A szünetben még minden stimmelt. Döntetlenre állt a játéknap előtt 22 ponttal a 4. pozícióban álló Diósdi TC II. a 21 egységgel 6. helyezett Kiskunlacháza otthonában a Pest megyei III. osztály, Déli csoportjának 13. fordulójában, éppen ezért úgy lehettek vele a vendégek, ha minden így marad, akkor semmi sem változik. A második félidőben aztán megrázta magát a házigazda, és a kétgólos Darázs Attila vezérletével súlyos csapást mért a látogatóra. Az 5–1-es siker után a 29 éves labdarúgóval beszélgettünk.
Nem az idei évadban tíz bajnokin elért kilenc góljára a legbüszkébb. Sokkal inkább a társulatára, az általa hét és fél szezon óta erősített Kiskunlacházára, az egykor szebb napokat látott, az elmúlt években rendszerint a „megye-kettőben” edződő együttesre.
– Rangadónak indult, edzőmeccs lett belőle?
– Mondhatjuk így is – felelte Darázs Attila, a Kiskunlacháza labdarúgója. – Pedig az első félidő elég eseménytelenre sikeredett, nem találtunk fogást az ellenfélen. A másodikban viszont már jöttek a helyzeteink is, és szerencsére szinte mindegyiket sikerült gólra váltanunk, így a vége elég sima lett.
– Gondolta volna, hogy így alakul?
– Inkább csak reménykedtem benne, fogalmazzunk így. Nálunk nem nagyon lehet kiszámítani pontosan, hogy a csapatunk milyen formában van. Képesek vagyunk bravúrokra, ahogy arra is, hogy olyan ellenfelektől kapjunk ki, akikkel szemben a találkozó előtt elkönyveltük a biztos győzelmet, és mégsem olyan eredmény születik, ami nekünk megfelelő.
– Fontos gólokat szerzett a Diósd II. ellen, még akkor is, ha végül négy lett közte.
– Az egyiket ráadásul szögletből fejeltem körülbelül hét méterről, márpedig ez nem nagyon szokásom, így ez a momentum megmaradt bennem. A másodikra pedig úgy emlékszem, hogy a félpályáról indultam a kapu felé, ahogy a védők, úgy én is arra számítottam, hogy lesen vagyok, de az asszisztens nem intett, így rávezettem a kapusra a labdát és a hálóba lőttem.
– Többet várt az ellenféltől?
– Az első félidő után úgy éreztem, elég szoros meccs lesz. Nagyon jól zártak hátul, remekül védekeztek a diósdiak.
– Ha így folytatják, semmi sem lehetetlen. A nyitány előtt tervben volt az aranyérem megkaparintása?
– Természetesen szó volt a bajnoki címről, ahogy tavaly is. Úgy vágtunk neki a jelenlegi szezonnak is, hogy szeretnénk az első háromban végezni, ott pedig már bármi megtörténhet, bármi előfordulhat.
– Lát reális esélyt az elsőségre?
– Természetesen. Mindössze négy ponttal vagyunk lemaradva az éllovastól, és bár nem nagyon szoktam elemezni az ellenfelek futballját, de rendesen vannak körbeverések, azaz nincs nagy különbség a csapatok között.
– Lesz mód a télen erősítésre?
– Nem tudom, erről még nem beszéltem az elnökséggel, de tény, hogy jó volna két-három játékost leigazolni, mert elég szűk a keretünk. Előfordul, hogy csupán egy cserénk van, esetleg még ennyi sem.
– Az eddigi eredményeket ez nagyban befolyásolta? Úgy értem, a nem megfelelő létszámnak „köszönhetően” hullajtottak pontokat?
– Nem feltétlenül ezért, de a nyitófordulóban a Felsőpakony II. ellen győzhettünk volna.
– Nem tart attól, hogy az akkor elmaradt siker akár a bajnoki címükbe is kerülhet?
– Szerintem nem fog hiányozni a végelszámolásnál az a három pont, legalábbis bízom benne. Érzem magunkban azt a potenciált, ha mindenki odateszi magát, megnyerjük a sorozatot. És ha jó felkészülést végzünk a tél folyamán, én még arra is képesnek tartom a csapatot, hogy a tavaszt veretlenül tudja le.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 61. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: