Tizennégy éves kora óta a Ferencváros korosztályos csapataiban pallérozódott. A Salgótarjánban született balhátvédnek sikerült az, ami megannyi egykori csapattársának nem: bemutatkozni és stabilan futballozni az FTC első csapatában. Sváb Dániel mára messze került az Üllői úttól, a 9 év után távozó 25 esztendős labdarúgó közel egy hónapja csatlakozott az NB II-ben szereplő Szigetszentmiklósi TK-hoz.
Történhetett volna minden másként is. Még mindig futballozhatna a német Energie Cottbusban, ahogyan a 2013/2014-es évadban, csakúgy, mint annak idején Sebők Vilmos vagy Vasile Miriuta. Netán viselhetné a bolgár CSZKA Szófia mezét, amely klubbal nagyon is közelinek tűnt a megállapodás, aztán az üzletből mégsem lett semmi. Ehelyett az elmúlt hétvégén hazai környezetben készült, éspedig a Vác elleni mérkőzésre. Nem a honi első-, hanem a másodosztályban.
– Nehéz volt a váltás? Merthogy 2015 tavaszán, Mezőkövesden nem ugyanazért küzdött, mint most ősszel, Szigetszentmiklóson.
– A váltás mindig valamiféle újdonságot hoz – felelte Sváb Dániel. – Itt ugyanúgy megvan a cél, nyilván nincs kimondva az első osztály, de az erős középmezőny, illetve a csapatépítés igen. Mindenhol teljesíteni kell, mindenhol jól kell játszani, márpedig a mezőny kiegyenlített, így nem lehet azt mondani, hogy bármelyik együttes is kiemelkedne.
– Többé-kevésbé az fogadta, amire számított?
– Sok srácot ismertem már, ellenfélként is játszottunk, meg aztán az utánpótlás-válogatottban is futballoztunk együtt némelyikükkel. Ismerem a várost, a körülményeket, úgyhogy igen.
– Szép, amit mond, csakhogy nem itt volna a helye.
– Köszönöm, hogy így gondolja, én is szeretnék az NB I-ben játszani, de az élet így hozta. Ahogy már mondtam, mindenhol teljesíteni kell. Így alakult, de nem bánok semmit abból, ami megtörtént, mert minden csak erősebbé tesz. Ugyanúgy kell dolgozni, kihozni magamból a legjobbat, mint külföldön vagy az élvonalban.
– Mi volt a baj például Győrben?
– Nem éreztem semmi problémát, egyszerűen így alakult. Horváth Ferencnél érkeztem, a csapat nem teljesített jól, volt egy kis kuszaság, jön-e az új edző vagy sem, aztán Miriuta László érkezett. Két meccse volt, az egyiken játszottam, gólpasszt is adtam, majd azt mondták, nem számítanak rám. Nem tudom az okát, hogy miért.
– Nem lehet könnyű egy ilyen szituációt megélni.
– Mindenképpen nehéz, de ilyen a foci. Valakinek így, valakinek úgy sikerül, azonban a kudarcot sem szabad megélni nagyon negatívként, ahogy a sikert sem túlzottan pozitívként, mindig a földön kell maradni és tudni, mi a következő lépés. Így alakult, ez lett belőle? Itthon az a baj sok játékosnál, hogy egy ilyen élményt nem tud úgy feldolgozni, ahogyan kellene, és nem tud továbblépni, ott ragad a szituációban.
– Azért az csak meglepte, hogy az NB I-es Győri ETO-ban szerepelt, aztán hipp-hopp, lett az NB III, Nyugati csoportjába besorolt ETO FC-Győr.
– Sajnálatos dolog, hogy így alakult, ahogy az is, ami Győrben történt. Voltam kinn az NB III-as meccsükön, és tudom, hogy ott nagyon sokan szeretik a focit, és lesz is jó futball, legalábbis nagyon remélem. Furcsa, de ilyen az élet.
– A Ferencvároshoz mit szól? Gyönyörű aréna, verhetetlen csapat, közelítő bajnoki cím.
– Egyértelműen úgy látom, a Fradinak nincs ellenfele a bajnokságban, és ezt nemcsak a tabella tükrözi, hanem az FTC játéka is. Úgy néz ki, a kiváló munka kezd beérni.
– A IX. kerületben töltötte a fél életét, így aligha önön fog múlni, de lesz még a Fradi játékosa?
– Ön mondta ki, én meg nem tudom, mit hoz a jövő. 25 évesen azt kell mondanom, bőven van még időm a futballban. Fiatalnak tartom magam, bármi megtörténhet. Az a cél, hogy stabilan tudjak játszani az NB I-ben, aztán meglátjuk.
– A közelmúltban nem is hívták az élvonalba?
– Nem volt konkrét megkeresésem, ami arról szólt, hogy üljünk le és tárgyaljunk. Ezen nincs mit szépíteni, így volt, és nem kell rajta mit szégyellni vagy tagadni. Ha lett volna több mint lehetőségem, most valószínűleg az NB I-ben futballozom.
– Fájó pont? Hiszen valamit mégiscsak letett arra a bizonyos asztalra az első osztályban, nem mellékesen stabil utánpótlás-válogatott volt.
– Hogy is fogalmazzak. Nem foglalkoztam ezzel, éppen azért, mert pozitív személyiségnek tartom magam és így próbálok gondolni mindenre. Egyszerűen így alakult, lecsökkent az NB I-es csapatok létszáma, ez van. Külföldön volt lehetőségem több is, amelyek nem sikerültek, ám mindig megkaptam, hogy nem a játékommal volt a gond. Ilyen a futball, de minden más foglalkozásban is megvannak a nehézségek, nem szabad arra gondolni, hogy mi nem volt jó, hanem csak arra, mi visz előre. Ugyanúgy edzettem minden nap, amikor nem volt csapatom, sőt még keményebben, volt, hogy napjában háromszor is. Éppen azért, ha jön egy lehetőség, ott tudjak lenni, a szó minden értelmében. Amikor nem volt egyesületem, akkor Mosonmagyaróváron edzettem. Ezúton is szeretném megköszönni a segítséget a helyi csapatnak és a vezetőknek, hogy lehetőséget biztosítottak nekem. Aztán jött a szigetszentmiklósi lehetőség, Vágó Attila edző megkeresett, és úgy érzem, be tudtam illeszkedni, mert hiába nem volt több hónapja csapatom, az erőállapotom megfelelő.
– A külföldi próbálkozások erősebbé tették?
– Egyértelműen, mert tapasztaltabb vagyok általuk. Láttam más futballkultúrákat és országokat, márpedig én próbálom mindenből kimerni azt, amellyel előreléphetek, több lehetek. A szigetszentmiklósi volt a legerősebb és legstabilabb lehetőségem, valamint számomra is a legjobb megoldás, éppen azért, hogy játszani tudjak. Meglátjuk, hogyan alakul a közeljövő.
– Rövid vagy hosszú távon tervez a Pest megyeieknél? Vagy ha a sors úgy hozza, a télen „dobbantana”, netán úgy van vele, a nyárig mindenképpen maradna?
– Erre még mindig nem tudok választ adni. A szerződésem december végéig szól, jól érzem magam, abszolút pozitív csalódásként éltem meg, ami itt fogadott, jó a közeg, ahogy a játékosok is. Ha pedig van lehetőségem magasabb osztályba igazolni, a vezetők nem gördítenek akadályt a távozásom elé, de egyelőre csak a Szigetszentmiklósra koncentrálok, arra figyelek. Nem szabad messzire tekinteni, mert akkor nem tudok a pályán teljesíteni.
– Ha mondok valamit, véleményezi?
– Attól függ, mit.
– A télen megkeresi egy NB I-es csapat. Jól sikerül a felkészülése, beverekszi magát az együttesbe, mi több, remekel a tavasszal, majd véget ér a bajnokság. Nem megy vakációzni a Balatonhoz, ellenben jön a válogatott kerethirdetése, és Sváb Dániel 2016-ban hosszabb útra indul Franciaországba, egyenesen az Európa-bajnokságra.
– Ez nagyon jól hangzik, de egyelőre messze van. Napról napra kell készülni. Örültem a sikernek, mert ez mindenkinek jó. Higgye el nekem, nemcsak annak a szűk keretnek, amelyik kiharcolta a részvételt, hanem az egész országnak. És ebbe önök, sportújságírók is beletartoznak, márpedig az büszkeség, hogy a mieink tudatos játékkal, csodálatos eredménnyel kijutottak az Európa-bajnokságra.
– És ez meglepte? Hiszen szinte mindenki ízt állította, a norvégok jók, sőt jobbak, mert erősebbek, atletikusabbak.
– Tudtuk, hogy a pótselejtezőn nincs könnyű ellenfél. Azt is hallottam, az lett volna jó, ha a szlovénokat kapjuk. Csakhogy milyen európai topbajnokságokban játszanak? Ugyanúgy, ahogy a norvégok, de a labda gömbölyű. 22 ember között dől el, és ez akkor már mindegy, ki hol játszik. Szertefoszlott az, amire a többség gondolt a pótselejtező előtt.
– Hosszú távon mit adhat a sportágnak az Európa-bajnoki részvétel?
– A labdarúgásunknak nemzetközi figyelmet. Innentől kezdve mindenki komolyabban veszi a futballunkat, legyen szó menedzserekről, játékosokról és külföldi edzőkről. Mindenki elismerően fog ránk nézni és rólunk beszélni. Nemcsak én, hanem azok is, akik kinn játszanak, tapasztalhatja, hogy – bár nem jó szó, hogy lenézik, de – nem tartják egyenlőnek olyanokkal szemben, akik ellen az Eb-n pályára léphetünk, úgyhogy hatalmas előnnyel jár ez az egész történet.
– Akkor ez a magyarázat? Ezért nem sikerült megmaradnia külföldön, mert magyar?
– Nem, ez nem így van! A csapaton belül egyáltalán nem éreztem különbséget. Volt horvát és német társam is, ám sajnos a társulatunk nem úgy teljesített, ahogyan kellett volna és kiestünk. Nagyon sokan nem tudják, de Németországban, ha a másodosztálytól búcsúzol, megszűnik a szerződésed az anyagiak tekintetében, mert a harmadik vonalban nincs akkora támogatás. Most járt volna le a kontaktusom, és bár szerencsétlenül alakult, de nem bánok én semmit az égvilágon. Tudom, hogy sok magyar játékos cserélt volna velem abból kifolyólag, amit láttam, tapasztaltam.
– Ha három-négy hét, ne adj’ Isten ugyanennyi hónap múlva beszélnénk, éppen hol lesz?
– Szabadságon. De a poént félretéve: nem tudom. Erre a kérdésre nem én, hanem az élet adja meg a választ.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 64. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: