elérni. A mostani U19-es csapat tagjainak – akik közül hárman-négyen minden bizonnyal felkerülnek hozzánk, de ez attól is függ, hányan távoznak – még korai a felnőtt futball. Ezekkel a srácokkal másfél éve dolgozom együtt, az U21-es bajnokságban elég sokat edzettünk, így már tudják, miről van szó, de a mostani U19-es gárdában lévők többsége 1998-as születésű, tehát 17 évesekről beszélünk. Nincs ezzel semmi probléma, beteszek a csapatba 1997-es, 1998-as vagy 1999-es születésűt is, csak sanszos, hogy nem leszünk eredményesek.
– Lipcsei Péter szigorú edző?
– Most már igen. Próbálom megtalálni a hangsúlyt, ám az első két évre az ment rá, hogy játékospárti voltam. Ahogy abbahagytam a labdarúgást, úgy próbáltam foglalkozni a srácokkal, mintha még futballista lennék, de rájöttem, nem szabad.
– Visszaéltek a helyzettel?
– Nem mindenki, de volt egy-két futballista. Sokkal keményebben kell fogni a 17-18 éves gyerekeket, és úgy gondolom, ennek meg is van az eredménye. Természetesen úgy kezelem őket, mintha a saját fiaim lennének, de a rend, fegyelem, alázat hármasból nem engedek. A Ferencváros mezét hordják, kötelességgel tartoznak a szülők, a csapat és a klub felé. És itt most lehet akár pitiáner dolgokra is gondolni, például sáros cipővel nem jöhetnek be az öltözőbe, levetetem velük az öltözőfolyosón, könnyítsük meg a takarítónők munkáját! Az öltözőn kívül van a cipőmosó, mossák le ott, aztán zokniban vagy mezítláb besétálnak az öltözőbe. Nem kövön kell mászkálniuk, hanem linóleumon, így nem fog egyikük sem megfázni. Amúgy a késésért ugyanúgy büntetések voltak, mint egyéb ok miatt.
– Sokszor csörrent meg a kassza?
– Nem feltétlenül, a fegyelmezetlenségekért persze igen, mert a sárga és a piros lap – ha nem a csapatot szolgálta – büntetéssel járt ugyanúgy, mintha valaki a játékvezetőnek beszólt vagy olyat csinált, ami nem felelt meg a fair play szellemének. Néhány késés volt, de a szezon végén kivesszük a csapatkasszából a pénzt, és elmegyünk valahová közösen. Egyébként ne nagy összegekre gondoljon, egy perc késés 500 forint, afféle jelképes összeg, hogy mégis legyen valami. Előfordult, hogy valaki öttel később érkezett, annak értelemszerűen 2500 forintot kellett bedobnia.
– Ebben a félévben mire lehetett a legbüszkébb a Ferencváros II. edzője?
– Mindenképpen az eredményességre. Nem gondoltam volna, hogy a tizenhat bajnoki mérkőzésből tizenkettőt megnyer a csapat. A nyáron az U21-es pontvadászatot megnyertük, de úgy voltam vele, ez az NB III-ban kevés lesz. A hozzáállásra sem lehet panaszom, még akkor sem, ha nyilván volt egy-két olyan meccs, amelyikkel nem voltam elégedett, de a játékosok sem robotok, nem minden bajnokin képesek ezerszázalékosan koncentrálni. És ami természetes már, az edzéseken egy emberre sem kellett rászólnom, nem kellett senkit sem az öltözőbe zavarnom, szóval tényleg jól dolgoztak a fiúk, egy szavam sem lehet rájuk.
– Amit az imént említett, az a csapat pozitív kritikája, ugyanakkor a mezőny negatívuma is.
– Magyarországon a jóindulatú emberek azt mondják, gyenge a bajnokság, főleg akkor, amikor első vagy.
– Megkapta?
– Egy-két ilyen és ehhez hasonló megjegyzés eljutott hozzám, miszerint a Nyugati csoport nagyon gyenge, de ezzel én már nem foglalkozom. Nem olvasok internetes hozzászólásokat, mi több, nem vagyok fenn a Facebookon sem, inkább a munkában hiszek, mivel tudom, mit végeztek el a srácok, milyen melót tettünk bele. A csapatomnak erőnléti problémája soha nem volt sem az U21-ben, sem itt, de korábban az NB II-ben sem. Az elmúlt hét péntek délután, az utolsó edzésen is azzal váltam el tőlük, hogy „kössétek fel a gatyátokat, mert január negyedikén kezdünk, és nem lesz könnyű a felkészülés”, viszont a másik példa ott van előttük.
– Éspedig?
– Nagy Ádám esete. Márciusban, áprilisban még nálunk játszott az U21-ben, most meg a Ferencváros és a magyar válogatott standard tagja. Micsoda sikereket ért el közel félév alatt! Ez legyen a példa mindenki előtt, ha ő meg tudta csinálni, akkor más is. Ezúton is köszönöm a kollégáimnak, amennyi melót beleraktak, és ez a stábom minden egyes tagjára érvényes, mert ez a történet nem rólam szól, hanem az együttesről. A naptári évben januártól idáig 30 tétmérkőzést vívtunk, és csak kétszer szenvedett vereséget a csapat. Egyszer, amikor már megnyertük az U21-es bajnokságot, és volt még hátra négy forduló. Kikaptunk itthon a Honvédtól, valamint nemrégiben szintén hazai pályán a Mosonmagyaróvártól. 24 meccset megnyertünk, négyszer ikszeltünk, ami csodálatos, nagyon jó eredménysor. Ebből kell erőt meríteni és továbbdolgozni. Lehet, hogy nehezebb lesz a most feljövő fiataloknak, de be kell állni a sorba és ugyanúgy dolgozni. És igen, elképzelhető, hogy nem lesz ekkora sikerünk, mint ez az őszi elsőség, de a lényeg az, a munkából és a fegyelemből nem fogok engedni.
– Jól vettem ki a szavaiból, hogy nagyon büszke Nagy Ádámra?
– Abszolút, mert amikor idekerült két és fél éve hozzánk, bár már akkor is vékony gyerek volt, de egyből megragadott az alázata és az a munkamorál, ami jellemzi. Egyszer sem kellett rászólni, alázatos volt, az edzések előtt jött negyvenöt perccel vagy éppen egy órával, ment a konditerembe és dolgozott. Mindenkinek megvan az erősítőprogram, mikor mit kell megcsinálnia, rájuk van bízva, hiszen nem tudsz 20-22 ember mellé odaállítani egy-egy erőnléti edzőt. Magától kell, hogy jöjjön, és Nagy Ádám magától építette fel, és amit elmondtam, tessék, itt van az eredménye. Amikor először láttam Fradi-mezben az NB I-ben, azt jó volt megélni, amikor pedig a válogatottban is, nagyon büszke voltam még akkor is, ha ez nem az én érdemem. Legfőképpen az övé, mert a pályán belül és kívül is becsületes gyerekről van szó, és a kapcsolatunkra jellemző, hogy ezen a napon (november 27., péntek – a szerző) is beszéltem vele, és remélem, továbbra sincs megállás. Egyszerűen tovább kell lépni. Akarjak az első csapatban játszani, minél többször. Mindig azt mondtam a játékosoknak, hogy állítsanak fel maguk elé egy célt. Megvan a válogatottság? Szeretnék 25-ször szerepelni címeres mezben! Magyar bajnok vagyok? Szeretnék ötvenszeres válogatott lenni! Szeretnék nemzetközileg jegyzett csapathoz menni, amelyik meghatározó tagja a kontinensnek, és amire felnéz Európa. Valami célt mindig ki kell tűznöd magad elé, és hála Istennek, Nagy Ádám mindig is vevő volt erre.
– Nagyjából lehet sejteni, mit ad a magyar futballnak az Európa-bajnoki részvétel, de mit ad Lipcsei Péternek?
– Óriási büszkeség volt ennyi ember előtt és ilyen fantasztikus hangulatban magyarnak lenni, mert ami kinn fogadott a stadionban, az valami parádé volt. Ahogy pedig ezt a két mérkőzést lehozta a válogatott, az előtt le a kalappal. Mindenki küzdött-hajtott, és ezzel óriási boldogságot okoztak egész Magyarországnak. Ránk fért, mert 44 éve voltunk legutóbb kontinenstornán, ami nagyon hosszú idő. Mindenki azt akarja, innen már minél tovább jusson a csapat, én viszont azt, hogy először örüljünk. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a srácok maximálisan odateszik magukat, hogy minél jobban szerepeljenek az Európa-bajnokságon. Izguljunk a sorsoláson december 12-én, nézzük meg, kiket kapunk. Bízom benne, talán legjobb harmadikként továbbjuthatunk a csoportból, mert ha a norvégokon túlléptünk, miért ne kaphatnánk ismét jó ellenfeleket? Bárhogy is lesz, az nyilvánvaló, hogy az Eb-n magyar mezben ülök le a tévé elé családostul, és úgy szurkolunk, ahogy csak lehet.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 67. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: