A 9–0 kilenc pontot, egyúttal a 9. helyet „érte” a Tahitótfalu-Szentendre VSE II.-nek. Dombay Zsolt csapata legutóbb a Göd II.-t fogadta a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjának 11. fordulójában, amely a 24 esztendős Nyúzó István öt góljáról marad leginkább emlékezetes.
Annyi gólt szerzett 90 perc alatt, mint korábban felnőtt karrierje során összesen egy szezonban sem. Érthető, ha Nyúzó István örült a megkeresésnek.
– Kétszámjegyű különbségű győzelmet is arathattak volna?
– Bőven, de inkább úgy mondanám, sok lehetőséget elbohóckodtunk – felelte Nyúzó István, a Tahitótfalu-Szentendre II. labdarúgója.
– Mindezek ellenére élete mérkőzését játszotta.
– Annyiban igen, hogy eddig ez volt az a meccs, amelyen a legtöbb gólt szereztem.
– Rúghatott, fejelhetett volna többet is?
– Egy ízben két méterről sikerült telibe vágnom a kapufát izomból, azt sajnálom, hogy kimaradt, meg volt egy helyzetem, amikor a lövésemet az egyik védő mentette.
– Piszkosul nehéz lehet egy ilyen összecsapáson koncentrálni, mindvégig élesnek maradni.
– Nem mondanám, mert ilyenkor jobban élvezi a csapat a játékot, mivel mindenki tudja, hogy könnyebben lehet passzolgatni, kapura lőni. Végig mi támadtunk a találkozó során, és ez motivált bennünket.
– A riválisuk helyzetbe sem került?
– Ha jól emlékszem, kettő volt nekik, bármelyikből lehetett volna gól, és alighanem akkor izgalmasabb lett volna a vége, de nem jött össze nekik.
– Konkrét céllal vágtak neki a pontvadászatnak?
– Nekem Dombay Zsolt, az edzőm azt mondta, mivel sok játékosunk van az első keretben, lehetőség van itt játszani.
– Végül is mi gondjuk lehetne? Igaz, az eddigieket aligha teszik ki az ablakba.
– Nem igazán. Még akkor sem, ha főleg ezen a szinten nem ritka, hogy ennyi gól születik egy bajnokin.
– Az boldoggá teszi, hogy október utolsó szombatján a nulla pontos Kisalagot fogadják?
– Megmondom őszintén, valami hasonló mérkőzésre számítok, mint a legutóbbi volt. Ami engem illet, odateszem magam, és természetesen szeretnék sok, még a mostaninál is több gólt lőni, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.
– A jelenleg futó szezonban a megye-kettes első csapatban mindössze kétszer ült a kispadon, mégis lehet összehasonlítási alapja.
– Olyan jó „megye-hármasnak” tartom a III. osztály, Nyugati csoportját, de vegyesek az élmények. Vannak fiatalok és idősebbek is.
– És persze a labda gömbölyű. Mivel több a megyei második vonal?
– Ott már azért valódi csapatok játszanak, amelyeknek a tagjai régebb óta ismerik egymást, hiszen jó ideje együtt fociznak, valamint náluk már játék és labdakihozatal is van, ahogy edzések is, míg itt jó néhány együttesnek gyakorlása sincs, vagy éppen nem tudnak kiállni, nem tudnak elmenni az aktuális bajnokira.
– És önöknél mi a helyzet?
– Mi közös edzésen veszünk részt. Aki a „kettőben” játszik, az is az első kerettel edz, mégpedig hetente háromszor, általában este fél héttől nyolcig. Másfél órás gyakorlásokról beszélünk, és az edzőnk csak annyit kér, legalább két foglalkozáson legyünk ott, mert ő is tudja, hogy nálunk sokan dolgoznak a foci mellett.
– Hány edzésen tud ott lenni?
– A heti kettőt fixen tartom.
– Az előrelépés motiválja?
– Nincsen különösebb célom. Tavaly megnyertem a „megye-hármat”, olyan csapatban játszhattam, amelyben jól éreztem magam, hiszen az az én igazi társulatom, de a mostani „megye-hármasokkal” sincs semmi gond, hiszen ismerjük egymást régóta.
– Előbb vagy utóbb azért fontos szerep juthat egy osztállyal feljebb is?
– Ezt nem tudom megmondani, ráadásul nem is az én tisztem eldönteni. Ha kellek, szükség van rám, akkor megyek.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 57. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: