A szünetre nem maradt kétség. Egy félidő után 4–0-ra vezetett a Fót a Visegrád ellen a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjának őszi 15., „papíron” 1. fordulójában, a házigazda végül 5–1-es sikert aratott a 22 éves triplázó, Kocsi Bence vezérletével.
42 percre volt szüksége a remek évzáráshoz – vagy éppen a nagyszerű visszatéréshez. A hátsó alakzatból a támadósorba vezényelték Kocsi Bencét múlt vasárnap délután, aki meghálálta a bizalmat.
– A hátvéd, aki mesterhármast szerzett. Túl azon, hogy jól hangzik, egyúttal nem csupán a győzelemhez gratulálok!
– Köszönöm szépen – vágta rá határozottan Kocsi Bence, a Fót labdarúgója.
– Jól sikerült a helycserés támadás.
– Meglepett a döntés, mert eddig tényleg védőként futballoztam. Az előző fordulóban bal oldali középpályás voltam, ám az edzőnk most feltolt, egyedül engem, úgy, hogy a másik két csatárunk 15 gólos. Oka nem nagyon volt a változtatásra, mégis engem jelölt csatárnak, és szerencsére bejött ez a döntés.
– Világéletében támadóként futballozott?
– Többnyire csatár voltam.
– Ezek szerint eddig csupán kényszerűségből szerepelt a hátsó alakzatban?
– Igen, mert volt egy sérülése a jobbhátvédünknek, így a helyére kellett visszamennem.
– Reálisan nézve volt négygólos különbség a Fót és a Visegrád között múlt vasárnap délután?
– Talán még nagyobb is, mert a lecserélésem előtt kihagytam egy ziccert, a kapussal szemben voltam, no és néhány úgymond üres kapus lehetőséget is elpackáztunk, szóval mindenféleképpen megérdemelt a győzelmünk.
– Az ön szempontjából négy helyzet, három gól a termés?
– Pontosan így van.
– Melyik volt a legszebb?
– Nem tudok választani, mivel kétszer álltam a kapussal szemben, így csak el kellett gurítanom a labdát, a harmadik pedig üres kapus szituáció volt. Azt gondolom, a társaknak több érdemük van ebben, de oda kellett érni.
– Az 1. forduló meccseit játszották az elmúlt hétvégén, így jobban is járna a Fót, hiszen a 2. helyen állomásozna, 15 játéknap után viszont csupán 3. a társulat.
– Az ezüstérem természetesen jobb lenne. A Budajenőt el lehetett volna kapni, a Dunabogdány viszont jobb volt nálunk, míg a Páty ellen semmi nem jött össze, egy helyzetből kaptunk egy gólt, míg odaát a gólvonalról is mentettek.
– Van oka az elégedettségre? Vagy inkább a hiányérzet az erősebb?
– Személy szerint voltak hibáim, de összességében jó volt ez a félév, ahogy az előző is, de az őszi idény sikeresebb volt egyénileg és csapatszinten is.
– Célként fogalmazták meg a feljutást?
– Az első három hely valamelyikét céloztuk meg, ezért küzdünk, de ez a realitás. A Dunabogdánynak ráadásul van még egy elmaradt meccse, ám ettől mi még tavasszal is harcolni fogunk, hogy előrébb lépjünk.
– Veresegyház, Szada, Galgamácsa, Fót. Mi lesz a következő lépés?
– Hosszabb távon szeretném kipróbálni magam feljebb is, remélem, hogy sikerülni fog, ám az lenne a legjobb, ha a „megye-kettőben” sikerülne, mégpedig a Fóttal.
– Mi kell hozzá? Jó felkészülés, illetve erősítés?
– A kettő együtt, de talán már egy remek alapozással is előrébb lennénk.
– A lendülete kitartott volna még egy-két hétig?
– Még játszottam volna, ahogy minden héten.
– A bajnokságban szünet következik, de ön nem áll le a mozgással, a labdarúgással?
– Beneveztünk a csapattal a Pest megyei futsalbajnokságra, így a télen Gödöllőre meg Vácrátótra fogunk járni. Nálunk nincs tél vagy nyár, mi mindig futballozunk.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 66. lapszámában.
Meghálált bizalom
„Kisgyermekkora óta ismerem Bencét, hiszen Veresegyházon, az előkészítőben nálam volt. Aztán elment Galgamácsára, én pedig máshová kerültem, de ismét megtaláltuk egymást, miután a télen visszajött Fótra játszani. A múlt vasárnapi, Visegrád elleni meccsen kicsit változtattunk, miután eddig hiányzott a jobbhátvédünk és azon a poszton futballozott, most viszont előre tettem, csatárként, és meghálálta a bizalmat, hiszen három gólt szerzett.”
BÁNFALVI JÓZSEF, a Fót edzője
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: