Erre a diadalra senki sem számított. Mármint a fővárosiakon, a szakmai stábon, a játékosokon és a maroknyi, ám annál lelkesebb szurkolótáboron kívül. Az MTK Budapest II. 3–1-es diadalt aratott Mosonmagyaróváron az NB III, Nyugati csoportjának 15. fordulójában, éspedig 20 éves támadója, Hujber Tamás vezérletével.
A sokk csak rövid ideig tartott. Hiába vezetett a 19. percben Laki Balázs góljával a házigazda, egy minutummal később már 1–1 virított az eredményjelzőn, hogy a 22. percben egyről a kettőre, míg a mátrixtábla kezelője 1–2-re jusson. És még nem volt vége, ugyanis a szintén szépreményű, korábban ugyancsak a forduló (egyik) ászának megválasztott Vogyicska Bálint a hajrában bebiztosította a fővárosi kék-fehérek diadalát.
– Ez a győzelem több mint bravúrsiker?
– Én is így látom, mert bizony nagyon jó csapat a Mosonmagyaróvár, és a játéka is mutatja, miért van az élmezőnyben – mondta Hujber Tamás, az MTK Budapest II. labdarúgója. – Idegenben léptünk pályára, szép győzelmet arattunk, az pedig külön öröm, hogy két góllal nyertünk. Már a sikerünk is az, de hogy kettő lett közötte, az már csak hab a tortán.
– A játék képe alapján mindez nem volt benne a meccsben?
– Megérdemelten nyertünk még úgy is, hogy az első félidőben mi domináltunk, de az ellenfelünk szerezte meg a vezetést. Aztán hála Istennek, három perc alatt megfordítottuk az állást, utána meg már nyugodtan futballozva kézben tartottuk a meccset.
– Milyen találatokkal bosszantotta a mosonmagyaróváriak hátvédsorát az MTK támadója?
– Alapjában véve gyönyörű gólokat rúgtunk. Az első előtt Hajdú Ádám nagyon szép passzt adott, én pedig el tudtam lőni a labdát a kapus mellett. A második is csapatmunka jutalma volt, remek akció, kényszerítők, aztán szépen kilőttem az alsó sarkot.
– Ez volt a legjobb meccse?
– Mondhatjuk, hogy ott van a legjobbak között, már csak azért is, mert ezúttal duplázni tudtam.
– Ha ránéz a tabellára, a valóság köszön vissza?
– A véleményem az, hogy nem, merthogy a csapat formaingadozáson megy keresztül. Van, amikor nagyon jól játszunk és bravúrgyőzelmeket aratunk, úgy, mint a Videoton II. otthonában vagy az elmúlt hétvégén, Mosonmagyaróváron. Úgy gondolom, előrébb is tudunk végezni a 11. helynél.
– Annak mi az oka, hogy egyszer jól, máskor rosszabbul teljesítenek?
– Fiatal a csapatunk, alighanem ez.
– Igen ám, de a listavezető Ferencváros II. vagy a 2. helyezett Videoton II. kerete sem sörpocakos nősökből és nőtlenekből áll, a Fradi és a Vidi kerete is nyüzsög a fiataloktól.
– Ez igaz. Nem tudom, miféle munka folyik máshol, de a Videoton II. ellen mégiscsak 4–1-re tudtunk nyerni.
– Most a csapata évadbeli legjobb bajnokijáról beszél?
– Mondhatjuk, hogy igen. Akkor mindenki topformában játszott.
– Ahogy Mosonmagyaróváron is, legalábbis ön mindenképp. Hét gólnál jár, mi a kitűzött célja?
– Szeretnék még plusz hetet, avagy tizennégy gól körül végezni.
– Juthatott volna hétről a nyolcra, avagy a múlt hétvégi 90 perc során kettőről a háromra?
– Egy akció után egy az egyben léptem ki, ám a kapus bravúrral védte a lövésemet.
– Már csupán két forduló van hátra az őszi idényből. Jót fog tenni a pihenő?
– A magam részéről átfociznám a telet, pláne, hogy jó formában is érzem magam. A hét elején együtt edzünk az első csapattal, aztán lesznek még edzőmeccsek, így csak december 12-én fejezzük be a munkát, amikor az NB I-es bajnokság is zárul.
– Csatárként van valamiféle rituáléja?
– Nem tudom, jellemző-e a támadókra, de nekem nincs semmi ilyesmi.
– És tippje volna? Ki nyeri meg az NB III, Nyugati csoportját?
– Szerintem a Fradi az esélyes. Lipcsei Péter együttese egyben van, csapatként működik a Ferencváros II., ahol profi munka folyik.
– A feljutókra is merne voksolni?
– Annyit mondok, hogy a Győr oda fog érni.
– Ahogy ön a László Csaba által trenírozott első csapathoz? Nem rövid, hanem hosszútávon?
– Látok rá esélyt, ugye, szoktunk edzeni náluk, többször is néz minket a mester, hogy teljesítünk. Vass László a másodedző, a segítő, aki minden NB III-as meccsünkön ott van, figyel minket. Ha gólokat lövök és segítem a társaimat, oda lehet kerülni. És lám, be is mutatkozhattam az NB I-ben, éspedig Pakson.
– Amikor szeptember 19-én, az élvonal 9. fordulójában a 0–0-ra végződő bajnoki 82. percében Varga Szabolcsot váltotta, életre szóló élményt szerzett?
– Igen, hiszen minden játékos erre vágyik Magyarországon, debütálni a legmagasabb szinten.
– Volt előjele az első osztályú játéklehetőségnek?
– Sejtettem, hogy beállít a mester, de fejben fel lehet erre készülni. Már csak azért is, mert magamban már jóval korábban lejátszottam azt a pillanatot, amikor először pályára lépek a legjobbak között.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 61. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: