Rangadók előtti „bemelegítésnek” megteszi: a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjának 9. fordulójában a Mogyoród FC II. a 21 éves Albert Dávid triplájával 10–0-ra verte a Kisalagot. A mogyoródiak második együttese október 18-án, vasárnap 14 órától a 3. helyezett Dunabogdány otthonában vizitál, míg egy hétre rá a jelenlegi ezüstérmes Fótot fogadja.
A gólhenger a második félidőben tarolta le a Kisalagot. A szünetben még csak 3–0-ra vezetett a Mogyoród II., ám a folytatásban felbillent a pálya.
– Mint egy szombat éjjeli csapatbuli után, kijött, ami önökben volt?
– Úgy van, ahogy mondja – felelte Albert Dávid, a Mogyoród II. játékosa. – Régóta vártunk erre, már csak azért is, mert nagyobb célkitűzéseink voltak a bajnokság elején. Az első csapat a „megye-kettőben” indult, a második a „megye-háromban”, és úgy voltunk vele, az első háromban kellene végeznünk, miután néztük az ellenfeleket is. Elég rosszul nyitottunk, sok ikszünk volt, illetve a Kisalag elleni mérkőzést megelőzően nem tudtunk elmenni a Göd II. otthonába, így pontokat is levontak tőlünk. A múlt hétvégi bajnoki előtt két egységgel álltunk az utolsó előtti helyen, ami elég szégyenteljes, ezúttal viszont kiszakadt a gólzsák. Vasáros Dániel remek passzai nélkül nem születhetett volna meg az első két találatom, ami bizonyítja, hogy a futball csapatjáték és nem az egyénekről szól.
– Mi történt?
– Talán azért tört meg a jég, mert most futballoztunk abban az összeállításban, ahogy eddig is kellett volna, és nem össze-vissza felállásokkal, valamint cserékkel.
– Albertnek is kijött a lépés, de ezzel a névvel csak jól futballozhat az ember, nem?
– És még volt egy gólpasszom is, éppen a csatártársamnak, Schleiss Zsoltnak adtam, amit utána meg is hálált, hiszen visszakaptam tőle a harmadik találatom előtt. Ez volt a legjobban sikerült meccsem, de rólam tudni kell, hogy 14 éven át védő voltam, csupán idén kezdtem támadóként futballozni, úgymond most álltam be a csatársorba. Hármat egyszerre talán kiskoromban rúgtam, mert nem nagyon kerültem a kapu közelébe. A mostani évadra viszont vannak célkitűzéseim még úgy is, hogy hobbiszinten futballozik az ember. Azt vallom, bármilyen sportot csak úgy lehet űzni, ha van előtted cél is.
– Az előnynek számít, hogy tud a védők fejével gondolkodni?
– Sokszor be tudom helyettesíteni azt a gondolkodást és mozgást, amit régen alkalmaztam. Illetve a meccsen volt egy kiállítás, ami új szituáció volt az ellenfélnek. Éltem már át olyat, hogy kiállították a belső védőtársamat, így rá voltam hagyatkozva, egyedül hogy oldanám meg a helyzetet.
– Amiről beszél, az ráadásul páros kiállítás volt, hiszen a kisalagi Trembulyák Péter mellett Benyovszky Bence is levonulási parancsot kapott a 20. percben.
– Igen, de a szituációt nem láttam, háttal voltam az esetnek, ám ahogy hallottam, a kisalagi játékos felrúgta a csapattársamat, és utána volt valami dulakodás. Persze nyilván, ha csak odaszól, miért rúgják fel, azért nem adnak piros lapot, de nem az én tisztem, hogy ezt megítéljem.
– Azt viszont meg tudja mondani, hogy az élmezőny így még elérhető? Hiszen a 4. helyezett Pilisszentivánnak 16 pontja van, a Mogyoród II.-nek öt, de néhány forduló alatt bármi megtörténhet.
– Így számolunk mi is. Ugye, ott van az első háromban a Fót, ami nekünk nagy rangadó, ellenük mindenképpen szeretnénk nyerni. Ez a mostani siker éppen ezért nagy lökést adhat. Ha a hátralévő öt meccset behúzzuk, feljöhetünk az élmezőnybe, és ha jó tavaszt produkálunk, még a dobogó is meglehet. Nem elégedhetünk meg a langyos vízzel! Nem szabad elfelejteni, hogy ez csapatjáték, ha összeáll egy társulat, de a tervei nem sikerülnek, ám egy meccsen igen, hiszem azt, hogy mostantól meglesz ez a keret és az összetartás, és végre komolyan vesszük, amit elkezdtünk.
– Bár csupán a jövő héten fogadják legnagyobb vetélytársukat, a Fótot, megkezdődtek már a zrikálások?
– Azt nem mondanám, hogy barátságot ápolnánk velük, mi több, Fótról nem ismerek játékost és szerintem a csapaton belül senki sem, mert úgy hallottam, nagy változás volt náluk a nyáron. Rengetegen távoztak, olyanok, akiket ismertünk és újak jöttek helyettük. Nem tudjuk, milyen a mostani gárdájuk, de ezzel majd az edzőnk foglalkozik, azt viszont tudom, hogy a fóti tréner nem egyszer volt kinn nálunk meccset nézni.
– Akkor ez a 10–0 egyfajta üzenetnek is megteszi?
– Persze, elvégre Kisalag tulajdonképpen Fóthoz tartozik, és mert a kisebbik fóti csapatot megvertük, így jöhet a nagyobb!
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 53. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: