JÁTÉKOSSORS. Kis István (Kerepesi SBE): „A helyzetkihasználásban nem jeleskedtünk eddig”

A sors különös játéka: a 24 éves Kis István 24 perc alatt jutott három gólig a Pest megyei III. osztály, Közép-csoportjának 12. fordulójában megrendezett Kerepesi SBE–Pestszentlőrinci SFA bajnokin, amelyet a házigazda 6–2-re nyert meg.

Döntetlent ért a második győzelem. Úgy bizony, merthogy a kerepesi gárda az előző tizenegy játéknapon mindössze egy sikert aratott, és mert korábban öt pontot levontak a társulattól, a második diadal csupán egy „látható egységet” ért.
– Nem lehet könnyű megélni, hogy a Kerepes megszerezte évadbeli második bajnoki győzelmét, és mégsem hat pont áll a neve mögött, hanem csak egy.
– Nagyon rossz dolog, de ezúttal a jó oldalát nézem, végre a saját posztomon játszottam és segíthettem, hogy a csapat nyerjen – felelte Kis István, a kerepesiek labdarúgója.
– Merthogy eredetileg hol játszik?
– Istenigazából csatár vagyok, de úgy érzem, eddig rendszerint a szélen számított rám az edzőm, ám végre feljebb léphettem, és az, hogy három gólt szereztem, jó érzéssel tölt el.
– Milyen találatokkal borzolta az ellenfél idegeit?
– Az első a csapattársamnak köszönhető, mert meglátta, hogy beindultam, keresztberúgta a labdát, és bár a kapus kijött, én átemeltem felette. Ez volt az első. A második hasonló szituáció után született, de ekkor nem jött ki a kapus, maradt a háló előtt és így sikerült a feje fölé lőnöm. A harmadik pedig egy beadás volt, amit kapásból a hosszú sarokba rúgtam.
– Aki ilyen okos gólokat szerez, az aligha először triplázott.
– Őszintén megmondom, ez volt az első a felnőttek között, soha nem szereztem még három találatot egy meccsen.
– És kettőt?
– Már sokszor, de ez különleges élmény, ezért örülök is neki nagyon, amit ezúton is köszönök a csapattársaimnak, akik motiválnak.
– Szerezhetett volna akár négy vagy öt gólt is?
– Összejöhetett volna, ám így sem panaszkodom, elégedett vagyok ezzel a három góllal is, valamint azzal, hogy végre sikerült nyernünk. Remélem, önbizalmat ad nekünk ez a siker, és a hátralévő őszi meccseket megnyerjük. Meg aztán hátha sikerül még egyszer hármat rúgnom.
– Az eddigi szereplésükkel mennyire elégedetlen?
– Nagyon gyengén kezdtük a bajnokságot, de remélem, minél feljebb jutunk a tabellán, és talán a középmezőnyben végezhetünk.
– Megtalálták az okokat? Egyáltalán keresték?
– Nem, mert mindenki tudta, hogy a helyzetkihasználásban nem jeleskedtünk eddig. Nem rúgtunk sok gólt, pedig rengeteg lehetőségünk volt rá.
– Nagyjából hány ponttal kellene többnek lennie a Kerepes neve mellett?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az eddigiek közül három-négy meccset simán be kellett volna húznunk. Sokszor elfáradtunk, nem úgy mentünk, ahogy szerettünk volna.
– Tréningeznek?
– Szoktunk edzeni, de nem mindig van gyakorlás, így lehet, ez is közrejátszik abban, hogy nem tudunk megfelelően koncentrálni a kapu előtt. Én azért sűrűn lejárok a pályára, ha tehetem, egyedül vagy a barátokkal megyek.
– Világéletében Kerepesen szerepelt. Nem is tervezi a váltást?
– Volt rá alkalmam, hogy eligazoljak, de úgy érzem, nem tudnék máshol futballozni, mert nagyon ehhez a csapathoz húz a szívem. Akármennyire is szeretném, nem tudnám elképzelni magam máshol.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 59. lapszámában.