HOGY VOLT? HOGY VAN? Somodi Bence, akinek nincs csapata: „A megélhetésemet, a pályafutásomat kockáztattam…”

• Horváth M. Attila
• 2015. november 5. csütörtök

Sajnos a sérülés a sport része, a futball velejárója. Rendszeresen jelentkező rovatunkban maródi labdarúgók mondják el balszerencsés mozdulatuk történetét. Az alábbiakban az egykori utánpótlás-válogatott kiválósága, Somodi Bence, a(z akkor még NB II-es) Kaposvári Rákóczi korábbi kapusa beszél sérüléséről és felépülésének hátteréről.

Mikor és hogyan történt? 2014. szeptember 12-én játszottunk bajnoki mérkőzést a Vasas ellen hazai pályán és tisztán emlékszem, hogy a második félidőben egy beadás megpattant a védőnk, Kovács Olivér lábán, és ellentétes irányú mozgásból vissza kellett nyúlnom a rövidre a jobb kezemmel. Ekkor éreztem, hogy valami történt, de abban a pillanatban nem voltak fájdalmaim. Öröm az ürömben, hogy megnyertük a találkozót és fontos pillanatban tudtam bravúrt hozzátenni a győzelemhez. Ahogy ilyenkor lenni szokott, este egy kis csapatösszetartás volt, és akkor kezdtem el érezni, hogy valami baj van… Másnap reggel édesapámmal mentünk horgászni, de minden mozdulat nagyon rosszulesett, viszont ha kellene és tudnám, hogy ez a vége, akkor ugyanúgy belekapnék a labdába, mert mi, kapusok ezekért a pillanatokért élünk.

A diagnózis? Érdekes, mert az első felvételek, amelyek készültek, semmilyen elváltozást nem mutattak, viszont a fájdalmaim nem enyhültek. Szteroid injekciókkal szinte nullára redukálták a fájdalmaimat, amiből a végén hat darabot kaptam fél év alatt… Ez bizonyult végzetes hibának, mert miközben nem voltak fájdalmaim, a jobb vállam állapota folyamatosan romlott. Rotátor köpeny szakadást diagnosztizáltak már februárban, de mivelhogy nagyon szerettem volna, hogy a csapatom, a Kaposvári Rákóczi bent maradjon, és ezért a végsőkig elmentem, de amikor már aludni nem tudtam a fájdalmaimtól, akkor május 22-én megműtöttek.

Jelenleg milyen módon tud részt venni csapata életében? Jelenleg nincs csapatom. Én a megélhetésemet, a pályafutásomat kockáztattam, mert egy nagyon komolynak mondható sérülés lett a vége a Kaposvár bent maradásáért, de ennek ellenére az új vezetőség lemondott rólam és nem segítette, illetve segíti semmiben a rehabilitációmat. Én ezt nagyon sajnálom, mert nagyon jól éreztem magam ott, nagyon jó kezekben voltam Házi Lászlónál és lettem volna Somlyai Nóránál a rehabilitációm során, illetve a Kaposvári Egyetem hallgatója is vagyok egyben, és szerettem volna részt venni az új Rákóczi visszatérésében. Sajnos erre a mai álláspontok alapján nem lesz lehetőségem… Sok sikert kívánok nekik, és biztos vagyok benne, így, hogy a vezetőség tiszta, nyugodt feltételeket biztosít, pár éven belül az NB II-ben fog szerepelni a Kaposvár.

Hogyan telnek a napjai? Gyorsan. Közel hat hónapja volt a műtétem, ami nagyon gyorsan elrepült, mert mindig a következő lépés lebegett a szemem előtt, és persze a végcél, hogy újra a kapuban állhassak. Kedvesemtől, a családomtól és a barátaimtól rengeteg erőt, segítséget kapok, amik segítenek átvészelni a nehezebb napokat. Nem utolsósorban említeném, hogy a Budapest Honvédnál George F. Hemingway úrnak köszönhetően napi rendszerességgel készülhetek a visszatérésemre Szilágyi Ágnessel, ami hatalmas segítség az én helyzetemben.

Mikor futballozhat újra? Ahogy már említettem, egy igen komoly sérülésem volt, amit közel öt órás műtéttel sikerült helyreállítani dr. Szabó István professzor úrnak köszönhetően. Ha minden jól alakul, akkor a becslések szerint a januári felkészülést óvatosan elkezdhetem a csapattal, és február elejétől pedig 100%-os munkát végezhetek, ami a műtéttől számított közel kilenc hónapot jelent. Itt már csak az a kérdés, hogy melyik csapatnál?!