Amikor megkapta a lehetőséget, rendre élt vele. Legyen szó az MTK-ról, a Siófokról vagy a Vasasról, Szatmári Zoltán személyében biztos kezű kapusa volt a fővárosi csapatoknak és a Balaton-parti együttesnek. Idestova másfél esztendeje már csupán NB III-as szinten véd – nem is rosszul.
– Felteszem, nem ön akart mindenáron a III. Kerület szolgálatába szegődni, hanem Szatmári Zoltánt hívták.
– Korábban együtt dolgoztam a szakmai igazgatóval, Tóth Andrással a Vasasnál, vele beszélgettem erről a dologról, így kerültem a klub látókörébe – mondta Szatmári Zoltán, a III. Kerület kapusa. – Felvázolta a klubmodellt, illetve, hogy a későbbiekben milyen lehetőségek lesznek. Elmondta azt is, hogy vannak célok, én pedig úgy voltam vele, nézzük meg, milyen lesz a közös történet.
– Mindez azt jelenti, ha nem keresik Óbudáról, akkor manapság is Jászberényben véd?
– Ezt nem tudom megmondani, most az élet hozta így. Azt gondolom, ez nem olyan komplex dolog, mert az NB III-ban az amatőr szerződések lehetővé teszik, hogy az ember kicsit továbbgondolkodjon, hiszen profi szerződésnél ez azért másképpen néz ki.
– Az igaz, hogy már kapusedzőként is dolgozik?
– Nem a III. Kerületnél, hanem Rákospalotán, a Grosics Gyula Kapusiskolánál vagyok úgymond Gróf Attila szárnyai alatt. Én kértem, ha annyi leendő kapus jelentkezik, és olyan lehetőséget tudnak nyújtani Kiss Tamással együtt, akik megálmodták ezt az egészet, szívesen dolgoznék velük. Mégiscsak 36 éves vagyok, így érthető, hogy próbálok átnyergelni, mivel szeretnék a sportágban maradni. A későbbiekben tervezem, hogy akár a felnőttekkel is foglalkozzak, de az még odébb van. Neves kapusaink közül Király Gábor, Végh Zoltán és Szűcs Lajos is remekel közel a negyvenhez, mi több, utóbbiak még 41 éves korukban is védtek az NB I-ben.
– Akkor ön is legalább addig szeretné folytatni?
– Ameddig járni tudok. Mindig is így voltam ezzel, és persze amíg azt mondják, nem szégyen, amit csinálsz, addig ott állok a kapuban. Majd ha felhívják a figyelmemet arra, hogy ez már nem az, akkor valóban ki kell állni onnan. De nézze meg, Kövesfalvi István még 45 évesen is védett Dabason, szintén az NB III-ban.
– Kapusszemmel nézve erősebb a harmadosztály, amióta hat helyett három csoportban zajlanak a küzdelmek?
– Összehasonlítási alapom nincs, de én is ezt hallom, és mivel szűkül a kör, így tolódnak lefelé a játékosok, és a Keleti csoporton is látszik, milyen erős, ott is elég nagy a verseny. Ebből is az következik, hogy kiélezett bajnokságokról beszélünk.
– Ha az NB II-ben dolgoznék edzőként, megkeresném, hogy jöjjön segíteni.
– A nyáron volt más lehetőségem is, ez nem titok, és az sem, hogy nyilván mérlegelni kell, hiszen mindenki a jobb lehetőséget választja. Én már gondoltam arra is, hogy annyira nem távolodom el Budapesttől, ami pedig messzebb lett volna, az a lehetőség kevésbé érdekelt. Nem mindegy sem az összeg, sem az időtartam, sem pedig a bajnoki osztály. Ez most így alakult, de nincs még lefutva semmi.
– Könnyen el-, illetve befogadták? Kérdezem ezt azért, mert némelyik játékos a fia is lehetne.
– Jó kis közösség a miénk, de azt is látni kell, hogy a keretben dolgozó emberek is vannak, akik munka mellett futballoznak. Az is egyfajta nehézség, hogy vannak játékosok, akik kimerültek ettől a hajszától. De mindettől függetlenül a kérdésére az a válaszom, hogy elfogadtak.
– Fejben önnek is át kellett állnia? Mert leteremtheti a hibázó balbekkjét, de nem nagyon szólhat semmit, ha tudja, hogy nyolc óra munka után lót-fut a vonal mellett.
– Azt gondolom, először mondjunk ki egy célt, és aztán lehet követelni a játékosoktól. Hogyha azt mondják, a bajnokság megnyerése a cél, akkor amondó vagyok, erőteljesebben is rá lehet szólni azokra, akiktől elvárható lenne a jobb produkció. Jelenleg azonban nem téma az NB II, a feljutás. Persze nyilván a saját fejlődésük érdekében szól az ember, márpedig ott olyanok vagyunk, akik megjárták az NB I-et.
– Az eddig látottakkal elégedett? Nem is feltétlenül az elért pontszámhoz párosuló helyezésre, hanem a futball milyenségére gondolok.
– Az a helyzet, hogy a kezdésnél volt egy edzőnk, Varga László, utána leült Tóth András a kispadra, aztán jött Bücs Zsolt. Valódi felkészülés nem nagyon lehetett, de most több idő lesz mindenre, könnyebb lesz azt mondani a télen, hogy az ember elégedettebb-e a játékkal, onnan nézve látszik vagy nem az edző eredményessége, amit játszani szeretne a csapattal. Ha rápillantunk a tabellára, azt láthatjuk, ha nyerünk, ha kikapunk, nagyjából ottmaradunk, mivel nem olyan sűrű a mezőny. Nem látszólagos, ha a társulat kikap, mivel nem esik vissza akkorát, így majdhogynem stagnáló a pozíciónk. Az eredményesség szempontjából pedig mit mondjak? Lement tizennégy forduló, hat meccsen nem kaptunk gólt, a többi nyolc találkozón pedig huszonegyet. Ha innen nézem, van stabilitás, ha onnan, kevésbé lehetünk erre büszkék.
– Eddig melyik bajnokin teljesített a legjobban?
– Nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, mert nekem az a dolgom, hogy remekeljek. Ezért hívtak, ezért mondták, hogy én álljak a III. Kerület kapujába, hogy ezen meccsekkel tudjak segíteni a csapatnak.
– Rákérdezek: Puskás Akadémia II. vagy Ferencváros II.?
– Persze, ezeket mondhatjuk jobban sikerült mérkőzéseknek, de ugyanúgy részese voltam, amikor ötöt kaptunk a Videoton II.-től, és részese voltam, amikor itthon négy gólt szerzett ellenünk az Érd. Kiemelni már csak azért sem érdemes, mert ha nyerünk 1–0-ra, úgyis mezőnyjátékos dönti el a találkozót, lévén, ha nem kapunk gólt, az egy dolog, hiszen az csak kiindulópont, de onnantól kezdve én nem tudom eldönteni a 90 percet.
– A karrierje úgy alakult, ahogy azt annak idején eltervezte? Vagy maradt némi hiányérzete?
– Nyilván, ha az ember merészebb álmokat is szövöget, nagyban gondolkodik. Jó néhány meccsen védtem az NB I-ben, játszottam a dán élvonalban, illetve az NB II-ben és az NB III-ban is szerepelhettem. Hiányérzet? Ugyan, ez egy játékos-pályafutás, egyszer fenn, egyszer lenn. És én már láttam olyat is, hogy valaki 37 évesen került vissza az NB I-be…
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 60. lapszámában.
„Profi, akin látszik, hogy magasabb szintről jött. Abszolút elégedett vagyok vele és a hozzáállásával. Nyilvánvaló, hogy neki is volt gyengébb meccse, ahogy mindenkinek, de előfordult az is – mint például a Puskás Akadémia II. ellen –, hogy kimagasló teljesítményt nyújtott.”
BÜCS ZSOLT, a III. Kerületi TVE edzője Szatmári Zoltánról