Volt már minden. Eddigi pályafutása során a futballista, az edző, a technikai vezető és a mindenes titulus is megillette Hetyei Tamást, aki Biatorbágy után Pátyon próbál maradandót alkotni. Elsősorban technikai vezetőként, de ha úgy hozza az élet, valamelyik utánpótláscsapat kispadjára is leül, amennyiben éppen nem lehet ott a fiatalokkal a kinevezett szakember.
– A bajnoki címért küzdenek?
– Szeretnénk feljebb lépni – vágta rá határozottan Hetyei Tamás, a Páty technikai vezetője.
– Minden körülmény adott ehhez?
– Véleményem szerint igen, ugyanis a klub vezetősége, amit csak lehet, minden feltételt biztosít számunkra. Szép új pályánk van, most lett nemrég átadva, és azt mondom, hogy a megyei harmadik vonalban ez egy első osztályú játéktér.
– Már csupán a másodosztály hiányzik a fentebb elmondottakból, de ez ugyebár a csapaton múlik.
– Ez pontosan így van, csakhogy komoly leszakadásunk van az első helyezettől, de bízom benne, hogy közelebb tudunk férkőzni.
– Például úgy, hogy a télen megerősítik a keretet?
– Szó van erről.
– Netán olyan kaliberű labdarúgókkal, mint az eddig remeklő Budovinszky Krisztián?
– Nem biztos. Igazság szerint fiatalabb játékosokat szeretnénk igazolni, mert ki kell mondani, öreg a csapatunk. Az átlagéletkor bőven 30 év fölött van, lassan öregfiú-együttes leszünk.
– Ez a pályán éppenséggel lehet előny is…
– Sok csapattal szemben igen, viszont jó néhánnyal nem, mert azért akik húszévesek, azokkal nehéz felvenni a versenyt, főleg ha van többéves futballistamúltjuk.
– Budovinszky Krisztiánnak akad, csakhogy az egykori NB I-es hátvéd nem akar nyilatkozni, amit tudomásul vesz az ember, így önön a sor, hogy beszéljen róla. Miként került Pátyra?
– Annyit elmondhatok, hogy itt is él, és az elnök úr segítségével került az egyesülethez, igazság szerint előbb az öregfiúkhoz, de aztán megkértük, segítsen a felnőtt csapatnak, és nagyon szívesen játszik ott is.
– Elégedettek lehetnek a produkciójával, hiszen mint egy gyári munkás, úgy termeli a gólokat.
– Bár nem én vagyok az edző, de ez alighanem így van. A hozzáállása példaértékű, minden tekintetben fel lehet rá nézni. Ráadásul már edző is nálunk, az utánpótlásunkban dolgozik, az U13-as és az U19-es társulatot trenírozza, úgyhogy minden bizonnyal hosszabb távon számíthatunk rá itt, Pátyon.
– A játékostársak miként viszonyulnak hozzá?
– Van respektje, mivel kikérik a véleményét, de ezt el is mondaná magától is.
– Ugyanazon a poszton játszik, mint anno az NB I-ben?
– Belső védőként futballozik, de a szabadrúgásoknál, szögleteknél előrehúzódik. Azt azért hozzátenném, sok meccsen az eredmény alakulásától is függ, feljebb megy-e.
– Hetente hányszor tréningeznek?
– Általában kétszer. Minden nagyképűség nélkül mondom, öt-hat csapat van, amelyik nekünk nem ellenfél. Nagyon felhígult a mezőny, olyannyira, hogy néhány társulat sajnos még ezt a szintet sem üti meg. Van olyan csapat, amelyiknél nem is edzenek, csak összejönnek hétvégenként, de az éllovasoknál előfordul, hogy háromszor is gyakorolnak, gondolok itt például a Dunabogdányra vagy a Pilisvörösvárra, ahol biztosan komoly edzésmunka folyik.
– Mit vár a hátralévő őszi fordulókban?
– A mérkőzéseink papíron a könnyűnek látszanak, de nem lesznek azok, mivel nekünk az összeset be kell húznunk ahhoz, hogy a tavaszra legyen valamiféle reményünk a feljebb lépésre. Eddig nagyjából az történt, amire számítottunk, négy csapat lesz harcban a feljutásért.
– Kihozták magukból a maximumot?
– Erről csak annyit, hogy Dunabogdányban egy szerencsétlen meccsen kaptunk ki 1–0-ra, Fótra viszont tartalékos csapattal mentünk el, és úgy nyertünk 1–0-ra, hogy óriási szerencsénk volt. Amit elvett a sors, azt akkor visszaadta. A Budajenő elleni pályaavatón viszont mindenki rosszul teljesített és beleszaladtunk egy 2–1-es vereségbe, aztán hellyel-közzel kiegyenesedtünk. Éppen ezért is köszönjük szépen a pátyi egyesületnek, valamint az önkormányzatnak, hogy ennyire a csapat mellé állt, mint ahogy külön köszönet jár Fehér Zsoltnak, aki szintén azért küzd, hogy a Pátyi SE minél feljebb jusson.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 58. lapszámában.