Kiböjtölték. Több mint egy hónapja történt: legutóbb szeptember 12-én – nagy meglepetésre – a Gyömrőt győzte le (2–1) a Dunaharaszti II., márpedig sem előtte, sem utána nem szerzett pontot a DMTK-„fakó”. Egészen az elmúlt hétvégéig. Akkor az újonc Bugyi ASE ellen meccselt hazai környezetben a ’Haraszti, és az erőfeszítéseket ezúttal már siker koronázta.
– Eddig mi volt a baj?
– Gőzöm sincs, de az tény, hogy nem jött ki a meccseken az, amit az edzőnk, Ughy Márk vezetésével csináltunk a gyakorlásokon, pedig jó munkát végzünk – felelte Kemecsei Kristóf, a Dunaharaszti II. labdarúgója, aki a 21. és a 72. percben vette be Miskolczi Ádám hálóját.
– Valami oka csak van, hogy eddig kikaptak, most meg győztek, ráadásul fölényesen?
– Nem tudom megmondani, mert én úgy láttam, hogy minden meccsen minden játékos odatette magát százszázalékosan, de eddig nem jött ki a lépés, és a riválisainknak sokszor szerencséje volt.
– Ezúttal reális a háromgólos különbség?
– Volt annyi, mert ezen a meccsen produkáltuk azt a csapatjátékot, ami bennünk van. Ezáltal mindenki azt nyújtotta, amit kell, senki nem többet, mint az előző meccseken, csak most jött össze élesben is az, amit gyakoroltunk.
– Görcsoldó siker volt vagy az lehet?
– Inkább volt, mert ez most nagyon kellett ahhoz, hogy lássuk, milyen erőviszonyok vannak a bajnokság csapatai között.
– Az őszi idényből hátralévő öt forduló sem ígérkezik könnyűnek, hiszen mennek Alsónémedire, fogadják a Dömsödöt, utaznak Ráckevére, majd Dunaharasztiba látogat a Hernád, és végül Felsőpakonyban zárnak, de abban talán megegyezhetünk, hogy néhány meccsen jó eséllyel szállnak harcba a három pontért.
– A következő mérkőzésen biztosan vért kell izzadnunk, hiszen az Alsónémedi a 3. helyezett, ráadásul szervezett csapat, így ha nem is a győzelem, de a pontszerzés reményében megyünk hozzájuk. A Dömsöd ellen a három pontot meg fogjuk szerezni, a Ráckevéből ismerek egy-két embert, jó játékosok alkotják a keretüket, de ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi. Mindettől függetlenül mindent megteszünk annak érdekében, hogy az első tízben legyünk.
– Merthogy ez volt az előzetes célkitűzés?
– Konkrétan nem lett kimondva, az viszont igen, hogy ne az utolsók legyünk. Ebben a csapatban benne van, hogy ott legyen a középmezőny környékén.
– Ahogy Kemecsei Kristófban is a gól.
– Ez volt az egyik legjobb meccsem a Dunaharaszti II.-ben, amelynek azért is örülök, mert a dunavarsányi mérkőzésen két sárga lappal történő kiállításom volt, így a tárnoki találkozót kihagytam.
– Visszatérésként nem is kell ennél jobb produkció. Képzelem, milyen érzés lehetett kívülről szemlélni azt, hogy Tárnokon tulajdonképpen simán kikapnak 2–0-ra.
– Azon a bajnokin sajnos nem tudtam kinn lenni, mert dolgoznom kellett.
– Akkor pláne nem lehetett kellemes hallgatni a beszámolókat a következő edzésen, miként szenvedtek vereséget.
– Mindenki abban reménykedett, miután az utolsó helyen állt a Tárnok, hogy elhozhatjuk a három pontot, aztán nem így alakult.
– Ha a csapat eddig nem is, ön legalább jól muzsikál. Az öt gól elfogadható tíz forduló elteltével?
– Lehetett volna több is, de elfogadom, hogy ez nem rossz teljesítmény.
– Vezethet feljebb is az út, hiszen nyilván nem itt akar lehorgonyozni?
– Persze, de nagyon szeretem a csapatot, a játékosokat és Ughy Márkot is, akit jó edzőnek tartok. Meglátjuk, de egyáltalán nem zavar, hogy a DMTK II. csak ,,megye-kettes” csapat. Ha úgy jönne ki a lépés, hogy feljutnánk az elkövetkező két évben…
– Az NB III messze van?
– Nem gondolok erre.
– Csupán azért kérdezem, mert a DMTK első gárdája az NB III, Közép-csoportjában szerepel.
– Ha úgy alakul, akkor felmegyek, de ameddig nincs konkrétum, addig nincs miről beszélni, avagy itt vagyok és itt teljesítek a lehető legjobban.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 55. lapszámában. Azóta a Dunaharaszti II. az Alsónémedi otthonában 4–2-es vereséget szenvedett.