Átadta a helyét. Nem a szolnoki gyorson, hanem a váci „zötyögősön”. Nem illedelmességből, hanem mert Sisa Tibor úgy gondolta, már nem tud segíteni az NB II-ben szereplő Vác FC-nek. A korábban az élvonalban is dolgozó Trénert a 12. fordulót követően, a Soroksár otthonában elszenvedett 2–1-es vereség után a Pest megyei gárda egykori legendás játékosa, Nagy Tibor váltotta.
Az új seprű jól seper. Nagy Tibor győzelemmel „mutatkozott be” a Vác FC kispadján, miután másfél hete 2–1-es diadalt aratott a piros-kék sereg az FC Ajka felett. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis az eddig az U16-os együttest trenírozó szakembert nincs olyan, aki ne ismerné a hangulatos Duna-parti városban, lévén az 1993/1994-es évadban nem az NB III-ban vagy a másodosztályban, hanem az NB I-ben bajnoki címet szerző társulat oszlopos tagja volt a korábbi kiváló középhátvéd.
– Nagy kő esett le Nagy Tibor szívéről?
– Az első mérkőzés mindig jelentőséggel bír, de a legfontosabb mégis az volt, hogy a srácokkal együtt, közösen tudtunk örömet okozni a nézőknek – mondta Nagy Tibor, a Vác edzője. – Remélem, a játékosok végre elhiszik, hogy tudnak nyerni.
– Csernus Imre bőrébe kellett bújnia az elmúlt napokban?
– Az első feladatom az volt, hogy rendbe tegyem a fejeket, kicsit felszabadítsam a labdarúgókat. Megpróbáltam nekik hitet adni, hogy higgyenek saját magukban és persze egymásban.
– Most van nehezebb dolga vagy idestova egy évtizede volt?
– Ez a szituáció annyival jobb, hogy benne van a bentmaradás lehetősége. Amikor 2006-ban átvettem az akkor még az NB I-ben szereplő Vácot, biztos kieső csapat volt, így kellett lejátszani a hátralévő meccseket. Jelenleg pedig van még 17 bajnoki, márpedig az egyértelmű, hogy most sokkal nagyobb esély van arra, hogy megkapaszkodjon a társulat.
– Ha nem így lenne, el sem vállalja a feladatot?
– Persze, de azt azért tisztáznám, hogy egyelőre három mérkőzésről van szó. Megnézzük, hogyan működünk együtt, a tulajdonosnak hogy tetszik, amit csinálunk, ez a lényeg.
– Milyen tervekkel állt munkába?
– Úgy gondolkodtam, minimum hat pontot szerezni kell a három találkozón, ebből három megvan, de bízom abban, hátha sikerül kilencet begyűjteni. Ez labdarúgás, tehát bármi megtörténhet. Lehet, hogy rosszul jövünk ki a hátralévő két őszi fordulóból, lehet, hogy nagyon jól, ezt kell nekünk feldolgozni. Játékosként átéltem már egyszer hasonlót, amikor a ’80-as évek legvégén Csank János érkezett Vácra. Kieső helyen álltunk, szinte mindig az utolsók voltunk, majd a tavaszra rendeztük a sorainkat, így a 11. helyen zártunk és simán bentmaradtunk.
– Beszélt az egykori mesterével, a korábbi szövetségi kapitánnyal? Nem is olyan rég még Csank Jánossal ért fel a csúcsra a Vác a Pest megyei I. osztályban, majd egy évre rá az NB III, Közép-csoportjában.
– Még nem, de az első ember ő volt, aki az Ajka elleni mérkőzésünk után gratulált sms-ben, egyből küldött egy rövid üzenetet. Fogunk beszélgetni, abban biztos vagyok, mert a tudására, a tanácsaira szükségem van, hogy mire figyeljek.
– Jól jön, hogy van két hetük rendezni a sorokat a következő bajnokiig?
– Már az első közös meccsünk hetében is voltak taktikai változások, mivel megpróbáltam a támadószellemet átültetni a csapatba, hogy így játsszunk hazai pályán. Biztos, hogy továbbra is ezt fogom erőltetni, mert a Vác az eddigieknél többre képes. Elmondtam a játékosoknak, hogy a tudásuk hetven százalékát hozták ki magukból eddig, de ez kevés, mert a maximumon kell teljesíteni. Aztán hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk, de én ehhez kevés vagyok egyedül, ugyanis ők is kellenek hozzá.
– Kell ez a plusz hét a Szigetszentmiklós elleni idegenbeli derbi előtt?
– Biztos, hogy jól jön, mert tudunk gyakorolni, több idő van, márpedig az fontos, hogy nem egyből kell ismét futballoznunk, így a srácok nyugodtan feldolgozhatják az előző heteket, meg aztán a győzelmet is a helyén kell kezelni. Nincs stressz, kicsit kiengedhetik a gőzt, ami a jelenlegi helyzetben nem elhanyagolható szempont.
– Miként az sem, hogy hányszor látta a társulatot, mielőtt átvette?
– Az első két hazai meccset megnéztem, aztán semmit, és ez volt a legnagyobb baj, mert nem érzékeltem, mik a hibák, és mi az, ami jól vagy rosszul működik. Utánpótláscsapatommal, az U16-os együttessel mindig egy időben játszottunk, ráadásul idegenben, de ezen már kár keseregni.
– Akkor most két gárdánál dolgozik egyszerre?
– Nem, mert átadtam erre az egy hónapra az egyik edzőkollégámnak, csinálja tovább a munkát, mi pedig november 28-án ülünk le a tulajdonossal, és megbeszéljük a hogyan továbbot.
– A közönség miként fogadta az egykori kedvencet, a klublegendát? Az utánpótlásban dolgozni mégiscsak más, mint a „kirakatban”.
– Jól, de ezt a helyén kell tudni kezelni. Győztünk, de ha ne adj’ Isten, bejön egy vereség, már nem lesz olyan a fogadtatás, netán lesz egy-két ellendrukker is, de ez vele jár, ezt meg kell szokni.
– A sikert is?
– Nézze, ebben a csapatban egy jó alapozással, másfajta futballal benne van hét-nyolc győzelem, mert a játékoskeret nem rossz, sőt!
– Amennyiben egyezik a tulajdonos és az ön véleménye, vállalná a folytatást?
– Persze, hiszen ha az ember elkezd dolgozni, gondolkodik a továbbiakon is, de ha úgy dönt, januárban mással szeretné folytatni, ha mással képzeli el a jövőt, azt el kell fogadni. Ez a tulajdonos döntése, hiszen ő teszi bele a pénzt. Bárhogy alakul, az élet így is, úgy is megy tovább.
12 FORDULÓ – A SZÁMOK TÜKRÉBEN. Szerettük volna megszólaltatni a 12. fordulót követően távozó Sisa Tibort, ám a Vácról továbbálló edzőt többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült elérnünk. Az alábbiakban górcső alá vettük, miként teljesített a Pest megyei gárda a Sisa-érában.
Hazai pályán:
5 mérkőzés, 1 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség, 4–8-as gólkülönbség, 4 pont
Vendégként:
7 mérkőzés, 0 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség, 4–11-es gólkülönbség, 1 pont
Az 1. félidőben
12 mérkőzés, 1 győzelem, 6 döntetlen, 5 vereség, 2–6-os gólkülönbség, 9 pont
A 2. félidőben
12 mérkőzés, 2 győzelem, 3 döntetlen, 7 vereség, 6–13-as gólkülönbség, 9 pont
Szerzett gólok percről percre:
1–15.: 0
16–30.: 1
31–45.: 1
46–60.: 2
61–75.: 0
76–90.: 3
+90.: 1
Kapott gólok percről percre:
1–15.: 3
16–30.: 3
31–45.: 0
46–60.: 2
61–75.: 3
76–90.: 6
+90.: 2
GYŐZTES TESTVÉRCSATA IS KELL AZ ÉLETBEN MARADÁSHOZ. Az már eldőlt, ha a Vác FC számára a lehető legjobb forgatókönyv is valósul meg, akkor is csupán a 15. helyen zárhatják az őszt Rusvay Gergelyék, ugyanis a sereghajtónak 8 pontja van, míg az előtte álló Soroksárnak 11. Nagy Tibor együttese Pest megyei (játék)napokat élhet meg, hiszen az előttünk álló hétvégén Szigetszentmiklóson vendégszerepel, majd a Budaörsöt fogadja a Vác. Utóbbi találkozóval kapcsolatban érdekesség, hogy testvérpárharcot hozhat a 90 perc, ugyanis a Vác FC hátsó alakzatát Tányéros Gergő, míg a Budaörs védelmét Tányéros Ádám erősít(het)i. A Soroksárnak sem könnyebb a sorsolása, hiszen Lucsánszky Tamás együttese vendégül látja a – milyen a sors, a korábbi váci sikeredző, Csank János által trenírozott – Zalaegerszeget, végül Sopronban vizitál.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 62. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: