Érvek és ellenérvek. Lesznek, akik azt mondják az alábbi interjúval kapcsolatban, hogy sok mindenben igaza van Hagymási Zoltánnak, a korábbi élvonalbeli edzőnek, aki többek között azt állítja, „nem egyenlő mércével mérnek bennünket a külföldiekkel”. Mások pedig majd úgy reagálnak, a német Bernd Storck szövetségi kapitány legalább felkavarta az állóvizet és ennek (is) köszönhetően új fejezet íródhat a magyar válogatott történetében.
– Azon a véleményen van, mint sokan mások? Avagy, ha az Európa-bajnoki selejtezősorozat kezdetétől Dárdai Pállal készül a válogatott, most nem volna miről beszélni és egyenes ágon kijutunk Franciaországba?
– Leonardo da Vinci azt mondta, hogy „Aki sokat gondolkodik, az keveset téved.” Úgy gondolom, hogy az MLSZ nem gondolkodott eleget és szakmailag sem hozott jó döntést a sorozat előtt a kapitánykérdésben – felelte Hagymási Zoltán.
– Dicséretes, hogy vállalja a véleményét és nem valamiféle sablonszöveggel rukkol ki, de miért mondja mindezt?
– Olyan kapitányt kellett volna szerződtetni, akinek vannak eredményei, felnéznek rá a játékosok, valamint hiteles, jó pedagógus. Ebből a történetből Dárdai Pál fog kijönni pozitívan, bármi is lesz a végeredmény. Ő megtalálta az összhangot a játékosokkal. Látta, hogy milyen képességű kerettel fog dolgozni, és ami fontos, tudta, hogy az mire lesz képes és mit kell játszani. A sajtó, a szurkolók mellette álltak, pedig semmi extrát nem mondott vagy csinált. Amiket elsorolt a csapatról a sajtónak, azokat neki is elmondta Garami Józsi bácsi annak idején. Csak ezek a szakmai okfejtések az öltőzőben voltak hallhatók a régi időkben, a sajtóval nem nagyon közölték. Hogy Dárdaival milyen eredményt értünk volna el? Az biztos, hogy a kommunikáció fontos láncszem, de a magyarság ugyanennyire az. A harmadik hely szerintem vele is meg lett volna, és a pótselejtezőre kidolgozott volna egy stabil védekezésre alapuló stratégiát és a kontrákra építettünk volna, miután úgy látom, hogy a játékosaink erre lennének a legalkalmasabbak. És ne felejtsük el, hogy mindegyik válogatott erősebb nálunk!
– Mit gondol, a közvélemény miért érzi úgy, hogy nem egy esetben Bernd Storck mintha idegenül mozgott volna a technikai zónában, mintha nem tudná, hol van, mibe is csöppent?
– A közvélemény megosztó Bernd Storckkal kapcsolatban. Vannak, akik örülnek neki, vannak, akik nem. Személy szerint én sem, és ez nem a „savanyú a szőlő”-effektus. Nagyon okos ember, tudja, hogy mit miért csinál. Úgy látom, elég nagy hatalmat kapott az MLSZ-től. Edzői pályájának sikere lenne, ha kijutnánk, mivel eddig semmilyen eredményt nem ért el. Ha nem sikerül, akkor meg marad az MLSZ alkalmazásában, mint utánpótlás-igazgató, tehát nyugodtan állhat a kispad mellett, semmi vesztenivalója nincs. Nem tetszik a stílusa. Ha a magyar edzők így viselkednének, így nyilvánulnának meg, akkor nagyképűnek, okos tojásnak, és még sorolhatnám, minek neveznének bennünket – és sajnos neveznek is. Róla és a külföldi edzőkollégákról meg azt mondják, hogy profik – ez a nem mindegy. Tudom, hogy milyen edzői garnitúránk van, mert volt szerencsém tapasztalni, de azt is tudom, hogy a kollégák, akikből vannak bőven, tanulnak, képzik magukat, csak nem egyenlő mércével mérnek bennünket a külföldiekkel.
– Ahhoz mit szólt, hogy Bernd Storck változtatásokat eszközölt a nemzeti csapat körül?
– Leváltotta a stábot, de ezzel nincs semmi gond. Mindenki maga köré veszi azokat az embereket, akikben megbízik. A kérdésem az, miért nem harcolta ki magának ezt akkor, amikor kinevezték? Ebből is látszik, hogy nem érdekli a többi ember, csak saját maga. Azt nyilatkozta, hogy neki profi kollégákra van szüksége, akik reggeltől estig vele vannak és dolgoznak. Szerintem a magyarok is dolgoztak, igaz, nekik van másik állásuk is. Nem úgy, mint Storckéknak, akiknek jóval magasabb az egzisztenciájuk. Kérdés, ha esetleg nem sikerül kijutnunk, mi lesz vele és a stábjával?
– Elrontotta a válogatott?
– Már akkor, amikor elkezdődött a sorozat. A szövetségi kapitány nagyon fontos láncszem, ebben a kérdésben nem jól döntöttek. Három edző a válogatott élén egy ilyen sorozatban, ahol végül is nem égtünk meg, indokolatlan. Reálisan mértük fel, hogy nekünk a harmadik hely az elérhető. Az első mérkőzésen, amikor vezettünk, vissza kellett volna fogni a fiúkat. Így utólag már okosabb az ember, de bravúrt nem hoztunk, pedig az mindig kell, bármilyen bajnokságban vagy selejtezőben játszol. Az észak-írek ellen közel álltunk hozzá. Pont akkor kellett volna egy olyan kapitány, aki tud hatni a társaságra, de Storck nem ilyen.
– A sors igazságtalanságaként éli meg, hogy nem sikerült az egyenes ágon való kijutás, netán éppen ez a sors igazsága, ez a harmadik hely? Elvégre valódi nagyágyút nem kapott el a válogatott.
– Mindig másokra várunk, másokban keressük a hibát, pedig először magunkban kell keresni és nekünk kell megtenni mindent, ami tőlünk telhető. Ha reálisan nézzük, akkor ott vagyunk, ahol jelen pillanatban tartunk. Pedig a mostani csoportellenfeleink igencsak gyengébben szerepeltek önmagukhoz képest. Még egyszer mondom, ha olyan vezérünk lett volna, akkor lehet, hogy sikerült volna egyből. Ez a vezér lehetett volna Dárdai is, már az elejétől.
– A futballban nincsen „ha”, mégis, ön a norvégokat szerette volna, hogy a mieink útjába sodródjon?
– Megmondom őszintén, nem gondolkodtam abban, hogy ki lenne jó. Úgy voltam vele, teljesen mindegy, kit kapunk, mindenki jobb játékerőt képvisel, és jobb játékosai vannak, mint nekünk. Két mérkőzésről szól a történet, ezeken borulhat minden, mint ahogy a mi csoportunkban is. Senki sem gondolt az elején arra, hogy az észak-írek lesznek az elsők.
– Október utolsó napjaiban hány százalék esélyt adna a magyar kijutásra, egyáltalán mit mond, min múlhat a siker?
– Szeretném, ha sikerülne. Gondolom, minden magyar szeretné, aki szereti a sportot, a futballt, hogy ott legyünk Franciaországban. Negyven százalék esélyt látok arra, hogy kijutunk. A pályán általában az a csapat nyer, amelyik több váratlant tud húzni. Természetesen kell még más is, de ez egy fontos dolog. Úgy látom, hogy Storck váratlanokat, akar lépni, de ha ebből sokat szeretne, akkor ennek csúnya lehet a vége. Az eddigi mérkőzéseit nézve semmilyen stílust nem véltem felfedezni. Csapongások jellemeztek bennünket. Attól tartok, hogy a két mérkőzésen nagy lesz a játékosmozgás a kezdőben, ami szerintem nem lenne helyes. Erre a két fontos derbire a játékosok össze tudják szedni magukat, de a magyar nyelv hiánya, a habitus az öltözőben és a kispadon hiányozni fog. Valószínű, hogy többnyire nem nálunk lesz a labda. Egy biztonságos, előre védekező csapatot tudnék elképzelni, amelyik kontrákra épít. A legfontosabb, hogy ezt mind lazán, fegyelmezetten, nem görcsölve, felszabadultan tegyék. Legyen öröm ez a két nap. Nem lesz könnyű, de azért szurkolok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: