A csapat a második legkevesebb gólt kapta a mezőnyben, így lehet bajnoki címet vizionálni konfetti esővel, tűzijátékkal és persze pezsgővel, literszámra. A Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjában szereplő Pátyi SE-re tulajdonképpen nem lehet panasz, csakhogy a társulat a 12. fordulót követően nyolc ponttal van lemaradva az éllovas Budajenő mögött.
Volt már minden. Eddigi pályafutása során a futballista, az edző, a technikai vezető és a mindenes titulus is megillette Hetyei Tamást, aki Biatorbágy után Pátyon próbál maradandót alkotni. Elsősorban technikai vezetőként, de ha úgy hozza az élet, valamelyik utánpótláscsapat kispadjára is leül, amennyiben éppen nem lehet ott a fiatalokkal a kinevezett szakember.
– A bajnoki címért küzdenek?
– Szeretnénk feljebb lépni – vágta rá határozottan Hetyei Tamás, a Páty technikai vezetője.
– Minden körülmény adott ehhez?
– Véleményem szerint igen, ugyanis a klub vezetősége, amit csak lehet, minden feltételt biztosít számunkra. Szép új pályánk van, most lett nemrég átadva, és azt mondom, hogy a megyei harmadik vonalban ez egy első osztályú játéktér.
– Már csupán a másodosztály hiányzik a fentebb elmondottakból, de ez ugyebár a csapaton múlik.
– Ez pontosan így van, csakhogy komoly leszakadásunk van az első helyezettől, de bízom benne, hogy közelebb tudunk férkőzni.
– Például úgy, hogy a télen megerősítik a keretet?
– Szó van erről.
– Netán olyan kaliberű labdarúgókkal, mint az eddig remeklő Budovinszky Krisztián?
– Nem biztos. Igazság szerint fiatalabb játékosokat szeretnénk igazolni, mert ki kell mondani, öreg a csapatunk. Az átlagéletkor bőven 30 év fölött van, lassan öregfiú-együttes leszünk.
– Ez a pályán éppenséggel lehet előny is…
– Sok csapattal szemben igen, viszont jó néhánnyal nem, mert azért akik húszévesek, azokkal nehéz felvenni a versenyt, főleg ha van többéves futballistamúltjuk.
– Budovinszky Krisztiánnak akad, csakhogy az egykori NB I-es hátvéd nem akar nyilatkozni, amit tudomásul vesz az ember, így önön a sor, hogy beszéljen róla. Miként került Pátyra?
– Annyit elmondhatok, hogy itt is él, és az elnök úr segítségével került az egyesülethez, igazság szerint előbb az öregfiúkhoz, de aztán megkértük, segítsen a felnőtt csapatnak, és nagyon szívesen játszik ott is.
– Elégedettek lehetnek a produkciójával, hiszen mint egy gyári munkás, úgy termeli a gólokat.
– Bár nem én vagyok az edző, de ez alighanem így van. A hozzáállása példaértékű, minden tekintetben fel lehet rá nézni. Ráadásul már edző is nálunk, az utánpótlásunkban dolgozik, az U13-as és az U19-es társulatot trenírozza, úgyhogy minden bizonnyal hosszabb távon számíthatunk rá itt, Pátyon.
– A játékostársak miként viszonyulnak hozzá?
– Van respektje, mivel kikérik a véleményét, de ezt el is mondaná magától is.
– Ugyanazon a poszton játszik, mint anno az NB I-ben?
– Belső védőként futballozik, de a szabadrúgásoknál, szögleteknél előrehúzódik. Azt azért hozzátenném, sok meccsen az eredmény alakulásától is függ, feljebb megy-e.
– Hetente hányszor tréningeznek?
– Általában kétszer. Minden nagyképűség nélkül mondom, öt-hat csapat van, amelyik nekünk nem ellenfél. Nagyon felhígult a mezőny, olyannyira, hogy néhány társulat sajnos még ezt a szintet sem üti meg. Van olyan csapat, amelyiknél nem is edzenek, csak összejönnek hétvégenként, de az éllovasoknál előfordul, hogy háromszor is gyakorolnak, gondolok itt például a Dunabogdányra vagy a Pilisvörösvárra, ahol biztosan komoly edzésmunka folyik.
– Mit vár a hátralévő őszi fordulókban?
– A mérkőzéseink papíron a könnyűnek látszanak, de nem lesznek azok, mivel nekünk az összeset be kell húznunk ahhoz, hogy a tavaszra legyen valamiféle reményünk a feljebb lépésre. Eddig nagyjából az történt, amire számítottunk, négy csapat lesz harcban a feljutásért.
– Kihozták magukból a maximumot?
– Erről csak annyit, hogy Dunabogdányban egy szerencsétlen meccsen kaptunk ki 1–0-ra, Fótra viszont tartalékos csapattal mentünk el, és úgy nyertünk 1–0-ra, hogy óriási szerencsénk volt. Amit elvett a sors, azt akkor visszaadta. A Budajenő elleni pályaavatón viszont mindenki rosszul teljesített és beleszaladtunk egy 2–1-es vereségbe, aztán hellyel-közzel kiegyenesedtünk. Éppen ezért is köszönjük szépen a pátyi egyesületnek, valamint az önkormányzatnak, hogy ennyire a csapat mellé állt, mint ahogy külön köszönet jár Fehér Zsoltnak, aki szintén azért küzd, hogy a Pátyi SE minél feljebb jusson.
ARANYMEDÁLIA A SZÜLETÉSNAPRA. Április 18-án tölti be a 40. életévét Budovinszky Krisztián, márpedig a 193 centiméterre nőtt hátvéd aligha tudna elképzelni szebb ajándékot a bajnoki címnél. A Mohácson született labdarúgó kétségkívül a Pátyi SE legnagyobb értéke, aki mögött kalandos pályafutás áll. A védő nem szűkebb pátriájában ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, hanem 14 esztendős korában Lánycsókon kezdett, és csak 1996-ban ,,tért haza”, majd 1997 őszén, 21 esztendősen belevágott az osztrák kalandba. Előbb az ASK Baumgarten, majd a következő szezonban az FC Retzingen játékosa lett. 1999 őszén már magyar pályákon figyelhették a szurkolók Budovinszky Krisztián produkcióját, csakhogy a hazatérő hátvéd mindössze öt alkalommal húzhatta fel NB I-es bajnokin a BVSC mezét. 2000-ben Zugló helyett Finnországot választotta, és előbb az FC Hameenlinna, majd az FC Haka profija lett, hogy aztán egy évvel később már Dorogon küzdjön a Komárom-Esztergom megyeiek sikereiért. A nagy áttörés azonban még váratott magára, hiszen a DFC után Bonyhádra került, majd a horvát Slaven Belupo szolgálatába szegődött, ám onnan is távozott, hogy a demecseri évadot követően visszatérjen Horvátországba, de már a Podravac gárdájához. Mindössze fél szezont töltött kinn, hogy aztán a Budapest Honvéd szerződtesse. Ekkor 2003-at írtunk, és a bombaerős szabadrúgásairól ismert labdarúgó egyszeriben berobbant a köztudatba. Tíz esztendeje egy évadon át a Ferencváros dresszébe bújt, ám mindössze 15 bajnokin kapott lehetőséget zöld-fehérben, amely során egy gólt ért el. 2006-ban visszatért Kispestre, de a XIX. kerületi távozását követően már sehol nem tudott igazán gyökeret ereszteni. Az osztrák First Vienna után a Lombard Pápához igazolt, majd Tiszafüredre vezetett az útja. 2009-ben még egyszer, utoljára belevágott egy nagy kalandba, az iráni Sardan Tabriz FC játékosa lett, majd Diósgyőrbe került, ám az a tény sokat elárul, hogy 2010 és 2012 között mindössze 35 bajnokin jutott játéklehetőséghez, ami még akkor is igaz, ha tudjuk, a védő remeklése is kellett ahhoz, hogy a DVTK az élvonalba jusson. A 2012/2013-as évadban a Zalaegerszegi TE színeiben hagyta abba profi szinten a labdarúgást – a Göd II., a Kisalag, a Mogyoród FC II. és a Budajenő vezetőinek, játékosainak és szurkolóinak nagy bánatára, merthogy a Páty színeiben a fenti csapatok ellen a jelenleg futó szezonban csatárokat megszégyenítő módon 2–1–3–1-es elosztásban betalált – középső védő létére.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 58. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: